Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

Be yourself ! Everyone else is taken !

Légy önmagad ! Mindenki más már foglalt ! :P

"Nem kaphatsz meg mindent. Hova tennéd?" / Steven Wright/

"Amit nem kapunk meg,azt örökké szeretjük." /Jules Renard/

"S én álmodón, mámorral, könnyes szemmel

Szállok lejjebb, hol ül a nótás ember,

Lelkemben zendül nagy titkok szava

És összezúg a tegnap és a ma."

/Ady Endre/

télen hóban toporogni

nyáron réten rikoltozni

csillagfényből csokrot szedni

vadvirágról mézet venni

tiszta tóban mosakodni

lángok közepén lobogni

telt asztalhoz telepedni

hűvös ágyra heveredni

hordók hátán részegedni

szerelemtől szédelegni

boldogságot birtokolni

bánatot bajt félredobni

szemből könnyet kitörölni

rozsdás rács mögül kitörni

barlangokban barangolni

szelek szárnyán lovagolni

déli napnál delejezni

fellegekkel feleselni

farkasokkal fogasodni

zászlót büszkén bontogatni

véreinkért verekedni

bús népünkért nemesedni

tiszta hittel harangozni

szabad szívvel rohamozni

messzi csúcsra magasodni

mindig embernek maradni.

Sodródás

Karból, karba.

Öleletlenül.

Szerelem

Legközelebb önmagadhoz.

Magány.

Ha becsapod az ajtókat, nehéz bejutni.

Káosz.

Ha szeretsz, nem maradhatok.

Ha nem szeretsz, nem merek maradni.

Optimizmus?

Nem versz át! Tudom, hogy néha elfogy a mosolyod.

Meg lehet-e szokni az örömöt, a boldogságot, a mosolyt, a barátságot, a szerelmet, a szeretet? És mikor válik megszokássá egy mozdulat, egy mondat, egy kapcsolat? Miért biztosabb a régi, a már bevált, mint az új? Miért félünk a bizonytalantól, miért nem merünk kockáztatni?

És vajon megszokhatjuk-e a fájdalmat? Lefekhetünk-e egyszer úgy este, hogy már nem érezzük sebzett lelkünk? Bele lehet-e törődni valaki hiányába vagy szívünk egy része mindig utána vágyódik majd?

Elmúlhat-e az elmúlhatatlan? Mert a szeretet nem múlhat el. Még a legnagyobb viharban is emlékszik a napra. Igen, ez élteti, ez a remény, mert még ha villámcsap belé és porig égeti, ő akkor is hisz benne, hogy a nap újra felragyog.

És a remény tényleg ott van mindenhol... egy mosolyban, egy mozdulatban, egy szóban. Talán csak azért, mert látni akarjuk. Mert hinni akarunk, mert többet akarunk, mert emberek vagyunk.

Wass Albert: Csak csendesen

Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,

csak nagyon halkan, nagyon csendesen.

Amerre járunk,

ne rezzenjen egy kis levél se meg,

ma lelkem olyan mint a tó:

legkisebb rezzenéstől megremeg.

Gyere a templomunkba:

a bükkerdő ma vár,

a Csend harmóniája

ott megint a lelkünkbe talál.

Gyere velem...

csak szótlanul, csak csendesen,

csak csendesen...

"De a megbocsátás... Belekapaszkodom ebbe a törékeny reménységbe, magamhoz ölelem, és emlékeztetem magam, hogy valamennyiünkben van jó is meg rossz is, fény és árnyék, tehetség és kínlódás, választás és megbánás, kegyetlenség és áldás."

(Libba Bray)

"Minden,ami gyönyörű és igaz,

meglepetésként érkezik.

Éppen ezért őrizd meg a

meglepődés képességét.

Ez az élet egyik

legnagyszerűbb áldása."

Osho

S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (...) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (...) Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál.

Wass Albert

Emberség és jóság csak szavak

S a meghatott,

A megrémült világ nincs sehol

S fáj, hogy vagyok

S fáj, hogy nem lehetek büszke arra,

Hogy ember vagyok.

Ady

A fény harcosának szüksége van a szerelemre. A szeretet és a gyöngédség éppen olyan elemi szükségletei, mint az evés, az ivás, és a Jó Harc. Ha a harcost nem teszi boldoggá a naplemente, tudja, hogy valami baj van. Ha így érzi, leteszi fegyverét, és elindul, hogy társat keressen magának, akivel együtt gyönyörködhet az alkonyatban.

Coelho

Ha nem engeded, hogy valaki szeressen, egyszer nagyon magányos leszel.

Danielle Steel

Néha a nem remélt boldogság bekopogtat azoknál, akikkel a sors régóta mostohán bánt.

Alexandre Dumas

„A jó nem

tart sokáig, nem vettük észre jöttét, nem láttuk, amikor itt volt, csak a

hiányára figyeltünk föl, amikor már elment.”

/ José Saramago/

„Mintha

egy óriási lyukat ütöttek volna a mellkasomon, azon át kirángattak belőlem

valamennyi létfontosságú szervemet, én meg itt maradtam a soha be nem hegedő,

tátongó sebbel, amelynek pereme még mindig lüktet és vérzik, akármennyi idő

telt is el azóta. Az eszemmel tudtam, hogy a tüdőmnek valószínűleg semmi baja,

de azért zihálva kapkodtam levegő után, forgott velem a világ. (...) És mégis,

úgy tűnt, túl tudom élni ezt is.”

/Stephenie

Meyer/

A levél minden sorában éreztem fájdalmát. Az ő fájdalma pedig kihívta az én fájdalmamat; megint ott tartottunk, ahol régen - bántottuk egymást. Bárcsak lehetne bántás nélkül szeretni. (...) A bántás maga a birtoklás ténye; testileg-lelkileg egyaránt túl kicsik vagyunk hozzá, hogy egy másik embert büszkeség nélkül birtokoljunk, vagy megaláztatás nélkül engedjük magunkat birtokba venni.

Graham Greene