Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Egy éjjel a Hold így szólt hozzám: "Ha mindig csak sírsz miatta, akkor miért nem hagyod el?"
Megálltam egy pillanatra, majd a Holdra néztem & azt mondtam: "Te elhagynád valaha a saját eged?"
Ahányszor az emberek megkérdezik: " ti ketten jártok? "
el sem tudod képzelni, milyen fájdalmas azt mondani
" nem, csak barátok vagyunk. "
"Levegőnek nézel, ahogy elmész mellettem s letagadod az érzést,
hogy valaha is kellettem.
Nem nézel a szemembe, tán félsz attól, amit látnál?
Pedig a szememben van minden mire valaha is vágytál!"
"A hideg ráz, és jeges érzés fut végig testemen; mikor arra gondolok:
menni engedtem.."
Újra a régi helyen jártam, azon a füvön, melyen veled álltam,
és néztem egyedül a csillagokat, akár csak régen a te arcodat.
Olyan rég volt már tovatűnő emlék, boldog vissza-visszatérő
kacér kép.
Úgy fáztam az éjszaka hideg csendjében, úgy vágytam ölelésedre,
mint még sohasem. Magányosan néztem a csillagokat, és sírva
suttogtam:
gyere vissza! Újra a régi helyen jártam, annál a padnál,
melynél veled voltam.
Ott voltam egyedül, s néztem az eget, mint tavaly
ilyenkor a két szép szemed.
Meleg volt, de mégis fáztam, mert akkor is az ölelésedre vágytam.
Tudnod kell, hogy hiányzol nagyon, nem tudom,
hogy gondolsz- e rám vajon.
Reményeket fűzök, s álmokat kergetek,mert remélem egyszer
még veled lehetek!
Hogy mit jelentesz nekem? Már sokan kérdezték,
válaszolni nem tudtam hisz nem értettem még.
Tudtam, hogy nélküled üres az életem,
de azt hittem attól még boldogan élhetem.
Idővel rájöttem, mennyit érsz te nekem,
s most már tudom, hogy nélküled végem!
Ha most kérdezné valaki, mit jelentesz nekem,
már tudnám a választ, mert te vagy az életem!
Messze vagy, és elérni nem tudlak,
szenvedek, mert gyűlölni nem tudlak!
Ne kínozz átkozott szerelem!
Ne kínozz, elég már a sok gyötrelem!
Ne szólj, menj, nehogy sírni láss.
A könny, mint a láng, úgy ég,
ne félj, nem te vagy a hibás!
Csak álom volt, túl szép.
Élni kell, úgy búcsúzom,
te élj csak boldogan,
hisz nézd, a perc rohan.
Élni kell, de nélküled hogyan?
"Fáj még a szó,
fájnak a percek, az évek
a szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
könnyeim hullnak a párnára borulva
sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
szépen lassan eltűnnek a képek,
sebeim maradnak nyitva világnak példát mutatva szabva a hibáknak..."
Ha szenvedsz,ne mond el senkinek,
az emberek sajnos nem értenek.
Legbiztosabban véd az önerő,
mely a szenvedésben nagyra nő.
Csak az győz,ki szenvedni tud,
a sikrhez igen nehéz az:ÚT!
Eset az eső, s a lány ott ált,
eset az eső, s még mindig csak rá várt.
Eset az eső, de a fiút nem érdekelte, hogy a lány odakint ázott,
eset az eső, s a lány már nagyon fázott.
Eset az eső, a földre borult a szíve úgy fájt.
Eset az eső, a cseppek érintették a testét, de nem tudták begyógyítani sebzett lelkét.
Eset az eső, s tudta hogy a fiú elárulta,
de nehéz volt elhinni, hisz nemrég még oly gyengéden csókolta.
Eset az eső, s nem akarta elhinni,
hogy mit most élt ált, hogy az lehet a valóság.
Esik az eső, de a lány már ott nincs,
mert az igazi szerelem rátalált.
Ez a fiú tudja, hogy ez a lány egy kincs
s mindketten tudják, hogy ilyen tiszta szerelem már több a földön nincs.