Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Az én mellkasomba tette belé a szívet a teremtő, leküldött az emberek közé vele. Én, én nem tudtam-tudom hogy lehetett, hogy meg nem mutattam nékik a szívemet, az ő szívüket. Aludtam én? Itt várt a gégémben az életmentő szó; a szó, melynek a boldogságot kellett ráparancsolni a Földre. És én hallgattam. Nem tudom, hová figyeltem. Leejtettem a világot. Eltört.
"Valamennyi kimondott vagy leírt szomorú szó közül ezek a legszomorúbbak: "lehetett volna."
Aki elmegy, annak könnyű. De aki itt marad! Csak ül, bámul bele a semmibe, mint egy eszelős.
Nekem folytatnom kell a keresést az után a személy után, aki azért jött a világra, hogy rámtaláljon. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségének.
Ha valaki elmegy, jönni fog helyette valaki más, és újra rámtalál a szerelem. Szabad vagyok, készen arra, hogy megtaláljam életem szerelmét, azt, aki rám vár, és akire én várok.
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
...De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...
Ady.
Nem keresni, nem várni, nem akarni, nem gondolkodni.
"Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg."
S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyé ragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, feltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, "szívét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.
Csak elsuhant a távolban
és csak messziről nézett feléd.
Csak pár percre láttad álmodban
és csak gondolatban jött eléd.
Látod.
Mégis megérintett
és mégis áttörte a falat.
Mégis megsebezhetett
és mégis bánat maradt.
Egyszerre minden csendes és békés lett körülöttem.Olyan vagyok mint a vihar utáni természet.... halk, szinte észrevétlen ...., kicsit bánatos, de végtelenül nyugodt.
"Nem rendhagyó, és nem is hagy rendet. Mindent felborít. De aztán minden a helyére kerül, csak máshová. Szeretlek. És ez fenekestől felforgatta az életemet. Majdnem elpusztultam tőle való féltemben. Azután csaknem abba haltam bele, hogy milyen gyönyörű. Szeretlek.”
Mindig ébredj mellettem,
Nézz rám úgy, hogy érezzem,
Nem vár több magányos éj,
És nálad lesz menedék.
"Ha már semmi nem használ, tégy úgy,
mintha álom lett volna."
Viszontlátom a helyet, hol zokogtam:
és megmosolygom most, hogy ott zokogtam.
Viszontlátom, hol egykor mosolyogtam,
s megkönnyezem most, hogy ott mosolyogtam
...nap, hold értetlenül bámul szemembe.
Nélküled hagyom múlni az időt
- és nélkülem...
Más emberek egészen mások, mint mi,
S...nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk.
A szerelem bonyolult. Sosem földhözragadt vagy hétköznapi. Sosem szokhatsz hozzá. Előbb neked kell kézen fogva vezetned őt, aztán hagynod kell, hogy ő vezessen kézen fogva téged. Nem tudsz ellenállni neki. Úgy ragad magával, mint az áradat. Előbb kisodor a nyílt tengerre, aztán valahol partra vet. Ma keservesen kínlódsz miatta, de ha megszenvedsz érte, a mennybe mész. Elmenekülhetsz előle, de sosem mondhatsz rá nemet. Ez mindenkire egyformán vonatkozik.
Ha elhagy bennünket a józan ész, olyasmikre is képesek lehetünk, amiket más körülmények között el sem tudunk képzelni magunkról.
Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek.
Paulo Coelho
Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: "Vétkeztél." Vagy: "Jól van." A többi köd, füst, semmiség.
Márai Sándor
A szívedben érzed
Hogy van még mért élned
A tűz újra éled
És újból megéget
De nem kell, hogy félj
Nem kell több szó
Engedd, hogy fájjon
Engedd, így jó
A szíved újra érzed, hogy szabadon száll.
~ A szív darabokra hullása nem olyan hangos dolog, mint egy bomba felrobbanása. Sőt, gyakran olyan nesztelen, mint egy madártoll lehullása.. de akkor miért ilyen fájdalmas? Mert más nem hallja igazán.. téged kivéve..
Szeretlek S-el, szeretlek Z-vel, szeretlek a szeretlek összes betűjével...
´ Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak: ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt.´ Tatiosz
"Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat.De ha tévedek és csak a mai nap van nekünk szeretném elmondani neked mennyire szeretlek és hogy sohasem felejtelek el."..
"Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz, ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek!"..
"soha senki nem volt fontosabb még, mint te voltál, úgy szerettél bármi történt, nem felejtem már"
Minden megoldás VÉGÉRE pont kerül.
Előbb vagy utóbb utol ér a sorsod!
További ajánlott fórumok: