Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Miért csukjuk be a szemünket, amikor alszunk?
amikor álmodunk?
amikor csókolózunk?
mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatóak. Ha becsukom a szemeim, téged látlak.
Nem arra mentem,
Amerre küldtek...
Nem oda mentem,
Ahová szántak!
Arra megyek,
Merre szívem vezet ...
Sohase oda mentem,
Ahová tereltek ...
Csak ahol kerestek,
Igazán, őszintén, szívből szerettek!
Keresem azt, aki szerethet engem,
aki talán meglátja a jót bennem.
Valaki vár, hogy vigasztaljon,
magához húz, hogy marasztaljon.
Keresem azt, aki így elfogad,
aki talán végig mellettem marad.
Elviseli számtalan hibámat,
felvidít, ha marcangol a bánat.
Keresem azt, aki kiegészít,
aki minden akadályra felkészít.
Ha megtalálnám, megtartanám,
mindenkinél fontosabbnak tartanám.
Keresem azt, aki talán nincs,
pedig nekem ő lenne
a LEGDRÁGÁBB KINCS !!!
Mikor már pont meg tudnám győzni magam afelől,
hogy nincs Rá szükségem, újra előkerül, és ad egy leheletnyi reményt, amibe belekapaszkodok, és újra csak Tőle függök.
"Csak bámul és etet,
A könnyeken nevet,
Ő arctalan lehet,
Ő gyűlölve szeret.."
" A nagy szerelem!"
Együtt jártak ők sok-sok éven át, egy fiú, meg egy lány. Hideg tél, meleg nyár, kint találta őket a kis utcán. Fogták egymás kezét, beszélgettek, sokat suttogtak egymásnak forró szavakat. Boldogok voltak, mint soha senki más, szerették egymást, a fiú, meg a lány. Egy napon így szólt a lány: Gyereket várok, egy kisbabát. A fiú nem szólt, csak elköszönt, többé nem jött vissza már. Elment némán és hidegen. Ez volt hát a "Nagy Szerelem!" És megszületett a kisfiú, boldog volt a lány. Hátha jő az apa tán. De nem jött, hiába várta. Teltek a napok, egyre teltek, de ő mégis reménykedett. Hiába várta, hátha jön a srác. Együtt élt a lány a kisfiával, benne lelte örömét, és eltelt ifjúságát. S nőtt a fiú napról- napra szebb lett. Kimondta az első szót a legszebbet : Anya! Egy napon sétálni mentek, a kisfiú ott totyogott az anyja mellett, sötét utcák, hol azelőtt jártak, fölvillantak az emlékek. Sok elmúlt napok, boldog évek. Fölsóhajtott a lány : Milyen kár hogy egyedül vagyok! A sarkon ifjú pár köszönt rá. Egy barna szemű, fekete srác vissza nézett, s a lány könnyein át, így szólt gyermekéhez : Ez volt az Apád!!!
Nem akartam mást, csak felejteni. Néha úgy éreztem, sikerült, aztán mégis egyre-másra tértek vissza a részletek, mint a víz felszínén felbukkanó fadarabok, amelyek jelzik, hogy odalent egy hajóroncs hever. Egy rózsaszín felső, egy versike a nevemmel, az érzés, hogy valaki a nyakamra teszi a kezét. Mert ez történik, amikor megpróbálsz elmenekülni a múlt elől: nemcsak, hogy felzárkózik, de le is hagy. Eltakarja a jövőt, a tájat, magát az eget, míg nem marad más út, csak az, amelyik keresztülvezet rajta, az egyetlen amelyen valaha hazajuthatsz.
Sarah Dessen
Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat.
Paulo Coelho
Minden elmúlik, mint az álom
Elröpül, mint a vándormadár,
Csak az emlék marad meg a szívben,
Halványan, mint a holdsugár.
Friedrich Schiller
Mi voltunk, kik egykor
azt ígértük, soha,
s mi vagyunk, kiknek útja
másfelé visz tova.
Mi ígértük, Te, meg én,
míg a halál el nem,
ma némán nézünk egymásra
üres tekintettel.
Mi voltunk, kik kéz a kézben
bámultuk az eget,
s mi vagyunk, kik elfordulva
új utakat keres.
Boldog vagyok, hogy létezik - mert megmutatta, hogy képes vagyok olyan szerelemre, amiről magam sem tudtam, és ez hálával tölt el."..
Lehet van olyan nap mikor még tagadom, de tudom, hogy mindenedet akarom...
Az életem tele van fájdalommal. Egyetlen szó van ami megoldhatna mindent. És azt nem tudom kimondani.. pedig szeretlek. Mindennél jobban...
cipelem a sorsomat,de néha nem bírom el..Keresem a lelkemet,de van,hogy nem felel.Van,hogy csak ringat lágyan,és van hogy elsodor..de a szerelem az egyetlen,mi LÉLEKDONOR!..
"A te barátod a válasz a szükségedre.
Ő a te földed, melyen szeretetet vetsz, és háládatosságot aratsz.
És ő a te asztalod és a te tűzhelyed.
Mert éhesen mégy hozzá, és békéért keresed fel őt.
Amikor barátod szól hozzád, saját elmédben nem félsz az "igen"-től, s nem fojtod vissza a "nem"-et.
És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá.
Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak nélkül születik, közös és kimondatlan örömmel.
Mikor barátodtól elválsz, nem bánkódol.
Mert amit benne legjobban szeretsz, a távollétében világosabbá válhat, miként a hegymászó is jobban látja a hegyet a síkságról.
És ne légyen a barátságnak célja más, mint a lélek elmélyülése
És ami benned a legjobb, légyen az a te barátodé..."
Ady
Ne vádoljunk senkit a multért,
A vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp lehetett volna, -
Most már...
mindennek vége van!...
Úgy szeretnék zokogni, sírni
A sírra ébredt vágy felett, -
De ránézek fehér arcodra
S elfojtom, némán, könnyemet.