Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Kormányos Sándor
Mégis
Fényesre kopott perceket
őrízgetsz, tűnődsz, hogy lehet:
Elvették már őket százszor,
mégis itt vannak veled...
Nagy István Attila
Minden leszek
Elfelejtem magam,
láss olyannak, amilyennek szeretnél,
amilyennek a felfedező izgalom
sejtjeidbe égeti megtört alakomat.
Nem leszek más, csak az,
akinek megláttak szemeid,
s akinek a várakozás napjaiban
magadnak szeretnél.
Minden leszek, ha akarod,
csak nyugtasd rajtam szemed,
s érints meg minden pillanatban,
hogy megéljem a holnapot.
Nagy István Attila
Hajnalban
Térdre hullottam,
s mint akit megvertek,
nem remélve semmit se már,
csak még egyszer beszívni
a közeledő hajnal illatát,
úgy vártam a csendben.
Jött is lassan lopózva,
felkúszott a hátamon,
befúrta magát a hajamba.
Megadtam magam a sorsnak,
de az utolsó pillanatban
tekintetem beléd ütközött.
Nagy István Attila
Első éjszaka
Ma éjszaka kioldom a masnit,
és útjukra engedem az álmokat,
követelőző mozdulataikat
nem terelem.
Jól tudom, fehéren őrködnek
köröskörül a falak,
kiszabják a csend határait,
amíg szemhéjaid alatt összefut,
majd súlya alatt a párnádra hull
a bánat.
Nagy István Attila
Választás
Hányszor választhattál volna magad,
de hagytad, hogy téged válasszanak.
Nagy István Attila
Hiányzol
Az arcod a tükörben maradt.
Nagy István Attila
Bizakodás
Nem megyek messze többé soha
szíved közeléből.
Hiába viszem magammal
arcod tükrét,
nem látom benne azt, aki elindult,
csak a cserepek széthulló
fényében felsejlő alakot
rajzol az emlékezet.
Melletted maradok,
mert nincsen más,
csak az egyetlen lélegzet
- még ha az utolsó is -,
amely éltet, ha végleg elhagyott
a bizakodás.
Nagy István Attila
Vasárnap
Ma minden olyan fájdalmas,
az éjszakában lassú nesz motoz,
csupán a lélek friss üzenete:
a virágot bontó büszke mámor
forgolódik. De vajon kell-e
más, mint ami elkövetkezett?
A világra némán hull a hajnal,
s egy árnyék halk lélegzetvétele:
tenyérbe simuló árva homlok.
Nagy István Attila
Arcod derűjében
Ha szemedbe nézek, erős vagyok,
jöhet bármi, csak nevetek.
Arcod derűjében én is megfürdök,
s tiszta leszek megint.
De ha szomorúan lehajtod a fejed,
s pilláidon ott remeg a könny,
átfut rajtam a félelem.
Nagy István Attila
Tenyereden
Szép szemed hajnali csillag,
beragyogja az éjszakámat.
S amikor átjár ez a fény,
nem tudom, mi történik velem,
eleven vagyok-e, vagy halott.
Csak azt érzem, hív a magasság,
s vonz e messziről jövő fény.
Amit tudok, te tudod velem:
tenyereden hordod életem.
Nagy István Attila
Kiléptél
/részlet/
Kiléptél az árnyékból,
s egyszerre felragyogott az arcod,
esti fények bolyongtak nyakadon,
bőröd bársonyán szél fészkelődött.
Nagy István Attila
Tenyeremben maradt
Tenyeremben maradt az arcod,
magammal viszem az éjszakákba,
amikor útjukra indulnak a félelem
reggelig érő árnyékai,
amikor nincs más,
csak a visszhangzó
szívverések.
Tenyeremben maradt az arcod,
imára fonom az ujjaimat,
s vigyázok, össze ne gyűrjék
a nappalok,
amikor már csak egyetlen
vissza nem vonható pillanatot
áldoz fel a hallgatás,
amikor sötét éjszakát virágzik
a tekinteted.
ha van még egy álmod,
még van miért felállnod és menni kell
egy lépést még tenni kell
még érzem, hogy menni kell
még hosszú az út...
Keresem a szíved ezer éjszakán.
Hiszem azt, hogy létezel valahol talán.
Csupa bűn az élet, te vigyázz reám.
Vétkeimből erény lesz,
ha egy éjjel az angyal a földre száll
és ránk talál.
Itt magas a hegy
S ott túl mély a szakadék,
S a kettő között
Hasít szét engem az ék.
Ismerős Arcok
Ne bántsa lelkedet nagy remények vágya.
mert nem a jólétben van a szívek boldogsága!
Örömöt adhat egy kunyhó is eleget,
Csak a szív legyen sorsával elégedett!
Kísérje léptedet az égi vezér keze,
Ne bántsa szívedet a búnak fellege.
S ha mégis utadba bánat gyöngye akad,
Tűrj, mert bánat után, örömvirág fakad.
"Mint a lég, gyengéd légy!
Bambusznád, mit forgat a szél.
Lassan járj, hiszen úgyis célbaérsz.
Semmi gond hogy néha félsz."
Élj a természet adta képességeiddel. Csöndesek volnának az erdők, ha csak a legtehetségesebb madarak énekelnének.
Henry van Dyke
Egyetlen pillantásod felnyithat engem, bár bezárkóztam magamba ökölbe szorított kézként: ahogy a tavasz titokzatosan és gyöngéden kinyitja az első rózsákat, úgy tárod fel a lelkem szirmait.
E.E.Cummings
A boldogságunk vagy a boldogtalanságunk attól függ, ahogyan az eseményeket fogadjuk és nem az események természetétől.
De Mello
A bölcs idős ember
Egy távoli településen élt egy bölcs öreg ember. Az egész vidéken kedvelt volt ő és bárkinek gondja akadt, hozzá fordult tanácsért. Mert az idős bölcs ember gazdag élettapasztalata alapján állandóan jó tanácsot adott. Persze akadtak irigyei is, akik önmagukat szerették volna oly bölcsnek tudni. Elhatározták, hogy az öregnek csapdát állítanak. Na de hogyan? Hosszas tanakodás után az alábbi ötletet találták ki. Becsukott tenyérben tartott kis egérről találná ki a bölcs, hogy mi az. Ha a várakozásnak megfelelően helyes választ adna is, a következő kérdésnél biztosan elbukna, ugyanis azt kérdeznék: élő vagy holt egérről van-e szó? Ha élőre tippelne, akkor a kérdező egy kis mozdulattal megölné az egeret, ha holtat mondana, akkor futni hagyná azt. Így előkészülvén, megjelentek az idős ember előtt, mutatták a csukott tenyeret és kérdezték őt. Rövid megfontolás után, az idős bölcs ember így válaszolt az első kérdésre: az, amit a kezetekben tartotok, nem lehet más csak egy kisegér. Na jó, mondták az irigyek, ebben igazad lehet, na de élő vagy holt egérről van-e szó? Az idős bölcs ide-oda ringatta a fejét egy darabig, falutársai szemébe nézett és így szólt: Az hogy, ami a kezetekben van él vagy hal, az csak egyedül a kezeteken múlik.