Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Istennel beszélget egy ember.
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál, az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.
:)
budhizmus....
Tudod szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.
*
* 1
* 2
* 3
* 4
* 5
"Elmúlt hát szép szerelmünk nyomtalan, mint a reggeli harmat.
Nem tapad szomjas számra piros ajkad, testünk nem simulhat.
Nem cuppannak ajkunkon lázas csókjaink többé sohasem.
Legyen boldog lelked-szíved, Isten veled örökre, - nélkülem. "
"Rád gondolok és a sírás fojtogat.
Ha behunyom szemem, még látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod.
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem. "
"Ha az életben becsukódik előtted egy ajtó, szinte azonnal kinyílik egy másik,
csak észre kell venned."
Hiányod több, mint testi vágy. Hiányzik a pofácskád, a dumád, a szertelenséged, a vérfagyasztó vesébe látásod, a váratlanul kimondott igazságod, az őszinteséged, a naivitásod, a rád törő fáradtságod, mikor azt mondod a telefonba, hogy menjünk aludni, a visszafoghatatlan kacagásod, a magabiztos tehetséged, a kétségbeesésed, az agyad, az egyéniséged... újra kezdeném az életet érted.”
*Tisza Kata*
"Ha minden bent van, indulhatok.
A gyeplő végén az indulatok
Megfékezhetetlenül, húznak le délre,
Oly szemtelenül.
Na jól van, elengedem magam,
Hogy a Tisza tisztára mossa agyam,
S ha ketten leszünk ott lenn a parton,
Az ecsetemet majd eléd tartom, hogy:
Színezd újra, színezd újra!
Az életet, ha megfakulna,
S az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!
S,Ha téged sem hagy már hidegen
Az a marslakónak hitt idegen,
Aki tőled lehet az E.T.,
Ha az ötödik pohár megszépíti.
Tudom, csak mára kellettem.
Nyugi! A számod eltettem,
Amikor sátrat vertél.
De, ha még egyszer sápadt lennél:
Színezd újra, színezd újra!
Az életet, ha megfakulna,
S az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!"
Magna Cum laude
„Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.”
Edda
""Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és a földet.""
Biblia
A szíved egyszerűen összetörik, ennyi az egész. De nem ítélkezhetsz, nem mutogathatsz a másikra. Ha szerencsés vagy, megtalálod azt, aki értékelni tud.
Audrey Hepburn
Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk.
Sarah Garden
"Még remegsz, s elcsuklik hangod.
Hozzám bújsz, könnyes az arcod.
Tétován, mintha mondanál valamit,
Majd beletörödsz, hisz tudod, semmi sem változik.
Sírsz, hisz a szíved mélyén elhiszed,
Hogy szebb, ha együtt mondjuk ki: Ég veled!
Az út most kettéágazik, sok minden változik,
Hát ég veled, nehéz lesz nélküled.
Egy nyitott könyv, ami rólunk szólt talán.
Így volt szép, de a jövõt nem mi írjuk ezután.
De kaptunk még benne egy utolsó lapot,
Ez lesz a legszomorúbb , már te is tudod."
Desperado-Ég veled
"Mint egy árnyék állsz az ágy előtt
Borzongás fut át egész testemen
Itt vagy csókolsz és a tűz elönt
De nem vagy már enyém érzem
Ha egy más élet vár
Ahol fönt jársz a fényben
Ott hol minden a tiéd
Hogyha nem számít már
Amit mellettem érzel
Mondd ki bátran: nem elég
Álmok űznek tested lázban ég
Úgy simulsz hozzám riadt gyermekként
S engem nem kínzott így a vágy
És a féltés senki másért soha még
Mondd mit tegyek hogy érezd
Hogy rég több vagy mint az élet?
Mondd mit tegyek hogy érezd
Ha kell meghalnék te érted?
Mért kínzol mért nem hagysz el?
Szemed mért kérlel még
Hogyha búcsúznod kell?
Hűvös hajnal jön az éj után
Végtelenbe vész minden ölelés
Vár egy józan világ
Ahol nem kell az érzés
Ahol minden célt elérsz
Mért kínzol mért nem hagysz el?
Szemed mért kérlel még
Hogyha búcsúznod kell?
Mondd mit tegyek hogy érezd
Hogy rég több vagy mint az élet?
Mondd mit tegyek hogy érezd
Ha kell meghalnék te érted?
Mindig és mindenben ott látlak én
A szívemhez nőttél hogy a lelkemben élj
Mondd mit tegyek ha félek
Hogy így elveszítlek téged?
Nézd így fut el az élet
És én nélküled mit érek?
Mindig és mindenben ott látlak én
A szívemhez nőttél hogy a lelkemben élj
Mondd mit tegyek hogy érezd
Hogy rég több vagy mint az élet?
Mondd mit tegyek hogy érezd
Ha kell meghalnék te érted?
Mondd mit tegyek ha félek
Hogy így elveszítlek téged?
Nézd így fut el az élet
És én nélküled mit érek?"
"Elbúcsúzom, időnk lejárt
a dal most véget ért,
megyek tovább.
Elbúcsúzom, isten veled,
többre már nincs erőm
én, elmegyek...
Talán, ha visszatérek én
feledve mindent,
elsőként te jössz majd felém.
Nem lehet láthatatlanul
közöttünk más is
a szerelem önző, nagy úr...
Bújkálva, titkon öleltél,
nehéz így élni
Neked is jobb ha véget ér.
Ha tiszta szívvel
jössz elém, vállalva engem,
nem lenne más, csak Te meg én!"
A szerelmes nem vak, hanem látó ember. A másikban látja azt, amit más nem lát. A szerelmes érző ember, mert a mindenség szeretet-lényege izzitja át testét,lelkét egyaránt. "Leszűkül" ugyan egyetlenegyre, de közben kitágul a végtelenre. Örvendező ember a szerelmes, hiszen elég egy szó, elég egy tekintet, elég, ha csak várja, ha csak látja, ha csak sir utánna, ha reméli,hogy gondol rá, akit szeret. A szerelmes napjait átszövi az öröm, mert a legkisebb már majdnem minden neki.
Juhász Gyula: Szerelem
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.
Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!
Amikor úgy alakulnak a dolgok, ahogy az ember eltervezte, az élet mindig közbeszól és tesz arról, hogy ne legyünk nyugodtak, gondoskodik arról, hogy ismét legyen veszítenivalónk.
Ezel-
"Egy nyugodt helyet
Mondd meg, hol találsz
Ha eljön majd, akire vársz?
Úgyis megjutalmaz a holnapod,
Akiért küzdöttél végre megkapod."
Magna Cum Laude
"Forró betonon hasalok,
Távoli hang csak a gyász.
Lassan lüktet egy ér,
Fellobog halkan a láz.
Sima tenyér a hátamhoz ér,
Ó csak játszik a szél.
Tudom már messze vagy rég,
Bennem minden halk szavad él.
Halott virágok illatát nyögik a fák.
És megrázkódik a táj.
Valami véget ért, valami fáj.
Ahogy fölém nő az éj,
Álmodni nem hagy a vágy.
Ha becsukom fáradt szemem,
Tekinteted az arcomba vág.
Szemed tűzénél megvakulok.
De lassan újra fel jön a nap.
Nélküled semmi vagyok.
Halott virágok illatát nyögik a fák.
És megrázkódik a táj.
(Bonanza Banzai)
Valami véget ért, valami fáj.
Ahogy fölém nő az éj,
Álmodni nem hagy a vágy.
Ha becsukom fáradt szemem,
Tekinteted az arcomba vág.
Szemed tűzénél megvakulok.
De lassan újra fel jön a nap.
Nélküled, én semmi vagyok.
Halott virágok illatát nyögik a fák.
És megrázkódik a táj.
Valami véget ért, valami fáj."