Karrier vagy gyerek? Érdemes jobb anyagiakra várni? (beszélgetős fórum)
A munkába való belekóstolás meg volt: kb. 2 évig magántanárként dolgoztam, nyelvet tanítottam. Aztán a férjem mellett vállalkozást vezettem - rengeteg dolgot megtanultam. De a férjemnek dolgozni nem ugyanaz, mint egy "rendes" főnöknek egy más cégben. Ott szigorúbb szabályok vannak .
Úgy gondolom, több mindent át kell gondolnom, mint először hittem . Nagyon bánt, hogy nagy korkülönbségre kell számítanom a gyerekek között (7-8 év) az én ÁLMOM az volt, hogy csak 1-2 év legyen és nagyon bánt hogy ez nem valósult meg :-( Fáj. De azt hiszem, ha most siettetem a gyereket ebben a helyzetben, megromolhat a házasságunk. A férjemnek már ugyanis elege van abból, hogy tőle függök . Ami nem az én hibám, mint korábban írtam, közös vállalkozásunkon dolgoztam keményen, minden tartalékomat odaadtam neki, hogy beinduljon a vállalkozása/vállalkozásunk. A férjem nagyon ki van éhezve egy kis szórakozásra, kirándulásokra, jobb életre. Egy gyerek szerintem hazavágná a kapcsolatunkat , hogy őszinte legyek. Nekem is kimaradtak a jó dolgok az életemből az utóbbi 4 évben, nagyon kemény volt . Nem a kislány miatt - hanem a tönkrement vállalkozásunk és a tartalékaink felélése miatt. Hosszú távon talán megbocsátja a kislányom, ha nem korabeli lesz a kistesó, remélem. Nekem van egy hugom aki 3,5 évvel fiatalabb, hálás vagyok édesanyámnak, hogy nem hagyott ennél nagyobb korkülönbséget, nehezen tudnám elképzelni. Ezért én tragédiának élem meg, ha ennél több lesz - már így is több.
Az 52 meg még elfogadható lenne. Pontosan hol van a határ? Hány éves anyát lehet 22 évesen elfogadni?
Mint írtad, a munkáról meg még nem sokat tanítot az élet. Talán abba is érdemes belekóstolni.
Lehet időben van, de nem csak azt kell nézni, hogy az anyuka időben van e... Azt is kellene nézni, hogy ha a gyermek oda nő 18 éves, ballagás, egyetem, párválasztás stb... Azért az anyuka ne legyen már 60 éves... :S
Nálunk anya 56, apa 60 éves. Én 22. És nagyon rossz...
Most már azon kár agyalni, hogy hogyan kellett volna. Inkább abban kell gondolkodni, hogyan tovább.
Nekem az élet azt tanította eddig, hogy ha gyereket szeretnénk, ne várjunk egy jobb pillanatra, hanem a szívünkre hallgassunk. Vártam 1 évet a férjem beleegyezésére. Azóta megint eltelt 1 év, mert most meg nem akar összejönni. Ha most a munka mellett döntök, megint elszáll 1-2 év , utána meg lehet megint nem lesz ideális a helyzet. Hát, nem könnyű!
A Tiéd sem, de a kettő nem zárja ki egymást, mert most 30 vagy, dolgozol mondjuk 2-3 évet, és még mindig időben vagy.
Azt kifelejtettem a történetből, hogy több mint egy évig könyörögtem a férjemnek, hogy legyünk túl a 2. gyereken, vágjunk bele, hogy visszamehessek dolgozni. Ő teljesen ellenem volt. Várni akart, amíg beindul a vállalkozásunk. Sajnos nem lett igaza. A vállalkozás befuccsolt. Most vagy nem szülök, vagy mehetek vissza gyerekkel a négy fal közé. Utólag beismerte, nekem volt igazam és szülnöm kellett volna, és most egyről a kettőre létphetnénk.
Igen, de az enyém sem :-)
Na igen. 35 felett már nem szeretnék szülni. Sem a biológiai okok miatt, sem hiúságból. Nekem igenis számít, hogy a szülői értekezleten ne én Meg egyébként is, soha nem úgy képzeltem el, hogy majd 35 után szülök. Eredeti terv: 25 és 30 között. Ehhez képest már le vagyok maradva.
Nem alaptalan a férjed érvelése.
A férjem hozzáállása a következő: neki az is jó ha később jön a gyerek, de ha soha az sem tragédia. Jelenleg a döntés rám van bízva: konkrétan ő sem tesz vagy szól semmit az ellen hogy teherbeessek, viszont az őszinte véleménye az, hogy a helyemben megragadná ezt az álláslehetőséget elsősoron a munkatapasztalat, másodsorban a pénz miatt, ugyanis 26 évesen diplomáztam, magyarul az iskolapadból kerültem anya szerepbe . Valódi munkatapasztalatom nincs, márha a családi vállalkozásunkon való napi 8-10 órás munkát nem nevezzük annak...A férjem legnagyobb félelme, hogy 30 éves vagyok - hiába van diplomám és beszélek három idegen nyelven - nincs munkatapasztalatom és ha most szülök még két gyereket, utána túl "öreg" leszek, hogy visszamenjek dolgozni és ahogy ő mondaná megyek a kukába..merthogy 30 és 40 között kellene megalapoznunk az életünket. Én erre annyit mondtam, hogy 35 felett meg már elvből nem szeretnék szülni . Sem biológiailag nem jó, sem az én "elveimmel" elképzeléseimmel nem egyezik.
A húgom és köztem 6 és fél év van.18 éves korára nőttünk össze!
Nem mi döntünk,de ne anyagiakra gondoljatok csak.Sose lesz olyan,hogy minden megvan,vagy ha igen kiöregedsz a szülésből.
nekem durván 4 év a korkülönbség a 2 gyerek közt,szerintem ez nagyon ideális,nagyon imádják egymást!
13 és 15 év van köztem és a testvéreim között... Meglátszik...
Azt gondolom, hogy 7-8-9 év is elviselhető korkülönbség a testvérek között.
A helyedben pusztán azért, hogy kevés év legyen a testvérek között nem vágnék neki a bizonytalanságnak.
Ragadd meg a talán tényleg soha vissza nem térő állásajánlatot, s alapozd meg anyagilag is a kistesó érkezését. (Aki talán a karriered közepén fog érkezni, pont azért, mert nem várod.)
a férjednek mi a véleménye?
szvsz kettőtöknek kell dönteni.
az itt fórumozók könnyen mondják, hogy hadd jöjjön a baba, nem nekik kell felnevelni, fizetni az eb-t, stb.
(Zárójelben: miért fontos kiemelni, hogy nincs nagyszülői segítség? )
Ha ha én is mindig a jobb anyagiakra vártam volna,sosem lettem volna anya!2 gyerekem van,sosem befolyásolt az anyagi körülmény!Bocsi az őszinteségért,de ennyi idősen ha akarsz még egy babát,sőt harmadikat is,most kezdjétek el!Nem túl jó késöbb szülni.Szerintem ne várj semmire,és ha jönni akar a baba,hadd jöjjön.
55 éves koromban éreztem úgy, hogy anyagilag helyre jöttem;
Halgass a szívedre! Ha annak idején a mi szüleink is mindíg valamitől függővé tették volna, lehet, hogy most mi sem lennénk itt!
3 és fél éves a kislányom. Közel egy éve próbálkozunk, de nem jött össze a kistesó. Úgy alakult, kaptam egy soha vissza nem térő állásajánlatot, amelyet el is fogadtam. Jó fizetés, előrejutási lehetőség.
30 éves vagyok és nagyon vágyom a második babára (sőt, harmadikra is), viszont az anyagi helyzetünk nem a legjobb . Egy befuccsolt vállalkozás után kb. a nulláról kezdünk mindent a férjemmel.
Választás előtt állok: vagy dolgozom 1-2 évet és utána vállalok babát : viszont így nagyon nagy lesz a korkülönbség . Vagy nem kerüljük el a teherbeesést és jön a baba amikor akar.
A helyzetet többféle körülmény bonyolítja: Svájcba költöztünk, nincs nagyszülői segítség, de ugyanakkor ha 2 év múlva szülök, anyagilag akkor sem leszek előrébb, amit félretettem rákölthetem a svájci kötelező egészségbiztosításra.
Én arra hajlok, hadd jöjjön a baba amikor akar, már egyszer halogattam és rájöttem kár volt, nem lettem gazdagabb.
Ti mit gondoltok ?
További ajánlott fórumok: