Kapcsolattartás az exszel? (beszélgetős fórum)

[link]

itt van róla egy kis leírás, és bele is tudsz nézni kicsit. Ha tudod töltsd le :)

Pont az előbb fejeztem be egy filmet, amit az egyik fórumban leírtak. A találkozás. Ajánlom neked is, nagyon jó. Nem kapcsolatokról szól, hanem önismeretről, útválasztásról. Nem vagyok vallásos, de nagyon elgondolkodtató. Miközben néztem, sok mindent átgondoltam, mit ronthattam el most és korábban is, miért lehet ez ami most van.

Hát az enyém már rájött, hogy mit veszített... De ez már tényleg az ő baja.

Nem tudok róla, hogy bármi is történt volna...

A vicc az, hogy neki az őszinteség meg a tisztelet volt a fixa ideája, most meg tessék... no mint már mondtam ez is őt minősíti.. de hát mit tegyek.. én is írtam neki meg hívtam stb... semmi eredmény..

Jah és máig állítom a szerelemben nincs dac meg büszkeség...

Ha akar mindenki el tud tűnni a másik szeme elöl...ő el is tűnt...ez van.

A helyzeten nem tudok változtatni, csak reagálni rá...de hogyan? erre sehogyan:-)

4 hónapot voltunk sacc együtt.

Amúgy utólag megtudtam, hogy egy csaj (inkább idősebb nő gyerekkel) keményen ostromolta... hát ő meg beadta a derekát és illa-berek-nádak-erek... ő váltott...

Tudod mi a vicc??? most már én is nevetek rajta, 2 hónapja nem hallottam felőle, és most először hogy így leírom.. tényleg már én is nevetek.

Szal nem sajnáltatom magam...Ő meg nem tudja mit veszített... és a Te ex kedvesed sem, de ez már az ő baja.

Sztem teljesen mind1 milyen módon... értette, Te is érted...

Persze más ha az ember 4szemközt megbeszéli, de azt a találkozót is le kell szervezni valahogy, tehát üzenni kell neki...

egyik napról a másikra eltűnt... nem reagál semmire, se telefon se e-mail semmi...

Keressem? van értelme? nem hiába tűnt el úgy ahogy.. egy szó nélkül...

Ezek után sajnáljam? nem tudom...

Csak nehéz feldolgozni azt amit nem tudok nem értek.. de ez nem engem minősít...

csak ennyi történt

Szerintem nem az mutatja meg, hogy komoly vagyok e vagy sem, h milyen módon keresem őt meg, milyen módon adom ki neki az érzéseim. Igen, lehet, választhattam volna más megoldást is, de nem tettem.

Nem azon van a hangsúly, h hogy tettem, hanem hogy megtettem, "elmondtam" neki az azt az érzést, amit érzék irányában.

Ezek szerint...

Nézd, az üzengetés, nem azt mutatja, hogy komoly lennél.

Mi hát? Mond el a véleményed.

Tudom, h a te véleményed, az hogy ne egy nő fusson, keresse a pasit. Valamilyen szinten egyetértek veled, de nem teljesen. Tegnap ezek szerint meg kellett, hogy írjam azt az üzenetet neki, hogy hiányzik. Mert meg kellett. Ha nem írtam volna meg neki, még mindig reménykednék úgy mint korábban, felülnék a szavainak, hogy hiányzom, stb stb stb. Így a "pofonok" után kezd derengeni a valóság, hogy ennyi volt, le kell zárnom, bármennyire is vágyom még arra, hogy megöleljen, itt szuszogjon mellettem.

Felnőtt ember nem üzenget.... Ezek szerint nem vagyok még felnőtt ember :)

Arra voltam kíváncsi, hogy te önként mire jutsz.

Minden tanács, minden nélkül.

Hááát.....

ui: felnőtt ember nem üzenget.

az jó ha tudsz nevetni...:-)

Én még nem jutotam el erre a szintre.. de haladok.

Jah szar ügy, nem is kicsit... ilyenkor mi az az idő ameddig ésszerűen lehet várni?

Sajnálom, tudom mit érzel...

Igen, ez így nem jó, nem volt jó. Kérdezte, mikor utoljára felhívott, hogy megbántam e? Meg is bántam és nem is. Azért nem bántam, mert jó volt, de azért igen, mert nem ott lett volna a helye.

Azt mondta még utoljára, h azért nem akar, mer találkozni velem, mert akkor ugyanaz lenne, mint szakításnál, hogy bújik, ölel. Állítólag ezt váltom ki belőle, hogy hozzám kell, h érjen, megérintsen. Nem tudom, hogy ez csak kamuduma e...

Szerinted?

Igen, múlthéten beszéltünk utoljára, rosszul viseli még állítólag, hiányzom neki még mindig, nincs túl rajtam. Ezt ő mondta. Rájött, arra is, h mit hibázott, milyen hülyén viselkedett a vége felé. Felemlegette, hogyha a szakítás után mégis elmentünk volna együtt a nyaralásra, akkor még mindig együtt tervezhetnénk az összeköltözést, stb stb stb. De állítólag, egy közös barátnak elmondta, h alakulóban van neki valaki. Nem tudom, nem értem, akkor miért engem hív...Mondta még, h amikor ránéz a tőlem kapott szülinapi ajándékára, ami egy üveg bor, rajta a közös képünkkel, szeretlek gravírozással, összeszorul a szíve. Ezt mind múlthéten mondta. És akkor kértem meg, hogy ne keressen, hogyha nem akar mást tőlem, mert nem tudok túllépni rajta és ő sem rajtam.

Hogy szakítottunk? Sajnos telefonon, felhívtam akkor szombaton, és megkértem, h vigye el a cuccait. Aztán kedden találkoztunk, hogy megbeszéljük, mi volt a gond, baj. Majd közeledett, kérte, h öleljem meg, és mondta akkor is hogy hiányzom, hihetetlen vagyok. És az ölelésekből simogatás, csók, és szeretkezés lett a vége. Semmi hangos szó, semmi veszekedés.

Pontosan tudom mit érzel!

Te tudod hogy ő mit érez? Hogyan szakitottatok?

rájöttünk a hibáinkra, ami miatt elrontottuk, szétmentünk. Talán sikerülne újra, de ugye kettőn áll a vásár, mindketten hibáztunk, én is ő is.

Annyival előbbre lennénk, h tudjuk mit rontottunk el, és oda tudnánk figyelni rájuk. Nem szerelemmel, szeretettel volt a baj.

Miért hiányzik? Mert nem érint, nem csókol, nem ölel, nem simogat, nem tudok róla, nem beszélünk, mert szeretem.

Akkor miért nem írsz? "Hiányzol, rossz nélküled" Aztán egyből kiderül mi a helyzet, nem kell itt komplikálni, mit akar, mit nem, szerinted. Ez olyan mint a medvekoma meg a létra...

Lehet ő is szenved ahogy te...

Béna gyereknek...tudod.