Jön a vihar... eléggé félünk. Vannak "praktikák", amivel csillapítható a félelem? Vagy fejben kell eldönteni? (tudásbázis kérdés)

Ide is érhetne már, megrohadok a 34 fokos szobában, és egy hete nem aludtam 4 óránál többet.

Hát, mivel gondolom, bent vagy a házban, sok baj nem igen érhet. Ezért botorság félni is.

Én kb 35 éve félek,nem hiszem,hogy változok ezen a téren:)

én csak attól félek hogy viszi a tetőt mert sajna régi ház..meg hogy mindet tönkre vág a kertbe amiben rengeteg munka van :(

Korábban én is féltem, de mostanában már nem. Sőt már várom is a vihart. Igaz, nem olyan nagyon nagyot, csak egy picit:-)

A többit majd átalszom :o)

Van Isten..:))

Nekem a kutyám nem fél a viharban..ha bent van észre se veszi, tök normálisan viselkedik, kint meg végigalussza.

Az még csak az első felvonás volt.

Amúgy nem is tudom,hogy a félelmem nagyobb-e vagy a döbbenetem,hogy senki a világon nem fél a környezetemben csak én.Ez olyan szar érzés,hogy hülyének és gyávának néznek,csodálkozom,hogy mások miért nem félnek,amikor nekem az a természetes.

A félés az egy érzés.Az érzéseket meg nem lehet irányítani.Ez pl olyan mintha az örömöt akarnám elfojtani.

Nálunk mindkettő kiült a nyitott ablakba, és lesték a nagy zuhét :o)

Élhető a hőmérséklet :o)

Hol van vihar?

Nálunk még semmi jele.

Mircike bemenekül a fürdőbe,ott nem fél ,a mosógép tetején fekszik,ilyenkor ott csinálunk neki helyecskét:)

ok. akkor féljél, biztos jobb lesz. :)

Fiatal koromban én is nagyon féltem. Egyszer hallottam h a háborúban bombázáskor az emberek a házban a helyiségek sarkába álltak, mert ha a ház összedől, általában a sarok megmarad. Na én ezt úgy fordítottam le magamnak (nem beszéltem erről senkivel buta fejjel, csak magamban kitaláltam) h ha a villám becsap a házba és vmi történik, akkor a sarkok állni fognak. Így bekucorodtam a sarokban lévő dívány sarkába és vártam h elmúljon. Volt egy csúcsos ház nem messze, annak a tetején volt villámhárító. Minden egyes villámlás alkalmával gondolatban elgyalogoltam oda, kiszámolva a lépéseket, h hány méterre lehet, benne vagyunk-e abban a távban, amin belül még véd a hárító. Aztán amikor a gyerekeim kicsik voltak, olyan 'bátor' voltam, annyira akartam természetesen viselkedni és mutatni h nem kell félni, természetes dolog, h magam is elhittem, és átbillentem a gyönyörködés fázisába, ahogy ezt más is írta. Egészen addig amig a lányomat nem érte egy iszonyatos élmény. Igy most már - ha nem is kifejezetten félek, de nem szeretem a villámlást. Illetve inkább egy kicsit félek is....

Egy jurtában!... Ha-ha! Ott lenne az igazi! :-D

És ezeket hogyan lehet kivédeni? Attól, hogy fél tőle valaki, még megtörténnek ezek a dolgok.

Igen:)Nálunk az egyik cica fél nagyon:)

Hidd el, én teljesen megértelek! ;) És jó látni, hogy vannak mások is hasonló mániával :)

...akárcsak az élet maga! :-D

mi még itt keleten döglődünk...jobb lett az idő?