Jobb félni, mint megijedni. Igaz ez? (beszélgetős fórum)

A dohányzás(unk) szempontjából (mert ugye tudod, hogy csak azért írogatok ide(is)?)ami lényeges:

A TUDATOS ELME:

- A döntéshozó!

TUDATALATTI:

- Nem képes visszautasítani!

Akkor, amikor legelőször rágyújtunk, milyen is a cigi? Borzalmas! Semmi jó sincs benne, kivéve az az pluszélmény, hogy cigizünk/cigizhetünk. Mi döntünk! Mi dönthetjük el, hogy mit csinálunk. A dohányzás ad, egy olyan illúziót, hogy mi irányítunk. A szabad akarat illúzióját! Ez egy új élmény. (Kutatók szerint, bármilyen új dolog/élmény kapcsán, kialakulhat a függőség.)

A testünk viszont, megpróbál a dohányfüst ellen köhögéssel védekezni, mert "Ő" érzi, hogy ez rossz neki, de! akkor, mi azt mondjuk neki, hogy márpedig dohányozni jó, és én, igenis hogy dohányozni akarok/fogok! Ekkor a tudatalattink, elfogja fogadni a mi döntésünket, és mivel kapcsolatban áll a vegetatív idegrendszerrel, kikapcsolja az összes védekező funkciónkat. Nem "vitatkozik tovább"!

Az igazság az, hogy dohányozni nagyon rossz! Minden dohányzó egy illúzióban él, mert mindenki azt látja, hogy a másiknak jó, akkor nekem is jónak kell lennie, csak lehet, hogy valamit én csinálok rosszul. De nem baj, majd addig gyakorolom, amíg rá nem jövök, hogy mi a fene az, ami ennyire jó benne! Az a "jó" benne, hogy arra használhatjuk amire csak akarjuk...:)

Ezt jól ki/megtaláltad, köszi! :-)

Nem, dehogyis tartom én ellenségnek a tudatalattit, távolról sem! (Szeretem magam annyira, hogy ami hozzám tartozik, arra jó szívvel gondoljak.)

Az viszont hogy "egy kicsit primitív" :-) nos, az - valóban zavaró... Időnként...

"A tudatos elme olyan, mint a hajó parancsnoki hídján álldogáló kapitány vagy kormányos. Ő irányítja a hajót, jelzéseket küld a gépteremben dolgozó matrózoknak, akik a kazánokat, műszereket, szelepeket stb. kezelik. A gépteremben serénykedő személyzet nem tudja, hová tart a hajó; ők csak a parancsnoknak engedelmeskednek. Zátonyra is futtathatják a hajót, ha a hídon álló ember a saját iránytűje, szextánsa vagy más műszerei alapján hibás vagy rossz utasítást ad. A gépterem személyzete engedelmeskedik neki, mivel ő a főnök; gépiesen végrehajtják utasításait. A legénység tagjai nem beszélnek vissza a kapitánynak: egyszerűen teszik a dolgukat.

A hajó gazdája a kapitány, döntéseit végrehajtják. Tudatos elméd a te hajód - tested, környezeted, összes körülményeid - kapitánya és gazdája. Tudatalattid annak alapján veszi át a parancsokat, amit tudatod hisz, és igaznak elfogad."

Szerintem, te a tudatalatti(d)ra úgy gondolsz, hogy az valami olyan, ami teljesen önálló "gondolkodású" és valami nagyon gonosz valami.

Nem! A tudatalattid, a te legeslegjobb barátod és szolgád. Csak egy kissé, hogy is mondjam, primitív:)

Hogy jobban megértsd:)

TUDATALATTI:

- Nem képes visszautasítani.

- Az érzelmek vezérlik.

- Nem tud különbséget tenni valóság és képzelet között.

- Csak a jelen pillanat fogalmát ismeri.

Ezzel szemben a tudat:

TUDATOS ELME:

- Döntéshozó.

- Képes visszautasítani és elfogadni dolgokat.

- A racionalitás uralja.

- Érzékeli az időt.

Nem fogja elhinni, mert ellenkezik a belső hitével.

A belső hitrendszerünk a tudatalattinkban van, amit születésünktől fogva, a környezetünk épített fel/formált meg, olyannak, amilyen most van. Tehát még a hitrendszerünk is tanult.

Az agyunk nem szereti az összefüggéstelen/értelmetlen dolgokat. Az agy folyamatosan, mindenben értelmet keres.

A agy mindent megakar magyarázni, mindenre magyarázatot keres. Ha nem talál, akkor addig keres, amíg nem talál...vagy, kreál magának...(ez lesz az illúzió.)

Játszottál már olyat, hogy a felhőket addig figyelted, amíg nem látsz benne, egy alakot, vagy egy formát? A legtöbbször, amit sikerül "kihámozni" belőle, az vagy egy ember, vagy valamilyen élőlény lesz. Tárgy viszont, csak nagy ritkán.

...Vagyis a kóros félelmeink (azaz a fóbiáink) függetlenítik magukat a tudatunktól. Ezért kórosak - és ártalmasak. (Ez így stimmel?) Valamint azért, mert a tudatunkkal nem tudunk hozzájuk férkőzni...

(...Mondhatják naphosszat a kutyafóbiásnak, hogy "Nem bánt a kutyus!" - akkor se hiszi el, ha tényleg nem bánt...)

A fóbia is félelem. Olyan félelem, ami fokozatosan alakul ki, vagyis nem örökölt(ösztönös), hanem tanult. Minden amit megtanulunk vagy megtapasztalunk, bekerül a tudatalattiba, azért, hogy ne kelljen ugyanazt a dolgot, újra és újra megtanulnunk. Ezért a tudatalatti később egy szűrőként fog funkcionálni. Nincs olyan dolog/információ(külső ingerek: hangok, illatok, képek stb.)ami mielőtt tudatosulna, át ne ment volna ezen az (értelmező) szűrőn. Ekkor a tudatalatti a bejövő információkat összehasonlítja a már tanult és megtapasztalt emlékekkel, hogy aztán vissza juttassa (a már generált) értelmezett formában a tudat számára.

Ilyen értelemben, minden ami az eddigi életünk folyamán megtapasztalt információ/gondolat, a tudatból kiindulva a tudatalattiból jön.

A tudatalattiba, a legtöbb információ a születésünk első 7 évében kerül be. Ezek lesznek a legjobban berögzült és a későbbi életünket/viselkedésünket legjobban meghatározó "adatai". Ekkor kapja az agyunk a legmeghatározóbb programokat.

De ezt már írtam:)

...Ajándék...

...Ami van mindannyiunknak... (Több-kevesebb.)

...Igaz(nak érzem), hogy nem mindegy, hogy hogyan használjuk...

És hogy mire...

...Azt hiszem, nagyon sok múlik azon, hogy mennyi bennünk (időnként, ill. úgy nagyjából folymatosan) a félelem. Vagy az ijedtség...

Nem az emberi a kevés, hanem a tudattalan a sok(Jéghegy)!

Ugye, hogy megfordítva(szempontváltás), mindjárt MÁS... mindjárt sokkal jobban hangzik?!:)

Értelek én...! :-) Azaz: azt hiszem, értelek.

No és akkor az a további 90 egynehány százalék bennünk micsoda? (Az ösztöneink, az érzéseink, az indulataink? ...És még? ...Mert én továbbra is kevesellem azt a kicsit, ami bennünk "ember".)

Az a sorvadt 2-3% az, ami téged, engem, minket homosapiens-é tesz!:))

...Lehet, hogy nem is annyira sorvadt, mint inkább csodálatos(emberi)...?

Izland, lehengerlő, amiket írsz! (Mégiscsak orvos lehetsz - gondolja most az a sorvadt 2-3% az agyamban...)

Az évődést félretéve: Freud azért zseniális volt a maga módján - szerintem... (Azaz a sorvadt 2-3%-nyi tudatom szerint...)

Nahát! Nem tudom abbahagyni az évődést!!!

Inkább nem is folytatom...

Látom, hogy te még mindig azt hiszed, hogy az embereknek a legtöbb döntése teljesen tudatosak. Hát nem, mert a legtöbb döntésünk tudattalanok. Ezt a szakértők százalékban 95-98% ra becsülik.

Minden döntésünk előtt, az agy mérlegel. A döntéseket a múltban szerzett tapasztalatok, (belénk kódolt/tanult tapasztalatok) alapján, a jövőben várható/megsaccolt legjobb kimenetel alapján hozzuk meg. Vagyis nem a mi tudatos tudatunk, hanem az agyunk tudatalattija.

Az öngyilkosságról... Ha ezzel a problémával kapcsolatban Freudot kérdeznénk meg, akkor ő erre a halálösztönnel válaszolna.(Persze tévesen, mert ez az ösztön a megkapaszkodási ösztön, de mivel Hermann Imre csak Freud halála után jött erre rá, ezért Freud soha nem tudta meg az igazat)

"Freud az ismétlési kényszer jelenségének vizsgálata kapcsán vezette be a halálösztön fogalmát. Eszerint a szervezetnek az a célja, hogy leküzdje a feszültséget, amelyet egy váratlan behatás, egy trauma váltott ki, és így az inger által okozott feszültség energiamennyiségét levezesse, vagyis hogy önmagát nyugalmi állapotba hozza. Ezt továbbgondolva Freud arra a következtetésre jutott, hogy a legnagyobb feszültség, ami keletkezik, az végső soron maga az élet."

Ah!

"Genetikailag kódolt"...!

Úgy tűnik, hogy az a sok-sok ember, aki napról napra megöngyilkolja magát, semmit sem tud arról, hogy a génjeivel szemben cselekszik!

Lányok!

Ha lesz egy kis időtök, olvassatok bele a "Vicces topik"-ba... (Van ott egy ötlet, hogy szokjunk le a cigerettáról... :-D)

...Azon töprengek, hogy mi a jobb: félni az élettől, vagy félteni az életünket...

(Variáció ugyanarra a témára...)

Saját kérésére, úgy látom.

(Hát ezért nem jön ide se!)