Isten mindig, mindent megbocsájt? (beszélgetős fórum)

Ne legyen büntudatod mert saját magad életét alakítod...hinni jó és szép de ha hiszel magadba hidjél.

Ugyanis legjobb barátja magadnak önmagad van..

nah majd jól megrohanják a sok vallásos a fórumodat..hihihi:-))))))

Uram atyám..ami nincs!:-)

Boldog nyulat neked!

1.

Makacs lány vagyok és folyton szerelmes.

Szüleimmel élek és szegények vagyunk, szégyelltem a pasijaimat hazahozni mindig. Nem volt tartós kapcsolatom, szóval odáig, hogy hazahozzam őket, el sem jutottunk, de féltem mindig ettől.

Miután szétmentünk a pasijaimmal, mindig szomorkodtam, reménykedtem, próbáltam megérteni a miértjét, és nem fogadtam el az exeim döntését, harcoltam értük, reménykedtem, és vártam mindegyiket vissza, egy szóval nem akartam beletörődni, hogy soha nem lehetek együtt velük.

Aztán egyik nap olvastam a neten, hogy Isten addig küldi ugyanazokat a leckéket nekünk, amíg meg nem tanuljuk végre.

Lehetséges, hogy nekem azt kell megtanulnom, hogy vállaljam fel az anyagi helyzetünket, legyen bátorságom hazahozni majd a páromat, és ha netán elhagyna, akkor fogadjam el, és törődjek bele a döntésébe, ne agyaljak rajta, hanem lépjek tovább?

2.

És a megbocsájtásról, csúnya dolog volt ez tőlem szerintetek?

- Éreztem, hogy el fog hagyni, és mivel a pénzemet alaposan be kell osztanom, spórolnom kell (kevés a fizetésem), azzal nyugtattam magam, hogy ha elhagy, akkor sincs semmi baj, mert legalább nem kell hazahoznom őt, és nem kell vennem ezt és ezt, nem kell közös nyaralásra költenem, ilyenek. Szóval a pénzen járt az eszem, és nem gondoltam bele abba, hogy ha elhagy, akkor ennyire fog nekem fájni, és hiányozni, mint most :(

Nagyon megbántam hogy ilyeneket gondoltam akkor, és bűntudatom is van.. Olyan ez, mint valami isteni büntetés.

Az, hogy miért hagyott el, részletkérdés, nem érezte azt a tüzet, mint az elején..