Ismét álmodtam... (beszélgetős fórum)

Szerintem szorongasz és nem tudod, hol a helyed a világban. Talán nincs bizalmad másokban, talán magadban sem.

Szeress.

Nem érzed magad méltónak semmire.

Miért?

Mert bedaráltak a körülmények.

Miért?

Mert hagytad magad semmibe venni.

Miért?

Mert önértékelési problémáid vannak.

ugyanígy van a valóságban is :(

Miért vagyok egyedül?

Hasonlókat én is álmodtam már. Tanulok, előadáson vagy órán vagyok, közben azon kattog az agyam, hogy mit keresek én itt, ha ezek tudnák, hogy nekem már régen...

De azt is álmodtam már, hogy nagyon sietek, de nem tudom melyik terembe, hová is kellene mennem, bolyongok és nem találom a megfelelő szintet, folyosót, épületet...

Valószínűleg a valóságos, meglévő belső tanácstalanság, útkeresés, stb-nek a megjelenülése.

De persze ez elég összetett, én is csak találgatok.

Amit én erről gondolok, hogy azok a dolgok térnek vissza álmunkban, amik valamilyen szinten befejezetlenek maradtak. Én pl soha nem álmodtam eddig az államvizsgámmal vagy a gyerekeim születésével. Ezek az életemben nagy események voltak, pozitív dologként valahol a tudatalattimban őrzöm is, de álmomban nem jönnek elő. Gondolom azok a szorongást keltő érzések, amiken valahogy csak túljut az ember, azok valami kapcsán, ami lehet akár egy emlékeztető illat vagy egy tárgy meglátása,aminek nem is tulajdonít az ember tudatosan semmiféle jelentőséget, aztán álmában megjelennek.

Na, jó hosszú mondat lett, de gondolom sikerül kihámozni belőle mit is akartam mondani:)

Mért nem ebbe a topikba írtok?

Álomfejtés: Mit álmodtál és az mit jelenthet?

Rekedten- biztos kiabáltam- és sírástól bedagadt szemmel ébredtem.

régen álmodtam már ezt az álmot. Ahogy ébredeztem felkeltem és még a délelőtt folyamán is fokozatosan emlékeztem az álomra. A szokásos :(

Tanultam, felnőttként. Előadást hallgattunk, de több helyen kellett volna lenni. Egy ideig együtt ültünk pár emberrel. Nem ismertem fel őket, de összetartoztunk. Beszéltük, hogy át kellene menni a másik előadásokra is.

Egyszer csak egyedül maradtam. Elindultam az előadókba. Van amelyik üres volt. Van amelyikben voltak, de idegenek. Sehol nem volt az a társaság, akik velem voltak. Aztán mentem a nagy épületben emeletről le fel

termekből eljutottam hálószobákba, eljutottam ebédlőkbe, vacsoráztak.

Néha úgy tűnt , ott vannak, majd láttam, hogy nem ők. Senki nem vett észre, senki nem invitált üljek le, nem kérdezte, mit, kit keresek.

Egész éjszaka bolyongtam és szólongattam, akikkel voltam. Hatalmas épület volt, hatalmas tömeg mindenütt. Én csak egyedül voltam.

Egyedül