Ismét álmodtam... (beszélgetős fórum)

Ó, hát milyen jó is sajnálnunk magunkat valami miatt! Így igaz!

Csak az örvényre kell vigyázni, hogy nehogy túl mélyre sodorjon minket.

El kell tudni rugaszkodni, hogy na, most volt elég, most vagyunk túl mélyen, gyerünk felfelé!

Egy fórumindítás nyitás mások felé.

Látom benne a pozitívumot.

Meg "tudná" oldani, ha lenne elég lelki ereje hozzá, hatalmas elszántsága, hogy kiverekedje magát ebből a helyzetből. De még az erős emberek is elgyengülnek, szükségük van egy náluknál erősebbre. Ily módon azt mondom, nem szégyen segítséget kérni, de jó szakemberhez kell menni. És nem gyógyszerezni, hanem terápiával megoldani.

Van amikor egyedül járunk az úton, és van amikor segítséggel. Van amikor várni kell, és van amikor lépni kell. Ezeket kell felismerni és akkor nincs nagy baj.

Egyedül is javarész meg lehet oldani, de nehezebb. Tudom.

Azt gondolom, hogy már ez is egy lépés előre, hogy ezt a fórumot elindítottad!:) De tudod, a további lépések megtételéhez segítséget igazából szakember tud adni. Ha megteheted, magánrendelésre menjél, ahol türelmesen meghallgat a pszich.s és akár rávezetéssel akár konkrét tanáccsal segíteni tud.

Sokan azt mondják, hogy fölösleges, mert meg tudod oldani egyedül is és csak rajtad múlik és csak akarnod kell...Blabla. ha meg tudnád oldani a helyzeted, nem itt lennél. Szóval szedd össze a bátorságod és a keresőben keress a környéketeken szakembert. Lehet, hogy csak 1x kell elmenned és azt mondod: Igen! Így kell tennem! de az is lehet, hogy egyszerűen csak segít összerakni újból saját magad. Bátorság!:)

Azt kell elhinned magadban, hogy senki a világon nem tökéletes!

Minden embernek vannak félelmei, be nem teljesült vágyai, van, mikor szorong valami miatt, de mégis, úgyis nagyon szerethető.

Pont a hibáival együtt.

Minden ember: Te, Ő, én, mindenki.

De, kizárólag rajtad múlik!

Ki máson?

Nem tehetsz felelőssé soha senkit a magad életéért.

Az nem rajtad múlik hogy elfogadnak, persze. De ettől függetleníteni tudod magad úgy, hogy helyreállítod az önbecsülésedet. Nem az a lényeg hogy ki fogad el, hanem hogy te fogadd el magad, maradéktalanul. Nem könnyű, mert ez egy folyamat. De így meg tudod gyógyítani a lelked és szabad lehetsz a körülményeidtől.

Szeretni csak az tud, aki magát is tudja valamilyen szinten szeretni. Amíg másoktól várod ezt a szeretetet, addig mindig függni fogsz másoktól, egy szeretethiányos állapotban leszel, és lemész kutyába mások szeretetéért.

Előző tanácsod rajtam múlik, hogyan érem el, megteszem-e azokat a lépéseket, melyek normalizálják az életem.

De az nem rajtam múlik, hogy elfogad-e valaki vagy sem. Sosem szeretek normálisan?