Ikerláng szerelem (beszélgetős fórum)

Nekem ebből üldözési màniàm lett.. :D

Mert minden amit mondott megtörtént..minden ami velem volt vele is az lett..

Engem kirugtak ugyhogy megoldodott a dolog..

Vàltoztass ha nem akarsz elvàlni..

Én elvàltam pedig nem dolgoztam ott nem volt màr kontakt viszont sosem bànom meg hogy elvàltam mert mikor beteg lettem nem àllt mellettem a férjem ..

Egyedül rohadt nehéz de legalàbb erős nővé tett az élet hogy ne függjek senkitől.. voltak kapcsolataim de ha nem tetszett léptem .. többet nem élek laposba.. csak azzal akivel azonos szinten rezgek majd.. ha nem talâlom akkor meg lesz majd "macskàm " :D

Vàlj el!

Aztán mikor ő nem fog vàlni èrted remèlem èszhez tèrsz!

Miben segìt az ha azt mondom àtèltem ès èlem minden nap,mert a fèrjem ès a gyerekem apja?

Nem jàr kìnnal ès szomorúsàggal rèszemről.

Hát nem tudom. Lehet, hogy mindent belelátsz, beleképzelsz, mert EZT akarod hinni. Bizonyíték rá, hogy egyre inkább keresed. Túlságosan elvont, ábrándos a dolog, olyan, mint egy költő múzsája.

Ilyenkor lenne jó kimosni a zokniját, legombolni a konyhapénzt, kifestetni vele egy szobát...ami visszahúz a földre. Ennyi energiával otthon is lehet javítani.

Szia, ez nem egy szerelmi történet, ez az életem. És baromi klísésnek és nyálasnak tűnik kívülről. Pár éve valószínüleg én is ezt mondtam volna. Rengeteg szar kapcsolatom volt, és nagyon sokszor voltam magam alatt. Sokáig voltam szingli is. És biztos vagyok benne, hogy azért nem akkor találkoztunk, mert annyira lent voltam. Most már azt gondolom, ahhoz. hogy megtaláld a "másik feled", az kell, hogy szeresd saját magad és rendben legyél az életeddel, úgy általában. Hogy legyen egy viszonylag magas, pozitív rezgésed, ami vonzza a jó dolgokat. Mert hasonló a hasonlót vonzza. És nekem ezt adta a férjem. Jól voltam. Épp egy nyaralásról jöttünk meg, amikor ez történt, zseniálisan jó kedvem volt, és egyébként ő is jól volt, pont a pozitív életszemlélete az, amit baromi szimpatikusnak találtam. Ahogy a beosztottaival bánik. Hogy mindenkit dicsér és inspirál. Én eddig csak seggfej főnököket ismertem.

Azért írtam a címben, hogy ez ikerláng szerelem, mert ez valami ilyesmi. Legalábbis, amikor nemrég utánaolvastam annak, ami velem történik, mert muszáj volt valami magyarázatot találnom erre az egészre, az ikerláng szerelmet találtam. Azért írtam, hogy élt-e át valaki hasonlót, mert bíztam benne, hogy talál találkozom olyanokkal, akik tudják milyen ez. Amikor nem akarod, de mégis úgy vonzod a másikat, mint a mágnes.

Nyugodtan ítélkezzetek. Én is elítélem magamat, illetve már nem ítélkezem senki felett. Aki nem élt hasonlót, úgysem érti, amíg meg nem tapasztalja. Egyébként nem kívánom, mert rengeteg kínnal és szomorúsággal jár, amellett, hogy boldog vagyok már attól is, hogy tudom, hogy van egy ilyen ember a világon, mint ő. Tiszta lányregény, nem? :-D

Kedves Fórumozók!

Önök most EmmaMorley írói álnév alatt közreadott, öt részes, részenként egy-egy perc alatt megírt és közreadott szerelmi történetét olvashatják.

Hát ez nagyon szép történet....otthon ülünk a jó meleg szarban, a megszokott unalomban, és jön a tűz aminek robbania kéne de nem tud mert nem engeded magad....dugjatok egyet....Bichivel értek egyet.

Van veszteni valód? 🤷‍♀️

Nem tudtam, hogy így hívják, de én ezek szerint az ikerlángommal élek. ♥️ Csodálatos dolog ez a fajta összhang és biztonság, a mély szeretet és szerelem. Nem adatik meg mindenkinek.

A szituációdhoz nem tudok hozzászólni. Nehéz dolog.

Gyereketek van?

Sokat olvasok de ennyi nyàlat...

Na mindegy:

Hogy tudsz ìgy a fèrjeddel lenni?

Hogy tudsz tükörbe nèzni?

Okè,hogy nem volt testiség,de èrzelmileg nagyon durván csalod azt a szerencsètlent!

Filmesítsd meg a mostani érzéseidet, Ti ketten lesztek a főszereplők.

A bemutatóra hívd el a férjedet, tiszteletjeggyel ültesd az első sorba, a végén meg kérd ki a véleményét, hogy mit szól hozzá,micsoda érzelmek is léteznek a világban.

Talán mond valami okosat.

A legintenzívebb időszakban szinte éreztem a jelenlétét, és beszélgettem vele a fejemben. Rengetegszer álmodtam vele, szinte megállás nélkül. Rajta keresztül újradefiniáltam saját magam. Rádöbbentem, mennyire fantasztikus nő vagyok, sőt egész nap olyan gondolatok zakatoltam a fejemben, hogy mennyire sokoldalú, különleges, izgalmas, klassz nő vagyok én. Honnan jönnek ezek a gondolatok? Nekem, aki világ életemben önbizalomhiányos voltam? Hirtelen annyira szépnek éreztem magam, hogy egyre szebb is lettem, jobban öltözködtem és lefogytam. Mindenki dícsért, hogy milyen jól nézek ki. A férjem is, akire közben végig odafigyeltem, pedig belül folyton rá gondoltam.

Amikor bementem az irodába, mindig azt vettem észre, hogy nemcsak én, ő is olyan zavarban van, hogy a meetingen, amit tartott, nem tud megszólalni. Ha ott voltam a közelében, csetlett-botlott, dadogott. Soha életemben nem voltam ilyen hatással férfira és férfi sem volt ilyen hatással rám. Volt, hogy beletúrtam a hajamba, miközben beszélgettünk és elakadt a szava. Azóta számtalan alkalommal bebizonyosodott, hogy ő én vagyok és én ő. Egy a lelkünk, ebben biztos vagyok. És mivel egy a lelkünk, tudom, hogy jó ember, aki felelőséggel tartozik a családjáért, ahogy én az enyémért. Néhány hónapja már tudatosan kerülöm.

Két hónappal a buli után zenéről beszélgettünk, és említettem egy zenekart. Tudtam, hogy ha meghallgatja, érteni fogja, hogy mit érzek. Hogy ez szerelem. De tiltott szerelem, és soha nem teljesedhet be. Meghallgatta. Utána én is kaptam tőle zenéket. És könyvajánlót, aminek minden sora a szerelemről szól. Mindezt úgy, olyan látszólagos lazasággal adtuk elő, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk. Soha nem lett kimondva semmi, de ő is tudja, hogy hogyan érzek és én is, hogy ő mit érez irántam. Ha véletlenül összenézünk, abban a pillantásban annyi érzelem kavarog még mindig, hogy beleszédülök. Pedig közben eltelt egy év.

Mindez számomra rettenetesen furcsa. Vagy van valaki, aki ennyire olyan, mint én. Azóta megtudtam, hogy a vidéki származása, a szülei, az életeseményei, a szórakozóhelyek, ahova járt, a koncertek, a zene, könyv, gasztro, az utazások, a sport, a világlátás, a politikai nézetek, az életszemléletünk és életszeretetünk, sőt, a szóhasználatunk is annyira azonos, hogy az zavarba ejtő. Sőt, egyszerre vagyunk megfázva, és számtalanszor botlottunk egymásba véletlenül és lépdeltünk ide-oda nagy-nagy zavarban. Vele minden napom olyan, mintha egy romantikus filmben lennék.

Utólag belegondolva már az első pillanatban, az állásinterjún iszonyú jófejnek gondoltam, de jött a covid, és jóformán nem is találkoztunk. Amikor igen, akkor mindig szimpatikusnak találtam, mint valaki, akit régóta ismerek és valahogy ösztönösem kedvelem, hasonlónak érzem és megbízom benne. De ez sosem tudatosodott. Sosem gondoltam, hogy ő különösebben felfigyelt volna rám, igazából nem is foglalkoztam ezzel, hiszen tudtam, hogy ő sincs egyedül. Meg egyébként is éltem a saját életem. Szintén utólag belegondolva, végig voltak furcsa jelek, mindig minden megnyilvánulása nagyon tetszett, a gondolkodása, az ízlése, a kifinomultsága. És többször összefutottunk a mosdóba mehet, jövet - véletlenül, és közben néhány szavas, kínos beszélgetéseket folytattunk.

Aztán egy éve jött egy két napos csapatépítő. Beszélgettünk a buszon, aztán a szaunában megláttuk egymást, és egyikünk sem tudta a másikról levenni a szemét. Olyan intenzíven néztük egymást, és hirtelen annyira szépnek éreztem magam, mint még soha. Utána véletlenül elcseréltük a köntösünket és véletlenül a szobakulcsunkat is, és hirtelen annyi volt a véletlen, mintha valami láthatatlan erő terelt volna minket egymáshoz. A két nap alatt számtalanszor beszélgettünk, sétáltunk egymás mellett, "tudattalanul", de egyre inkább érezve, hogy nekünk valami dolgunk van egymással. Minden egyes kimondott szó rímelt egymásra, kiderült, hogy rengeteg közös van bennünk, és azóta számtalanszor bebizonyosodott, hogy szavak nélkül is értjük, mire gondol a másik. Aztán jött egy céges buli, ahol én, aki végtelenül hűséges és ő, aki szintén egy végtelenül jó ember, tudattalanul sodródtunk egymáshoz. Soha előtte nem táncoltam senkivel a kollégáim közül, ő sem. Olyanok lettünk, mint két tini, akinek hirtelen kinyílik a világ és már abban is örömét leli, hogy a másik a közelében van. Táncoltunk. Megfogtuk egymás kezét. Megöleltük egymást. Annyira nem volt tudatos, hogy utólag esett mindkettőnknek, hogy ez mennyire ciki. Húztak is vele a kollégáim egy darabig. De aztán elcsitultak a kedélyek. Betudták az alkoholnak, pedig egyikünk sem volt részeg. Csak köztünk nem csitultak el az érzések.

Értelmes, racionális, két lábon a földön járó nő vagyok, több mint tíz éve stabil párkapcsolatban, hat éve házasságban. A férjemmel nem volt óriási elsöprő a szerelem, amikor megismertük egymást, de szeretjük, tiszteljük egymást és a hétköznapi apró csetepatéktól eltekintve jól megvagyunk. Közös értékrend, közös célok határozzák meg az olajozottan működő kis életünket.

Mégis, egy éve a munkám kapcsán megismertem valakit és ez az érzés teljesen elsöpört. Annyira megrengette és szanaszét zúzta az addigi nyugodt világom, hogy azóta sem térek magamhoz. Jó pár férfival volt dolgom a férjem előtt, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szintű szimbiózis létezik két ember között és hogy ennyire intenzíven érezhetek valaki iránt. Vagy inkább érezhetünk egymás iránt, mert arról, hogy kölcsönös, nincs kétségem.