Idézetek, szép történetek... (beszélgetős fórum)
"A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egyvalamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés."
Ingmar Bergman
"Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó."
Robert Brault
"Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki, aki rábír, hogy megtegyük amire képesek vagyunk."
Ralph Waldo Emerson
"A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!"
Ralph Waldo Emerson
Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett
egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan
bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben
bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár
nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: "elmúlik".
Hogyan választ édesanyát az Isten a fogyatékos gyermeknek?
Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.
-Arnold Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.
-Frederick Marjorie: leány, védőszentje: Cecilia.
-Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük... adjuk nekik Gellértet! Ő már hozzászokott a közönségességhez.
Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:
- Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.
Az angyal kíváncsiskodik:
-Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!
-Éppen azért - mosolyog az Úr. - Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.
-De lesz-e hozzá elég türelme? - kérdezi az angyal.
-Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesik az első megrázkódtatáson és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel. Figyeltem ma ezt az asszonyt. Meg van benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együtt élnie, és ez nem könnyű dolog.
-De Uram, talán nem is hisz benned!
Az elmosolyodik:
-Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.
Az angyal levegőért kapkod: - Önzés??? Hát az önzés erény?
Az Úr bólogat:
-Ha nem tud néha elszabadulni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket. Amikor a gyermeke először mondja neki, hogy "anya!" , csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli gyermekének, milyen egy fa vagy a naplemente, olyannak fogja látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, minthogy mellette állok.
-És ki legyen a védőszentje? - kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben.
Az Úr elmosolyodik:
-Elég, ha adunk neki egy tükröt.
/ Erma Blombeck /
Ezt megkönnyeztem...
Nagyon szép:)
Szia! :o))
A történeti hűség megkívánja, hogy eláruljam, az itteni történetek nagy része nem saját iromány, hanem kapjuk vkitől, vagy találjuk valahol, de annyira megragadja az embert, hogy szeretnénk másokkal is megosztani, és itt ezt megtehetjük. Szóval nem az a lényeg, hogy kiírta - bár valamikor lehet fontos - hanem hogy minél többen olvassák, és töltekezzenek belőle.
Ez a való világ csupán képmása és tükre a Paradicsomnak. Ennek a világnak a puszta léte azt bizonyítja, hogy létezik egy tökéletesebb világ. Ezt azért teremtette az Isten, hogy az emberek a látható dolgokon keresztül fölfoghassák az ő lelki tanítását és bölcsességének csodáit.
coelho
"Ma megmentettem egy embert".
A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált, és benézett a kennelekbe. Azonnal éreztem, hogy gondterhelt és szomorú és, hogy segítenem kell neki.
Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy megijesszem.
Amikor megállt nálam, úgy álltam, hogy ne lássa hátul a kis balesetet, ami aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, hogy ma még nem sétáltattak. A gondozóknak itt rengeteg dolguk van, és nem akartam, hogy rosszat gondoljon róluk.
Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat, reméltem, hogy az nem szomorítja el őt nagyon. Én már csak előre tudok nézni, és szeretnék valakit szeretni, és valakinek sokat jelenteni.
Leguggolt hozzám és gyengéden cuppogott. Én hozzányomtam a vállamat és a fejemet a rácsokhoz, hogy megnyugtassam. Az ujjai elkezdték simogatni a nyakamat, sürgősen társaságra volt szüksége.
Egy könnycsepp gördült végig az arcán és én felemeltem a mancsomat, hogy biztosítsam arról, hogy minden rendbe fog jönni.
Röviddel ezután kinyílt a kennel ajtaja, és olyan ragyogó mosoly töltötte be az arcát, hogy én rögtön a karjai közé ugrottam.
Megígértem neki, hogy nálam biztonságban lesz.
Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom.
Megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy a mosoly az arcáról és a szeme csillogása soha ne tűnjön el.
Óriási szerencsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált.
És hányan vannak még odakint, akik ezeken a folyosókon még nem jártak.
Mennyien vannak, akiket még meg kell menteni.
Nekem sikerült legalább egyet megmenteni közülük.
Ma megmentettem egy embert!
"Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig.
Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a
falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban,
mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam,
mindig arccal szemközt fogok veled állani.
Van akinek könnye kicsordul a fényben, és van,
aki elrejtőzik könnyeivel a sötétben.
Ez viszont nagyon is tanulságos és az egyik kedvencem!
Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ífjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.
Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...
Az összegyült tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ífjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszodtak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótólták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.
- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet miliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyilt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyezö arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéböl és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség...
"Egy kertész levelet írt a Földművelési Hivatalba: Mindennel megpróbálkoztam, amit az önök könyvecskéje ajánlott arra, hogyan lehet megszabadulni a kertemet csúfító pitypangoktól.
Minden tanácsukat megfogadtam és gondosan betartottam. Ennek ellenére a pitypangok tovább
nőnek. Mit tegyek? Postafordultával a kertész kézhez kapta a választ: Tisztelt Uram! Ha Ön
megpróbálkozott mindennel, amit tanácsoltunk Önnek, és még mindig nőnek a pitypangjai, akkor
már egyetlen dolgot tehet - megtanulja szeretni őket!"
"Három olyan dolog van,
amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől:
Hogy kell ok nélkül örülni,
hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni,
és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt,
amit ő akar."(Paulo Coelho)
Egy történet: Egy férfi éjszakai sétája közben megcsúszott egy sziklán.
Tudta, hogy alatta egy nagyon nagyon mély szakadék húzódik, és attól tartva, hogy több száz métert zuhanhat lefelé, meg kapaszkodott egy ágban, amely a szikla fölé nyúlt.
Éjszaka volt, nem látott mást, csak a feneketlen szakadékot. Kiabálni kezdett; a kiáltása visszhangzott, de senki sem hallotta meg.
Elképzelheted, micsoda szenvedést állt ki egész éjszaka. Minden pillanatban ott várta a halál, a keze elgémberedett, alig tudta tartani az ágat...
Aztán feljött a Nap, a férfi letekintett, és elnevette magát: nem is volt alatta szakadék. Tíz centivel alatta állt egy sziklapárkány.
Pihenhetett volna egész éjszaka, kialhatta volna magát - a párkány elég nagy volt hozzá -, de az egész éjszaka rémálom volt.
A saját tapasztalatom alapján elmondhatom neked: a félelem nem mélyebb tíz centiméternél. Már csak rajtad múlik, hogy az ágon akarsz-e csimpaszkodni, és az egész életedet rémálommá változtatod, vagy szeretnéd inkább elengedni az ágat, hogy a saját lábadra állj. Nincs mitől félned.
Hmmmmm! Ez elgondolkodtató.
De Bill csővezetéke mellett tuti nem voltak virágok, hacsak nem szivárgott vhol! ;oD
Verítékkel vagy ésszel?
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fura falu. Csodálatos hely volt, de akadt egy probléma: a faluban nem volt víz, csak ha esett az eső. A falu öregjei elhatározták, hogy szerződést kötnek valakivel, aki naponta vizet hord a faluba.
Ketten ajánlkoztak, és a falu öregjei mindkettőjükkel megállapodtak. Úgy gondolták, egy kis versengés alacsonyan tartja majd az árakat, és a falu esetleg többletvízhez juthat.
Az egyik vállalkozó, Ed azonnal elrohant, hozott két acélvödröt, és folyamatosan ide-oda rohangált a tó és a falu között, ami egy mérföldnyi távolságot jelentett. Azonnal pénzhez is jutott, hiszen reggeltől estig merte a vizet két vödrével a tóból. A falu által épített nagy betontartályba ürítette őket. Minden reggel korábban kelt, mint a falu többi lakója, hogy ellenőrizze, elegendő víz van-e a tartályban. Keményen dolgozott, de nagyon örült a pénznek és annak, hogy megszerezte a két szerződés egyikét.
A másik vállalkozó, Bill eltűnt egy időre. Hónapokig senki sem látta, ami Edet nagy örömmel töltötte el, hiszen nem volt konkurenciája. Egyedül ő fölözhette le a hasznot. Bill nem kelt versenyre Eddel, hanem üzleti tervet írt, céget alapított, kerített négy befektetőt, szerzett egy alkalmazottat, aki irányítja a munkát, és négy hónappal később visszatért csapatával. Egy éven belül emberei hatalmas csővezetéket építettek rozsdamentes acélból, mely összekötötte a falut a tóval.
A nagyszabású felavatási ünnepségen Bill bejelentette, hogy az ő vize tisztább, mint Edé. Tudta, hogy a lakosok panaszkodtak az Ed által szállított víz tisztaságára. Azt is közölte, hogy a nap 24 órájában képes vizet szolgáltatni a hét minden napján. Ed csupán hétköznap hordott vizet. Hétvégén nem dolgozott. Azután bejelentette, hogy 75 %-kal olcsóbb áron nyújtja ezt a jobb minőségű és megbízhatóbb szolgáltatatást, mint Ed. A falu harsányan éljenezte őt, és máris mindenki megrohanta a Bill csővezetéke végére szerelt csapot.
Ed állta a sarat, azonnal ő is leszállította az árait 75 %-kal, vett még két vödröt, és ettől kezdve minden útjára négy vödröt cipelt magával. Hogy emelje szolgáltatása színvonalát, felbérelte két fiát segítőtársként az éjszakákra és a hétvégekre. Amikor a fiai egyetemre mentek, a következő szavakkal bocsátotta el őket: �Siessetek vissza, mert egyszer a tiétek lesz ez az üzlet. �
Két fia valamiért mégsem tért vissza többé az egyetem elvégzése után. Végül Ednek nehézségei támadtak az alkalmazottakkal és a szakszervezettel. A szakszervezet magasabb béreket és több juttatást követelt, valamint azt, hogy tagjainak egyszerre csak egy vödröt kelljen cipelniük.
Bill közben rájött, hogy ha ennek a falunak víz kell, bizonyára más falvaknak is kell a víz. Átírta hát üzleti tervét, és elkezdte világszerte árulni gyors, nagy teljesítményű, olcsó vízszállító rendszerét. Minden egyes vödör vízen csupán 1 pennyt keresett, de naponta több milliárd vödör vizet szállított.
Mindegy, hogy ő személy szerint dolgozott-e vagy nem, emberek tömegei fogyasztották a tőle származó, több milliárd vödörnyi vizet, és a pénz csak úgy dőlt a bankszámlájára. Bill olyan csőrendszert fejlesztett ki, mely a pénzt hozzá, a vizet pedig a falvakba szállította.
Bill boldogan élt, amíg meg nem halt, Ed viszont egész életében majd megszakadt a munkában, és élete végéig anyagi gondokkal küzdött. Itt a vége, fuss el véle!
Bill és Ed története éveken át jó útmutatással szolgált. Segítséget nyújtott a döntéshozataloknál. Gyakran felteszem magamnak a kérdést:
- Csővezetéket építek vagy vödröket cipelek?
- Verítékkel dolgozom vagy ésszel?
Forrás > Robert T. Kiyosaki: A CASHFLOW-négyszög (részlet) Bagolyvár Kiadó
"Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap - a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok csak az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat."
Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.
Soha ne kövessük el kétszer ugyanazt az ostobaságot. Utóvégre elég nagy a választék"
(Jean-Paul Sartre)
“A végállomást nem tudod egy éjszaka leforgása alatt megváltoztatni, de az irányt
amerre menni akarsz, azt igen.” (Jim Rhon)
Az embernek választania, nem pedig elfogadnia kell a sorsát.
"Az okos ember megtanulja, amit kell."
"Az intelligens látja azt is, amit nem kellene."
"A bölcs képes hallgatni arról, amit lát."
A bölcsesség olyan képesség, ami segít elkerülni azokat a helyzeteket, ahol szükség lenne rá.
Jobb egy kis mécsest gyújtani, mint átkozni a sötétséget!
"Nem kell elítélni azt, aki rámutat a hibákra, hanem a hibákat kell kijavítani"...
"Tapasztalatainkból semmit nem tanulunk, csak abból, ha elgondolkozunk rajtuk." - Robert Sinclair
A megfelelő időben kapott információ a legnagyobb érték!
" Nincsenek "jó" és "rossz" helyzetek: valamennyi helyzet egyszerűen alkalom a tanulásra. Tőlünk függ, hogy milyenné tesszük az egyes helyzeteket.”
“Amikor félünk az azért van, mert nincs elegendő tudásunk. Ha eleget tudnánk,
nem félnénk.” (Earl Nightingale)
"A meggyőződések veszélyesebb ellenségei az igazságnak, mint a hazugságok."
Azt, amit már tudsz, próbáld meg jól felhasználni a gyakorlatban;
s ha így teszel, idővel felfeded majd a rejtett dolgokat, amelyekre kíváncsi vagy.
Hasznosítsd, amit tudsz, és ez segít tisztázni, amit még nem ismersz. /Rembrant/
Mottóm: A győztesek sohasem adják fel, mert akik feladják sohasem győznek!"
"A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, az, ha nem teszünk semmit, mert azt hisszük csak keveset tehetünk."
Csak olyan dolgok, igények befolyásolhatják viselkedésünket, melynek tudatában vagyunk.
Nem az a baj hogy az emberek nem látják a megoldást, hanem az, hogy nem látják a problémát! Ezt a tudást nem helyettesítheti semmi, csak a tapasztalat.
A problémák csalják elő belőlünk a bátorságot és a bölcsességet. Egyáltalán a problémáknak köszönhetően leszünk bátrabbak és bölcsebbek!
Ha rendelkeznék annak a receptjével, hogy kerülhető el a baj, nem adnám tovább. Nem tenném meg senkinek ezt a szívességet. A baj, hívja elő az emberből azokat a képességeket, melyek segítik legyűrni őket. Nem mondom, hogy keressük a bajt! Legalább olyan rossz, mint ellenségként kezelni. Azt mondom, kezeljük barátként, mert nagyon sokszor találkozhatunk vele, ezért jó, ha beszélő viszonyban vagyunk.
Az élet nem egy megoldandó probléma, hanem egy megtapasztalandó valóság.
Nem az a bölcs aki sokat tud, hanem az, aki hasznos dolgokat tud. /Aiszkhülosz/
"Az úgynevezett meggyőződés az igazságkeresés legfőbb ellensége."
(Friedrich Nietzsche)
„Változtatni akkor kell, amikor még
nem kell, mert amikor már kell, akkor
már késő.”
„Az ismeretlentől nem félni kell, hanem megismerni, félni azután sem késő.”
A probléma nem a probléma maga. A probléma valójában az, amilyen a problémához való hozzáállásunk.
“A dolgok értékét nem azok adják meg, amik, hanem az, aminek látszanak. Valamit érni és megmutatni tudni, annyi, mint kétszer annyit érni. Még az igazságot sem tisztelik, ahol nem látszik róla, hogy ő az igazság. Nagy az ámítás hatalma; a dolgokat a külszínűkről ítélik meg: a jó külső a belső szépség legtökéletesebb ajánlólevele.” (Gracián)
HA TUDATÁBAN VAGYUNK A VESZÉLYNEK, AKKOR SOKAT TEHETÜNK, HOGY ELKERÜLJÜK!
„Nincs olyan erő, mely megállítaná a változást, ha megérett rá az idő.”
Az észlelés, illetve a felismerés a probléma létezésének lényege.
Az ember szereti magát ésszerű lénynek tekinteni. Pedig általában kevéssé ésszerűen cselekszünk, csak (főleg utólag) ésszerűsítjük a dolgokat…
Ebben rejlik a probléma lényege! Kiküszöbölni az ismeretlent..
Olyan követelményeknek kell eleget tennie, amelyeket általában nem is ismerünk!
Tehát adj magadnak egy esélyt, hogy megtudd azt, amiről nem tudod, hogy nem tudod.
"A világegyetemben nincsenek nagy rejtélyek, csupán a mi ismereteinkben vannak nagy hézagok."
"Az egyetlen dolog amit a jövőről tudunk az, hogy nem tudjuk, mi fog történni"
"Olvass, de ne azért, hogy legyen mit cáfolnod és tagadnod,
sem azért, hogy legyen mit elhinned és magadénak vallanod,
sem pedig azért, hogy legyen miről beszélned és társalognod,
hanem hogy legyen mit fontolóra venned és elmédben forgatnod." (Bacon)
"A téged körülvevő emberek nem barátaid, vagy ellenségeid: mindenki a tanítód" Anonim
Ami más mint az, amit értéknek tartasz, az valaki másnak még érték lehet!
Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.
"Ne félj attól, hogy lassan haladsz igazad felé; akkor kéne félned, hogyha egy helyben állnál." - kínai mondás
"Ha Isten el akarja venni egy ember eszét, teljesíti minden vágyát."
(Coelho)
„A szerelem megsemmisíti az észt.
Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye. Amikor az egyik megtelik, a másik kiürül.”
A férfihez sok megértés, egy kis gyengédség kell.
A nőhöz sok gyengédség, és meg se próbáld megérteni.
Vettem egy pólót, az van ráírva nagy betűkkel, hogy BALEK. Csak tudnám, mi került benne 10 000 Ft-ba?
Régen a férfi legyőzte a sárkányt és megkapta a szüzet.
Ma elveszi egyből a sárkányt.
Sokan nem értékelik a humorom. Ha kevesebb lenne az önbizalmam, azt gondolnám nem vagyok vicces.”
„Mondtam a férjemnek, hogy sem az arcom, se a cicim nem a régi már, de azért mondjon valami szépet a lábamról.
- A kék mindenhez megy – mondta.”
"A tudás üldöz…..
De én gyorsabb vagyok!"
A mai nap az a holnap, ami miatt idegeskedtünk tegnap.
„A teljes igazságot kétféleképp lehet elárulni: vagy névtelenül vagy végrendeletben."
„Az anyák azért szeretik jobban a gyereküket, mint az apák, mert sokkal biztosabbak benne, hogy az övék.”
„Már egész fiatalon megismerkedtem a gravitációval.”