Idézetek, szép történetek... (beszélgetős fórum)
A NŐ édes melegség, puha álom, ölelő karok egy csendes délutánon. . .
A NŐ örök! Örök a léte!
Mit érne a férfi, ha a NŐ nem élne?
Dajkál, kényeztet, óv és ihletet ad.
Álmodik róla: Író, költő, zenész és maroknyi had.
Háborúban: béke!
Télen a hó!
A szellő, az enyhet adó, Virágsziromban bújtatott illatos melegség.
Kedves odaadó, Reményt adni tudó!
Ki is ő: Maga a NŐ!
"Volt egyszer egy lány, aki születésétől fogva vak volt, ezért utálta az egész világot és mindenkit benne, kivéve a barátját. Ő mindig ott volt vele, segített neki és biztatta. Egy nap végre találtak donort aki felajánlotta a szemeit. A lány nagyon örült neki. A barátja megkérdezte tőle, ha látni fog hozzá megy-e feleségül? A lány igent mondott. Az operáció sikerült. Mikor a lány kinyitotta a szemeit a barátját látta de ő is vak volt. A fiú megkérdezte, hogy most már akkor hozzá megy-e!? A lány elutasította.
Pár napon belül a lány kapott egy levelet amiben a fiú megköszönte neki az összes gyönyörű átélt pillanatot.
A levél végén állt egy mondat: Vigyázz kérlek a szemeimre!"
Ez a történet egy katonáról szól, aki hazatért a vietnami háborúból.
San Frascisco-ból telefonált haza szüleinek.
"Anya, apa, megyek haza. Valamit még meg kell kérdeznem. Itt van velem a barátom, szeretném, ha velem jöhetne ő is hozzánk."
"Természetesen"- válaszoltak a szülők-" szívesen látjuk őt is".
"Valamit még tudnotok kell."- folytatta a fiú-"Az én barátom súlyos sebesüléseket szerzett. Egyaknára lépett, elvesztette egyik kezét és lábát. Nincs neki hova menni és én nagyon örülnék, ha velünk lakhatna."
"Ez borzasztó fiam. Természetesen szívesen segítünk neki lakást keresni."
"Nem, apa, anya. Azt akarom, hogy velünk lakjon."
"Fiam,"- válaszolt az apa-"nem tudod, mit kérsz tőlünk."
"Valaki ilyen hátrányokkal óriási gondokat okozna nekünk.
Van nekünk egy életstílusunk, csak nem várod tőlünk, hogy miatta azt csak úgy megváltoztatjuk.
Szóval gyere haza, de azt a srácot felejtsd el. Bizonyára képes lesz magáról egyedül is gondoskodni."
A fiú rögtön letette a telefont és többször már nem jelentkezett.
Pár nap múlva a szülőket San Francisco rendőrségéről hívták.
A fiuk leugrott egy felhőkarcoló tetejéről és szörnyethalt.
A rendőrség öngyilkosságként zárta le az esetet.
A kétségbeesett szülők azonnal repülőre szálltak, hogy azonosítsák fiuk holttestét.
Felismerték őt és megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy a fiuknak hiányzott az egyik keze és lába.
E történet szereplői olyanok, mint sokan közülünk.
Nagyon egyszerű dolog szeretni a szép, vidám embereket, de nem szeretjük azokat, akik valamiben hátráltathatnának bennünket, vagy a kényelmünket veszélyeztetnék.
Szívesen feledkezünk meg azokról, akik nem egészségesek, szépek vagy elég ügyesek.
Legyen bátorságunk nem elfordulni azoktól, akiknek szükségük van a segítségünkre, próbáljuk meg nem becsukni a szemünket hiányosságuk láttán.
Hiszen senki nem tudhatja közülünk, mikor fogunk mások segítségére szorulni, nem tudhatjuk, hogy holnap nem vár-e ránk valahol egy "akna" esetleg egy elsuhanó autó, vagy alattomos betegség képében.
Nem szabad megfeledkezni arról az ajándékról, amit úgy hívnak, BARÁTSÁG, mert az igaz barátok minket olyannak szeretnek, amilyenek a valóságban vagyunk, még ha nem is vagyunk tökéletesek, a legszebbek, a legügyesebbek.
Az igaz barátság ajándék. Az igaz barát meg tud nevettetni, tud buzdítani, meghallgat és kinyitja nekünk egész szív.
Lábnyomok
Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton.
Jelenetek villantak fel az életéből.
Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.
Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát.
Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek.
Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:
- Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel.
De íme, épp a legnehezebb időkben csak egyetlen sor lábnyom látható.
Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?
Az Úr így felelt:
- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át,
amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek.
Szeress mig van alkalmad erezteteni a szeretetet!
Johet ido mikor tenned de mar nem teheted ....
Vers a barátságról
Amit egyszer már leírtál,
Kitörölni nem lehet.
Ha valamit elhibáztál.
Be kell látnod bűnödet.
Ellenben egy tollvonással,
Barátom nem fog a radír.
Barátod ha megbántottad,
Őszinteség a gyógyír.
A barátság nem játékszer,
Féltve őrzött drága kincs.
És két szempár haragjánál,
Nincs szorítóbb bilincs.
Többet ér egy igaz barát,
Mint ezernyi láda pénz.
"Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik.
Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia,
s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni.
Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki.
Hogy miért? Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs."
/Müller Péter/
"Ha rózsára gondolsz tövis jut eszedbe,
pedig van illat is.
Ha alélt kígyót látsz, felveszed öledbe,
pedig bánthat is.
Ha fáj a perc, már feketén látsz,
pedig van óra is.
Gondod a múlt, a jövőddel törődsz,
pedig van jelen is.
Gyenge vagy? Hát légy erős!
Ha fáj akkor is!
Álmok, nyelvek lopják füledbe ellenem a koshadt vádaik hadát,
ha kell légy süket is.
Rút káoszba ötlik arcukat, s röhögnek,
ha kell légy vak is.
Had beszéljenek, Neked van igazad,
ha nincs akkor is.
S ha már úgy érzed senkid sincs,
én vagyok akkor is!"
"Csillagokat nézel, szép Csillagom.
Ég ha lehetnék, két szemedet nézném
csillagom ezreivel"
Platon
Az igaz barátok szíve egyszerre dobban
S, hogy mi a gondja a másiknak ők érzik jobban,
A barátok saját maguk írják sorsuk könyvét
Ha valamelyikük bánatos egyből felszárítják könnyét
Becsüld meg ha van, szerezz ha még nincs.
Egyet ne feledj, az igaz barát valódi kincs!
Boldoggá tesz a tudat,hogy te létezel.
S ha azt kérem,hű barát leszel.
Ha nevetni látsz,örülj te is velem,
de ha égni látod szememben könnyeimet...
Ne szólj semmit:Csak ölelj át,csendesen.
Eörsi István; ÉLETSZABÁLY
"Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
minthogyha újjászülten élnél;
Mit akar?- kérdd meg minden naptól,
és minden nap felel akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni;
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre."
Garai Gábor: Nők
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a nők;
alkalmi tükreik vagyunk,
fényünkön átrebbennek ők.
És büntelen mennek tovább,
ha elkapták tekintetünk,
s mi - villogok s fakók, simák -
szilánkjainkra széttörünk.
Végül homokká porladunk
bontó sugaraik alatt,
testünkből csak keret: a csont
s a fekete foncsor marad.
S a fekete foncsorban is
gyilkos tekintetük ragyog,
mely földre vont és sírba vitt
és mindhalálig ringatott.
Sírj, ha lelked úgy akarja,
Ne szégyeld, ha néha fáj.
Légy erős és lépj előre,
Hadd lássa, ki arra jár.
Sírnék én is, de most már késő,
Szégyeltem, ha néha fájt.
Könnyek helyett mosolyt csaltam,
Ne lássa, ki arra vár.
Sírj, ha lelked úgy akarja,
Mutasd szíved bánatát,
Hisz mit ér az, ki mosolyt színlel,
S közben szíve meg-meg áll.
„Sok minden van ezen a világon amitől félni kell, de a félelmeinknek semmi köze iszonytató maszkokhoz, műanyag pókokhoz, vagy rémületes szörnyekhez.
Nem .
A fejünkben kavargó gondolatok rémítenek a legjobban.
Mi van , ha megbánja a döntését?
Mi van , ha tényleg boldogtalan.
Mi van , ha a szerelem esélye örökre elúszott.
Hogyan legyünk úrrá ezeken a gondolatainkon?
Először is emlékeztessük magunkat: ami nem öl meg, attól csak erősebbek leszünk.”
"Az idő, amit a rózsádra vesztegettél:
az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Ha valaki szeret egy virágot,
amely csak egyetlen példányban
létezik a csillag milliókon:
ez épp elég neki, hogy boldog legyen..."
Antoine de Saint-Exupéry - A kisherceg
"Légy te a változás, amit a világban látni akarsz."
Mahatma Gandhi
“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”
(Gary Chapman: Egymásra hangolva)
"Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van az ajándékokra."
(Rihard Bach)
Egy néger kisfiú nézte a léggömbárust a vásárban. Az árus jó üzletember lévén eloldozott egy piros lufit, amely felszállt a magasba, és egy sereg reménybeli fiatal vásárlót vonzott oda.
Aztán felengedett egy kéket, majd egy sárgát és végül egy fehéret is. Egymás után felszálltak a magasba, mígnem eltűntek a szem elől. A kis néger egy darabig álldogált egy fekete léggömb előtt, majd megkérdezte:
- Uram, ha elengedné a feketét is, az is felszállna olyan magasra, mint a többi?
A léggömbárus megértően mosolygott rá. Eloldotta a fekete lufi zsinegét, és miközben az felszállt a magasba, így szólt:
- Kisfiam, nem a színe, hanem ami belül van, az emeli a magasba.
Egy kissé együgyű fiú minden alkalommal, amikor elment a templom előtt, beköszönt:
- Szia, Jézus, Pista vagyok!
Amikor a pap ezt meghallotta, megszidta a tiszteletlenségéért, de a fiú továbbra is folytatta a fura üdvözlést.
Egyszer a fiú éppen az úton ment át, amikor nagy sebességgel száguldva feltűnt egy autó, és úgy látszott, mindenképpen elüti a gyereket.
Az autó csikorogva fékezett, és a járókelők ámulatára a fiú sértetlenül állt a kocsi mellett.
– Mi történt, hogyan úsztad meg? – kérdezték tőle.
- Nem én csináltam – mondta a fiú. – Egyszer csak itt termett egy ember, azt mondta: „Szia, Pista, Jézus vagyok!” – és elrántott az útból.