Hoppácska születése... :) (beszélgetős fórum)

szia !

Termeszetessen ra fogod tudni magadat venni a szulesre , eppen ugy mint a többi lany es asszony ! Hazudnek , ha azt allitanam hogy NEM faj ! De , minden attol fugg hogy hogyan all az ember hozza ? ! Edesanyad is megszult tegedet , es az enyem is engemet es sorban a többi anyuka is ! Az is igaz hogy vannak nehez pillanatok szules,vajudas közben , de közel sem ugy van hogy 10-12-oran keresztul elet es halal között erzed magad ! A nehez pillanatok CSAK pillanatok ! Es idövel elfelejted , mert sokminden faj az eleteben egy embernek , mind fizikailag , mind lelkileg , de csak a szules az egyik legcsodalatossabb fajdalom ,mert DIJJAT is kapsz erte ! Megpedig egy szep , kisbaba kepeben ! Ezt nem volna szabad elfelejteni , szerintem.

:)))

Ne, félj! Még ráérsz ezzel, és a véleményed is változni fog!

Egyátalán nem törvényszerű, hogy ennyire fájdalmas legyen, egy kismama aki talán 1 órával előbb szült meg mint én, szintén epidurálisan, azt mondta semmit nem érzett az ég világon! Nem mindenkinek fáj ennyire!

Köszönöm szépen, meg azt is, hogy elolvastad! :)

Tényleg nagyon sokat segített, hogy ott volt anyukám, mert ő tudta, hogy min megyek keresztül! Más mikor az ember párja van jelen, ők csak próbálkoznak a segítséggel, de igazából nem tudják mit is kéne tenniük, nem tudják min megyünk keresztül!

Nekem is mondták, hogy csak a szépre fogok emlékezni, ez egyátalán nem így van! Az a fájdalom elmúlt, persze, de sosem fogom elfelejteni!

Gratula!

Én 2 nappal a kiírt előtt szültem. Igaz hamar megvolt, de az epidurális mellett is nagyon fájt... A lányom 3580g és 52cm-el született :)

hát, én elhiszem, hogy csodálatos élmény a gyerek meg a szülés meg minden, de az ilyen sztoriktól igen-igen elmegy még az a minimális bátorságom is, ami esetleg rá tudna vennei, hogy 15 év múlva szüljek. igaz, szinte gyerek vagyok, de akkor is nő, de hihetetlenül nem bírnék ki ennyi fájdalmat!

elismerés mindazoknak, akik képesek felvállalni ezt a szenvedést!

Gratulálok a kisfiadhoz, nagyon szép. :))

Tényleg megszenvedtetek egymásért. :) Érdekes, hogy több, mnt 2 év távlatából is mennyire pontosan megmarad minden apró emlék, mozzanat. Engem is azzal biztattak, csak a szépre fogok emlékezni, a fájdalomra nem. Hááát, ez azért nem egészen így van. Én is a 40. hétben jártam, már be is kellett feküdnöm, de szerencsére aznap megindult magától a szülés. Iszonyúan fájt, de legalább nem volt túl hosszú, 6 óra alatt megszületett a kislányom.

Anyukád nagyon erős volt, hogy be tudott menni veled, egy anyának biztos szörnyű látni így szenvedni a lányát. De jó volt, hogy nem voltál egyedül, az nagyon sokat jelent ebben a helyzetben. :)

Jó egészséget Nektek! :)