Hol keressek társat? (beszélgetős fórum)

Ha egy gyerekes embert elfogadok, akkor vele egytt a gyermekét is.És szóba nem kerülhetne nálam, hogy a gyerekét bármiben is kirekesztettként kezeljem.

Csonka családba nőttem fel, és soha ki nem tennék egyetlen gyereket sem ilyennek.... Akár az enyém, akár bárkié is legyen.

Ráerőszakolás lenne?Nem hinném.

Egy olyan kapcsolatot vállal aminek ez IS velejárója.

Akkor szemet húnynál mondjuk ha a párod veled kettesben akarna nyaralni menni a gyerek meg otthon ülne egyedül?Nem bántana ha a gyereked nem lenne része a programjaitoknak,ha a társad levegőnek nézné?Mert hát ez nem az ő dolga...szerinted!

Nálam pedig feltétele lenne a kapcsolatnak,nem engednék az ágyamba olyat akinek ezt meg kell külön köszönni.

Nem vagyunk egyformák...:)

Szerintem nem:)

Nő vagyok, gyerekeim vannak, de sosem várnám el a másiktól, ellenben megköszönném, ha tőrődik az enyémekkel is sajátjaként:)

Akkor én is kijelentem:kötelesség!

Aki nem képes elfogadni,nevelni,szeretni a párja gyermekét annak semmi keresni valója nincs abban a kapcsolatban!A történet ebben az esetben már nem két emberről szól,egy családról.

A gyerekeket meg nem lehet a fogasra akasztani!

Gondolom nem rágta a szájába, de talán sérelemnek véli-jogosan-ha a jóember nem foglalkozik a gyerekekkel és itt megosztotta...

Minden élethelyzet más!! Pl. kamerákra visszatérve, ha nekem gondom van és nem bízom választottam valós vagy valótlan dolgaiban, akkor megkérdezem és ha nem kapok kielégítő választ, fogom magam és elmegyek...

Az evidens, hogy aki egy gyerekes embert szeret, az szereti a gyermekét/gyermekeit is.

Itt ez a hozzászóló pedig szinte úgy jelentette ki a dolgot, hogy "kutya-kötelesség"-ezért léptem.

Mondom: nekem is vannak gyermekeim, pontosan tudom milyen....

De ez íratlan szabály kell hogy legyen, engem se kötelezett senki, de másképp nem is tudtam volna elképzelni.... Szívem,ből szerettem az Exem gyermekét és ez akkor se változott, amikor Levi világra jött...

Másik oldalról persze erre senki nem kényszerített...

A szívből való elfogadás és szeretetet ne hasonlítsd össze azzal, aki kötelezi a másik embert.

Azért léptem az írására.

Volt kapcsolatom ahol kisgyermek volt, semmi probléma nem volt.Sőt.+ Nekem is vannak gyerekeim, de soha nem kötelezném a másikat arra, hogy neki "kötelességei" legyenek az enyémekkel, pusztán azért mert egy fedél alatt élek...

Én azt figyeltem meg, hogy akik igy köteleznek, pont azok akik nem tudják a másik ember gyermekét elfogadni, ellenben elvárják, hogy az ővékét mindenkin felül emeljék.

Érted a különbséget?