Hogyan tudnám elfogadni a lehetetlent? (beszélgetős fórum)

Gazdatest?! Máriaanyám!

Még az az igazi szerencse, hogy édesanyád és a nagymamád nem így vélekedett.

De persze mindenkinek a maga döntése.

Ne terheljétek már szegényt, van elég baja.

Figyelj, nem voltam ilyen helyzetben, de annyit tudsz tenni, hogy pillanatnyilag elfogadod, hogy most nem lehet, és később újra megpróbáljátok, nyitott még a kapu, csak most az eszköz (pénz) hiányzik hozzá! Próbáld így felfogni. Hasonló, bár más eset, de az is igen mardosó, amikor az ember szeretne gyermeket, de egyszerűen megfelelő társat sehogy sem találja a megfelelő társat az életéhez, és így a gyermekvállaláshoz. Ilyenkor is valahogy így lehet túlélni.

Kitartás, az út még előtted állhat!

Nem abban a helyzetben vagyok, mint te, mégis valamennyire sorstársként írok. Én kiskoromtól fogva anyuka szerettem volna lenni, sok gyerekkel. Aztán telt az idő, nem jött el a nagy ő, nem lettek gyerekeim, de azért reménykedtem. Három évvel ezelőtt derült égből villámcsapás: egy nagyméretű mióma miatt kivették a méhemet. Hirtelen zuhant rám, nagyon nehéz volt elfogadni azt, hogy most már nem valószínűleg, hanem biztosan és SOHA nem lehet gyermekem.

Magamon azt tapasztaltam, hogy ha szembenézek azzal,ami van, bizonyos szinten fel tudom dolgozni magamban, és sokszor alig gondolok rá, de időnként előjön, és akkor fáj. De ha elfogadom a valóságot és nem lázadozok folyton ellene, akkor így is élhetek teljes életet. Az életnek egy fontos és gyönyörű része az, hogy az embernek gyermeke születik attól, akivel összekötötte az életét. De nem az élet elengedhetetlen része, és ha nem sikerül, enélkül is boldog lehet az ember. Nem szabad makacsul belesüppedni abba, ami nem sikerült, hanem más téren keresni a boldogságot. Régebben az emberek boldogabbak tudtak lenni, mert el tudták fogadni azt, amit az élet hozott, mostanában meg a csapból is az folyik, hogy nekem kell meghatároznom, mit akarok, hogyan akarom élni az életemet, és ehhez ragaszkodnom kell. Pedig ez nem igaz, ezzel pont borítékolható a boldogtalanság.

Azt hiszem, neked azt a vágyadat kell elengedned, hogy mindenáron gyermeket akarj ahhoz, hogy boldognak érezd magad, és boldognak lásd a férjedet. Persze lehet remélni, hogy hátha sikerül és teherbe esel, de azt ajándékként tekintsd, amit vagy megkapsz, vagy nem. És ha nem, azt is tudnod kell elfogadni. Ezen kellene dolgoznod. Egyébként ha ilyen hasi műtéteid voltak, a helyedben én sem kísérteném a sorsot. Valóban örökbe fogadhatnátok egy gyereket, akit együtt neveltek fel, és akkor ő lesz a ti közös gyereketek. Vagy ha ezt nem tudod elképzelni, így is élhettek boldogan, és a férjeddel úgyis közösek lesznek az élmények a gyerekek gyerekkoráról, az "emlékszel arra, amikor..." össze tud kötni titeket, közösnek fogja tekinteni majd az unokáitokat is... Ha kinézel ebből, amiben vagy, és pl. arra fordítod azt az időt, amit a kisbabára fordítanál, hogy többet vagy a gyerekeiddel, vagy segítesz valakinek, akinek senkije sincs, vagy bármi, amivel meg tudod sokszorozni, ami benned van - ez is hasonló, mint amikor valaki egy gyerekben sokszorozza meg magát. Persze nem ugyanaz, és számolni kell vele, hogy időnként előjön a fájdalom és a veszteségérzet - de nem szabad hagyni, hogy ez uralkodjon fölötted, egy érzés nem vonhat az uralma alá, ilyen értelemben valóban neked kell meghatároznod az életedet.

Nem tudom, érthető-e, kicsit nehezen ment a megfogalmazás, de - egy kicsit másképp - én is átéltem és megharcoltam ezeket. Ha elfogadod (nem beletörődsz, hanem elfogadod) azt, ami van, boldog és gazdag lehet az életed a veszteség ellenére is. És neked ott a családod, ahol szeretnek és ahol boldog vagy. Nagyon gazdag vagy így is, úgyhogy fel a fejjel!

Én azt mondom, kérj pszichológustól segítséget. Keress egy jót, akit sokan ajánlanak, akiről jókat olvasni. Lehet, néhány alkalom után már nem lesz benned ez a mardosó bánat, hogy nem sikerült a két lombikotok. És ha még az idődbe belefér (hány éves vagy?9 , akkor semmiképp se mondj le róla, hiszen -igaz, pénzkérdés- még van lehetőségetek újból nekifutni.

És igen, tudomásul kell venned, hogy az életben számtalan rossz döntésnek van hosszútávú vagy akár végleges hatása. Nem mindent lehet teljesen megoldani, de a dolgokhoz való viszonyuláson lehet segíteni.

Nehéz ügy. Egy részt le a kalappal előttetek, hogy még egy gyereket szeretnétek. Minden tiszteletem a tiéd. Megértem a lelked és, hogy az anyai szíved visz előre egy közös babáért.

DE!

Ne kísértsd a sorsot, vannak egészséges gyermekeid, férjed, aki imád benneteket. Én nem kockáztatnék. A sok gyógyszer, trombózis, iderohangálás, odaidegeskedés, fiatalabb sem leszel. Bármi jöhet ez számtalan egészségügyi problémát elindíthat. Gondolkozz. Én beletörődnék, főleg ha a férjed nem csinál ebből kabinetkérdést és sajátjaként neveli a tiéidet, de persze mint nő és mint anya, megértelek.

Magadnak is időt kell hagynod, hogy a sikertelen próbálkozásokat feldolgozd, természetes, hogy most el vagy keseredve.

De hidd el, a közös gyerektől nem lesz teljesebb az életetek. A hozzáállásotoktól, kettőtöktől függ. :) Szép naiv álom azt képzelni, hogy attól lesz teljes, csak gondolj a gyakorlatra is. Megszületik, pici, sok idő, energia, kevesebb időtök marad kettőtökre, eltávolodhattok, felborul az életvitel, minden megváltozik. Koránt sem biztos, hogy ezek pozitív változások lennének. Csak azért írom, mert nagyon felturbózod magadban, hogy ettől lenne minden jobb, neked is, a párodnak is.

Ennek semmi köze a régi döntéshez. Az, hogy kivel beszéled meg sok mindenen múlik, meleg, elfogadó családi környezetben miért ne lehetne beszélni róla? Szomorú, ha valaki nem lehet őszinte pl. a szüleivel. Egy barátnő is sokat segíthet, már csak azzal is ha meghallgat. És nyilván tud segíteni egy pszichiáter is. Másképp beszél az ember a fájdalmairól a párjával és másképp a hozzá közel állókkal. Mindre szükség lehet. Ez teljesen egyéni, hál istennek különbözőek vagyunk.

És ezt a fórumot nem egy régi döntés következményei miatt indították. Szerintem.

Ha működik a házasságotok , azt nagyon meg kell becsülni. Ha csak a Te részedről áll fenn a gyermek utáni vágy, és a férjed a két "kapott" gyerekkel is tökéletesen meg van elégedve és nem vágyik sajátra, akkor -szerintem- fogadd el a helyzetet és ebből a jól működő családból hozzatok ki mindent, amit csak lehet!

És ha 1-2 éven belül újra összegyűlik annyi pénz, hogy lombikozhassatok, akkor újra vágjatok bele! Hagyd meg a lehetőségét, de a jelenre koncentrálj inkább!

És igen, pszichológus tudna segíteni. Teljes tévedés a szakemberekhez való hozzáállásod.

Az utolsó csàszàrnàl eü. indokok mellett sajàt kérésre is sterilizàltak"

Egyébként mik voltak az eü. indokok?

Nem a családtagjaimmal, barátaimmal beszélnem meg, mert nem rajuk tartozik, hiszen amikor anno döntöttem, nem rendeztem közvéleménykutatást, hogy mit szólnak hozzá.

Csak a férjemmel és a pszichiáterrel, ha már nem tudom hosszútávon elfogadni a régi döntésem következményét.