Hogyan lehetne az önhibájukon kívül szegénnyé váló embereknek ajándékot adni? (beszélgetős fórum)
Gondolom nem :)
No mindegy is, szíved joga, hogy így gondold :)
Mert szerinted felkeresem, elveszem az ajándéknak szánt tyütyü-mütyüket, és viszem ahhoz, akinek én jónak látom? Felőlem aztán az afrikai pettyes mérges gilisztáknak is viheti.
Épp azt tettem, értékeltem a nemes gesztust.
Ez nem pont a kivétel ami erősíti a szabályt? Bocs, tudom, hogy van sok-sok-sok undorító nemcigány is.
Ami már nem a Te hozzászólásodhoz tartozik:
szerintem igenis szíve joga eldönteni a fórumindítónak, hogy kinek, milyen célra szeretne adni.
Miért nem lehet értékelni, hogy egyáltalán van, aki adni szeretne? :(
a kis cigánygyerek,aki a játékot kapja,nem tehet arról,hogy hová született,és mi okból.És nem igaz,hogy tönkreteszik a játékot..akiknak nincs az nagyon megbecsüli.Most dolgoztam 6 évesek között,egyik fiú-egyébként nagyszájú,kötekedős_elkezdett rajongani a kosárlabdáért,mert az jól pattog,h milyen jől lehetne vele focizni,és dekázott is vele ügyesen.Mondta,h haza akarja vinni,mert itt a suliban sok van úgyis.Mondtam,nem lehet.nem könynen érette meg,de utána már csak azt kérte,hadd fogja a kezébe a labdát,amig kiérünk a tanteremből a tornaterembe..ölelgette a labdát boldog fejjel.Mondtam a szülőknek,h labdát szeretne a gyerek.elmondtam miylen,anyuka visszamondta pontosan.nagyon remélem,megkapja karácsonyra.Másik kedvence egy rama-reklámos uzsonnásdoboz!!oylat nem tudott venni anyuka,de kapott egy hasonló dobozkát,,Egyik nap hozza,ölelve,benne egy marék sóskeksz..és teljesen saját ötletből körbekínálta tízóraikor.
Egy másik meg folyton a kezében szorongatja a papírmadarat,amit hajtogattam neki,pedig már koszos,meg gyűrődött.
NE általánosítsunk!
Nem lett semmi és senki konkréta kiemelve, csak tul.képp ki vagy mi fér bele a így kiemelt kategóriába?
Ne legyen közvetítő, mert az úgyis csak lenyúlja, de ne legyen személyes átadás, mert a névtelenséget őrizni kell. Sakk-matt. Csak olyan személy lehet, aki önhibáján kívül szegény, de ki és milyen jogon turkálhatna más életében, hogy az miként síklott ki? Önéletrajzot kellene a névtelennek benyújtani, hogy majd ő elbírálja? Aki a neten "sír", az biztos hazudik, aki 50-10 Ft-os ruhát vesz a családsegítőben, az ingyenélő semmirekellő... Kit nem zár ki az ilyen előítéletes gondolkodás? Akiben ennyi bizalom nincs idegen embertársai felé, hogy a felesleges kacatjait nekik adja, az nem értem, miért játssza Teréz anyát. Persze ettől még nyugodtan megteheti, hogy szebb képet lásson a tükörben az én véleményemtől függetlenül.
Szia pepi2!
Bocs, hogy ennyit offolok, de ez olyan jó topik, olyan jó itt beszélgetni! :)
Büszke is lehetsz a gyerekeidre! Nagyon szép, hogy gyakorlatban is így hasznosítják a tanultakat! :)
Kedves történet, amit leírtál. Sajnos, a fogyatékos embereknek nagyon nehéz ebben a világban normális életet élni, pedig ők a legkisebb odafigyelésért, mosolyért is nagyon hálásak. Szívtelenség azt hinni, hogy nem ugyanazokra a dolgokra vágynak mint az egészséges emberek. Sajnos, legkönyebb megoldásként az emberek jó része még el is fordul, ha ilyesmivel találkozik. Én egy mozgássérült ember mellett nőttem fel, tudom, van épp elég napi probléma az ő életükben, nem kéne ezekkel a dolgokkal tetézni.
Aha, ilyenkor azokról a cigányokról nem szól a fáma, akik talpig becsületes magyarként nem sírnak sehol senkinek.
Különben meg nem kérdezz meg pár külföldit, a hófehér magyarok messzeföldön híresek arról, hogy imádnak panaszkodni.
És hogy kicsit jobban visszaugrorjak a témához, csak le kell(ele) ereszkedni az "aljanéphez", és rögtön nem lenne nagy kaland találni pár "igazi" rászorulót.
na csak ez a válaszod? elég szegényes...
most ismét mennem kell, este leszek, addig írj valami értelmes magyarázatot(ne kötekedést) miért offolod a témát és miért nem választhatom én meg, hogy kinek adjak...ráadásul mint írtam, nem akarom segélyszervezetbe beömleszteni(de nem is szeretném személyesen odaadni) mert itt is olvashattad még a védőnő is talált magának valót...na ezt nem szeretném...
Nem dugom homokba a fejem, jártam egy iskolába az echte-nyóckeri, 16 évesen szülős, folyósón beszólós, fényes nappal késelős díszpéldányokkal is. Tegnapelőtt meg örültem, hogy egy üveg pia felét csak az bejárati lépcsőmre és nem az ablakon bevágták. Sőt, nem csak hallottam nevelős gyerekekről vagy messziről láttam egyet-egyet. Sok helyen nem kapnak adományt karácsonykor sem, és ha nem folyósítja az önkormányzat időben a pénzt, ami előfordul, akkor lófszt sem kapnak karácsonyra, hanem talán akkor, mikor majd beérkezik az erre is fordítható összeg.
Egyáltalán nem dugom homokba a fejem, de képletesen nekem is bicska nyílik a zsebembe, mikor valaki "nem vagyok rasszista, de nem segíteném a cigányokat" számot előadja.
Mennyire egy rugóra jár az agyunk, épp tegnap vetettem szegény nővérkém szemére,- pedig csak segíteni akartam, nem kritizálni a nevelését-, amikor elmagyaráztam a 18 éves lányának, hogy adni is jó (sajnos a saját anyjával kapcsolatban és figyelmességről volt szó, ő leginkább kihasználja a jólelkűségét) nemcsak kapni. Én erre a gyereknevelésnél mindig figyeltem, mint ahogy arra is, hogy nem lehet elég korán felhívni a figyelmet a gyerekeknél, hogy nem csúfolkodunk, és nem bámulunk meg pl. 1 testi vagy szellemi hibás embert. És milyen a sors, épp tegnap jött haza a 7 éves fiam a suliból úgy, hogy a nevével csúfolódnak, és hogy szemüveges. Megkérdeztem, hogy hívják azokat a gyerekeket (csak érdekességképpen, hát bőven volt a nevükkel játszanivaló) és hogy mit tett erre ő. Azt mondta, semmit, rosszul esett, de nem fogok visszacsúfolódni. Büszke vagyok rá!
A lányom is gyakran jön azzal haza, hogy mesél történeteket, amikor a fiúk akkor nagyok, ha kigúnyolnak egy dagadt vagy szemüveges gyereket, és próbál velük beszélni, hatni rájuk, hiszen ezek a gyerekek vele is barátkoznak. Rá is büszke vagyok.
Volt egy olyan esetem is, ami nekem okozott örömet. Egy bev. központban nem értem el valamit a legfelső polcon, szétnéztem, és egy magas pasit láttam az anyukájával (?). Megszólítottam, segítene -e, megfordult, és láttam, hogy szellemi fogyatékos. Ránézett az anyukájára, aki mondta neki, hogy segítsen. Majd amikor levette, én meg megköszöntem neki (mint egy átlagembernek és nem mint egy kisgyereknek), úgy láttam, nagyon boldog volt, tapsolt, ugrált. Nem tudom, miért, de úgy megmaradt bennem ez az eset. Az anyuka is nagyon büszkének látszott, szerintem ehhez a fiúhoz túl sokszor nem szólnak hozzá vadidegenek, ez élmény lehetett neki.
mielőtt ide irogatsz olvasd már el légy szíves a többi hozzászólást is...
amúgy totál örülök, hogy ezen a fórumon is megtaláltuk a negatív emberkét, beleolvastam a hozzászólásaidba, a hideg ráz ki tőled, na pont az ilyen emberekre nincs szükség ezen a fórumon, keress magadnak másikat!
nem a cigánysággal van bajom, köztük is van jópár normális, szerencsére találkoztam már olyannal. Te pedig a homokba dugod a fejed, ha nem érted miről beszélek...márpedig nem érted..én nem támogatom a semmirelkellő bűnözőket, sajnos az állam megteszi helyettem(helyettünk), és persze a cigányok jönnek azzal, hogy MO-on nincs cigány bűnözés...menj be egy börtönbe, de be se kell menni, csak el mellette, mert kiabálnak azok az utcán is, hogy Józsi gyere ki...
de azt hiszem eltértünk a témától...
az intézetis gyerekek pedig valóban nem tehetnek arról, hogy oda kerültek, de én most nem ezt a réteget szeretném "megajándékozni", ők úgyis kapnak a mindenféle adományokból, hanem másokat..