Hogyan lehet megbirkózni azzal, ha valaki állandóan bánt? (beszélgetős fórum)

És ilyen kor neked hol a szád,miért nem tudod jól eligazítani?Nem Te kérted tőle az életet,Ő vállat gyereket,minden nyűgével örömével.Ez egy szülő kötelessége amit csinált.

Miért nem mondod meg neki,hogy többet nem tűröd el ezt a fajta viselkedést nálatok,ha nem tud azért menni,mert szeret benneteket,hogy jól érezzétek magatokat együtt,akkor maradjon otthon,és ott úgy viselkedik ahogy csak kedve tartja.

Igazan sajnalak , hogy lehet mar mint a mamad ilyen önzö iranytad ?

Volt egy ismerösöm kinek a lanya Australiaba költözött ki csak azert mert az anya nem engedte elni .

Sok anayanak van egy elkepzelese hogy majd azt amit ö nem tudot megelni majd a gyereken keresztul foglya tudni potolni.

Undorito tevedes , velem anyam leptem nyomon dicsekedett es csak ara vart hogy mi ketten egyutt tudjunk elni . Nagyon de nagyon messze elmentem töle es egy ideig meg a vasredöny is köztunk volt...

PS: ismerösöm lanya kihivta a mamjat a Ausztraliaba a millenium unnepre , ket nap ! utan sajnos kenytelen volt öt ujra repulöre tenni a mama kialhatatlan lett !

Nem kell harcolnod, inkább csak tűrnöd egy kicsit. Anyukád valószínűleg most is csak azt szeretné, hogy csakis az ő kislánya légy, s ne kelljen osztoznia rajtad senkivel.

Ha bántja a szeretteidet, akkor nyelj egy nagyot, s mosolyogva válaszold, tudom anyu igazad lehet, de én ÍGY szeretem őket, ahogy téged is úgy szeretlek, ahogy vagy.

Így egy kicsit úgy fogja érezni, hogy neki adsz igazat, de érzi majd azt is, hogy szereted őt. Előbb-utóbb szerintem le fog nyugodni.

igazad lehet!Én sokszor csak hallgatom,de ha a gyerekeimről vagy a férjemről van szó az fáj,és nem hagyhatom szó nélkül!

Nagyon belefáradtam ebbe a harcba.........

Pontosan azért mert anya vagy reagálsz ilyen módon a dolgokra. Te is 10 körömmel véded a szeretteidet. s azért haragszol rá, mert őket is bántja.

Én is hasonló természetű vagyok, s elég sokszor rögtön felkapom a vizet, de ha lenyugszom, csodálkozom magamon is, hogy miért reagáltam ennyire hirtelen.

Amit a régiek is mondtak, számolj 10-ig, mielőtt valamit mondasz, vagy cselekszel. Az eszed diktáljon az ilyen helyzetekben, ne a szíved.

Nehéz lesz a folyamat, s talán kicsit hosszúnak is fog tűnni, de reménykedj abban, hogy anyukád le fog higgadni, s nem akar majd beleszólni mindenbe.

Nem tudom elmondani neki,hogy szeretem,mert nem tudom mit érzek iránta.Inkább harag van bennem...

Anya vagyok,és elhiszem hogy nehéz neki,de miért kell minden szavával bántania?Nem tudok túllépni azon amit mondd,nem megy,mert nem csak engem hanem a férjemet,és mindenkit bánt.....És az még jobban fáj.......

Nem megy!!!Nem!!!

Valami jogi vagy szoc. munkásra,akinek már volt dolga hasonlóval.

Vagy pszichológussal,aki tud tanácsot adni,hogy hogyan kell az ilyen akciókra reagálni,hogy ne tegye tönkre az életed!

Nem a pénz számít, hanem a tettek, a mondatok. Anyukád valóban megkeseredett lehet, de ne felejtsd el soha, hogy felnevelt, s valószínűleg ami tőle telt, azt megtette érted.

Valóban kell egy kis távolság tartás, de nem szakíthatod ki teljesen az életedből, el kell fogadnod olyannak amilyen.

Természetesen nem kell mindent azonnal a szívedre venni, ha mond valamit, valóban meg kell tanulnod kicsit kívül állóként kezelni a dolgokat.

De ahányszor csak teheted, mond el neki, hogy szereted, s hogy köszönd hogy felnevelt.

Nagyon fontos: soha ne feledkezz meg arról, hogy Te is anya vagy, s egyszer a Te gyermekeid is felnőnek majd, s nem csak Te fogsz számítani nekik. Nem tudhatod, hogy fogsz majd reagálni a helyzetre.

Tapasztalatom szerint, azok az anyák viselik nagyon nehezen a gyermekük elszakadását, akik mindent megtettek a gyermekeikért, s most feleslegesnek érzik kicsit magukat.

Valóban mondta amit leírtam,és ez ami legkevésbé fájt.

Ma este pl. a 10 éves nevelt fiamba kötött bele,mert úgy köszönt neki,hogy Viszontlátásra!Erre anyu azt mondta a Bobónak,hogy anyád pi....,nekem te ne mondd azt hogy viszontlátásra....

Nagyon szomorú,hogy egy 55 éves nő,egy 10 éves gyerekkel így viselkedik!!!

Próbáltam bezsélni vele!Megszoktam kérdezni hogy kell e neki valami boltból,sőt kicseréltettük a bejárati ajtójukat,tavaly apunak utánfutót vettünk.

Nem tudom mit lehetne még tenni.......

Jézus!!Te lány,ez iszonyú!!!

Valószínű,hogy tényleg klinikai eset!:-(

Talán tényleg az a helyes megoldás,ha amennyire csak lehet, kizárod őt az életed(tek)ből,és leredukálod a kapcsolattartást a minimálisra!

Nem lehet vele beszélni,próbáltam már.Nem mentünk hozzájuk,jött Ő,és ha nem engedem be akkor addig veri az ajtót amíg be nem engedem.

SZóval egyre inkább úgy érzem mennünk kell,de az most lehetetlen,iskola,ovi miatt,és nem szakíthatom ki a fiúkat a megszokott környezetből,mert az anyám ilyen.

Számomra furcsa, hogy ilyet mond egy anya. Persze tudom, hogy mégis előfordul.

Nekem is voltak vitáim a felnőtt gyerekeimmel, de soha sem azért, mert rosszat akartam volna nekik. Szerintem anyukád sem akar rosszat, csak nem gondol bele a Te lelki világodba.

Sajnos a legtöbb ember aki valóban a gyermekinek szenteli életét, mikor azok felnőnek és kirepülnek, elveszettnek, magányosnak érzi magát, s van aki úgy érzi, hogy semmit, vagy csak alig kap vissza valamit abból a szeretetből, gondoskodásból amit ő nyújtott. Bevallom, én is átestem ezen. Nehéz volt elfogadnom, hogy a gyermekeimnek már többet jelent az általuk választott család, mint a szülő anyjuk. De szerencsés vagyok, mert úgy érzem sikerült megbeszélnem ezt a problémámat nyíltan és őszintén a gyermekeimmel.

Én azt javaslom, valahogy próbáld éreztetni a mamáddal, hogy még mindig fontos a számodra, s hogy még szereted őt, s nem felejted el azt a sok jót, amit érted tett. Hívd Te őt rendszeresen telefonon, pl. ha boltba mész hívd fel, s kérdezd meg nincs-e szüksége valamire. Ha csak kis időd is van, menj el hozzá, hagy érezze, hogy szereted őt, s talán akkor könnyebben feldolgozza a helyzetet, s nem fog többet zaklatni, bántani.

Próbáld meg kívülállóként hallgatni, amiket mond! Jogos? Igen? Akkor tanulhatsz belőle. Nem? Akkor ne foglalkozz vele!(Tudom, ez a legnehezebb, de tanulható! Ne engedd, hogy hatalmas legyen Fölötted! Csak akkor okozhat fájdalmat, ha megengeded neki - ez is nehezen tanulható, de nem lehetetlen. Nekem sikerült, bár ritkán alkalmazom.)

Kitartás! Sok-sok erőt hozzá! :)

Az a fajta anya, aki napjában többször felhív, folyamatosan ellenőriz, számon kér: hol vagy, mit csinálsz, miért úgy csinálod? Aki akkor is megy, ha kifejezetten megkéred, hogy menjen, mert eleged van belőle? Aki folyamatosan emlékeztet rá, hogy semmit nem csinálsz jól? Aki képes volt a barátaid előtt beégetni? Aki képes magát folyton elbőgni és érzelmileg zsarolni?

Egyszer közöld vele, de jól érthetően, hogy heti egyszer fogtok beszélni telefonon 5-10 percre. Valamint 2 hetente jöhet látogatóba.

De akkor következetesen nem veheted fel a telefonját, és nem nyithatsz neki ajtót.