Hogyan kezelnétek ezt a dolgot egy felnőtt kapcsolatban? (beszélgetős fórum)

Ha barátnők voltatok és ez hiányzik, akkor kérdezz rá!

Ha csak egy kellemes ismeretség volt a boltossal, akkor ne is törődj vele.

Biztosan irigy, ez 100%, és akkor felesleges faggatnod, úgysem fogja azt mondani, hogy: - Nézd bevallom, nem látok az irigységtől és ahányszor rád nézek eszembe jut, hogy nekem milyen sz@r.

Őszinte legyek?

Annyira szar már itt sok embernek, anyagilag, meg mindenhogy, hogy már mindenki hüle.. Nem tartom magam egy eleve irigy embernek, de néha már én is hülyét kapok attól, hogy kivel mi a van külföldön.. És ott 10, vagy 12x-esét keresi.. Egyszerűen a jó lelkem, az igazságérzetem tiltakozik ezellen... Persze olyan esetekben, ha tudom, hogy én magam is teljesítettem annyit, sőt még többet is..

Az emberek ki vannak borulva azon, hogy melóztak egész életükben becsülettel, és nem jutottak egyről a kettőre.. Itt a Pilisben meg egy 100-120milliós házat jött nézni épp egy ismerős német házaspár, és sírni kellett velük, hogy a pasi csak mozdonyvezető, és csak erre telik.. Szegények!

Ha a csajt még épp a gyengébben tanuló lánya, vagy a szintén hüle szomszédja is cseszegeti, ne csodáld, ha elég neki..

Ha valaki sz.ban van, nehezen bírja az állandó smile-t, meg a "jó" híreket. Ehhez nem kell még csak különösebben szemétnek se lenni..

Ha tényleg érdekel, mi a baja, próbálj meg vele mélyebben beszélgetni, ha meg nem, kerüld el.. És hanyagold a túl jó híreket egy darabig..

Duzzogásra duzzogással válaszolni gyerekes viselkedés!

Lehet hálás lenne, ha elmondhatná, mi nyomja a lelkét, csak nem meri!

Szerintem mindig a nyílt út a megoldás! Ha nem tisztázod, mindig bökni fogja a csőrödet!

Szerintem az ő életében változott valami, amitől rosszul érzi magát!

Kedvesen kérdezz rá! Mond, hogy úgy vetted észre, mostanában nincs olyan jó hangulatban, mint régen...

Csak vásárolj,ne beszélgess :)) Irigy rád.Megértem,én is az lennék,bár ettől még undok nem :)

Gratulálok a lányodhoz!! :)

Te mit tennél ilyenkor? Van egy csaj, jókat szoktunk beszélgetni, eladó egy viszonylag nem nagy forgalmú boltban, itt Győrben. Sokat beszélgettünk már, sok dolgot elmondott nekem, elég intim dolgokat is, soha nem éltem vissza vele (sem ki nem beszéltem őt, sem pedig neki nem hoztam fel utólag). Három év van a gyerekeink között, róluk is szoktunk beszélgetni, mindig ő kérdezett az én lányom felől, és utána mesélt a sajátjáról is sokat.

Ez évek óta így megy, heti kb egyszer vásárolok nála. Most viszont azt veszem észre, kb. 4 hónapja, hogy kifejezetten fura lett. Először azt hittem, nincs jó napja, nincs jó kedve. Egyre többször tesz pikírt megjegyzést (tudni kell, hogy a lányom elsős gimis, jó gimiben jól tanul, két nyelvből volt középfokúja már nyolcadikban, most megy felsőfokúra, tervei vannak, tesz is értük, agya is van hozzá, mindehhez egy szolid leányzó. Az övé pedig idén érettségizik, nem tanul jól, de soha nem is tanult, ezeket ő mesélte nekem mindig, még ő mondogatta mindig, hogy milyen mákom van a gyerekemmel). Én ezzel soha nem éltem vissza a beszélgetéseink során, nem dicsekedtem. Ha kérdezett, elmondtam , hol tart a lányom, mi az előrehaladás, mik a célok, tervek.

Szóval, bő lére eresztettem, de a lényeg: kb. 4 hónapja a csaj olyan már-már undok stílust vett fel. Ha meséltem a külföldön élő nővéremről, aki szépen megvetette a lábát idegenben, és most léptették elő a munkahelyén, arra is egy igen gúnyos megjegyzés volt a válasz (holott ő kérdezett a tesómról, mert ő is tud az én tesómról, és én is tudok az ő tesójáról, szoktunk róluk is dumcsizni, de mondom, ez a beszélgetős kapcsolat kb. 15 éve tart már).

Most tartok ott, hogy kezd betelni a pohár nálam. Muszáj átjárnom hozzá, mert jól el van látva a bolt, ahol dolgozik, és minden apró vacakért (újság, stb) nem mehetek be a városközpontba (itthon dolgozom).

Tudom, hogy nagyobb gondok is vannak az életben, de igazságtalannak érzem a gúnyolódását, az undok megjegyzéseit, és nem tudom hova tenni. Bár kb. 2 hónapja stílust váltott, már nem kérdez a családomról, lányomról, tesómról, egyszerűen kimért és távolságtartó, de attól még érezhetően undok.

Felnőtt fejjel hej de nehéz az ilyet kezelni. Ti mit tennétek? Mosolyogva, mintha mi sem történt volna, vásároljak nála, pár közömbös szó (szép idő van, stb)? Én már arra is gondoltam, hogy nyíltan rá kellene kérdezni, hogy valami baja van-e velem? (A nyílt, egyenes kérdéstől nagyon meg tudnak lepődni az emberek.)

Mi a véleményetek?