Hogyan kezelnétek ezt a dolgot egy felnőtt kapcsolatban? (beszélgetős fórum)

Sajnos rengeteg az irigy ember. Lehet ha ennyi energiát fektetne a lányába mint amennyit abba, hogy veled így viselkedjen, akkor lehet neki is lenne mire büszkének lennie. Egyszerűbb másra irigynek lenni mint a saját életükért tenni, hogy jobb legyen. Én biztosan rákérdeznék.

Egyébként nagyon nehéz megtalálni az arany középutat, hogy meg is tud osztani másokkal az élményeidet és ne is tűnjön dicsekvésnek. Ha már van valami amiben nem vagytok egy szinten pl.: az anyagiak, párkapcsolat, vagy a gyerek. Nagyon könnyen felüti a fejét az irigység. Sokan panaszkodni tudnak, de ha a másik félnek jól megy, akkor az ő élményeit meghallgatni már terhes.

Igen, ugyanezt írtad Te is egy hsz-ban. Amúgy én is így voltam, nem volt pasim, akkor a barátnőm összejött a srácával (aki azóta a férje). És én örültem, mert reményt adott, hogy én is megtalálom a páromat. És 3 hónap múlva meg is lett:)

De hát könnyebb is így venni az életet, nem?:)

Amúgy anyu is mindig ilyen büszke volt a tanulmányainkra.

Pedig ő nagyon szerény asszony.

Talán mára túl szerény is, mert sokszor nem látja, hogy milyen szerencsés, hogy a gyerekei honnan hova eljutottak, főleg másokhoz képest.

Nem nálad van a hiba. Ezt tudatosítsd magadban.

Látod, ugyanazt írtad, mit én, hogy az az érzése olyankor az embernek, h kimondottan örül, hogy ha másnak sikerült, nekem is sikerülhet.

Mielőtt a férjemmel találkoztam, a barátnőm összejött a pasijával. Én még egyedül voltam, de valahogy ez olyan erőt adott, elkezdtem hinni, hogy akkor nekem is sikerülhet. Pár héten belül találkoztam is a férjemmel.

Jó sok mindent írtatok, igyekszem értelmezni.

Az tény (ha már itt tartunk), hogy nagyon nehéz lehet kimondani azt, hogy gratulálok a gyerekedhez, csak így tovább.

Gond is lehet akkor nálam: az egyik az, hogy én vele tudok örülni a másik féllel, és bennem fel sem merül, hogy valaki irigy lehet. Bevallom, nekem akkora dolog volt, hogy éppen a 14-et betöltve letett két középfokot a lányom, hogy én aztán tényleg nagy örömmel meséltem azoknak, akikről azt hittem, velem örülnek. Hiba volt. Én tényleg örülök, egyik barátnőm rokona bejutott az orvosira, és vele örültem. Mindig az van bennem, ha valakit valami jó dolog ér, hogy hiszen ez akkor nem lehetetlen, hiszen velünk is megtörténhet, szorgalommal, kitartással. És hát azt hittem, másnak is öröm az én örömöm is.

A másik hibám pedig az volt, hogy el mertem ezeket mondani másoknak. (De halljátok, még olyan kislánynak az anyja is, akivel 4 évig egy suliba járt, mi együtt kávéztunk, még ő is inkább a nyelvét elharapta volna, minthogy mondjon egy jó szót.

Nekem ez azért fura, mert nem érdemtelen "felmászás az uborkafára", nem seggnyalással történő előbbrejutás egy munkahelyen, hanem egy gyermek teljesítménye (aki diszkózhatna is, pasizhatna is, de nem, ő letesz az asztalra).

De hát ha ez tényleg irritál embereket, akkor tényleg felteszem a hangfogót.

Szerintem nem szép dolog az irigység. Elég gáz.

Magában kezelnie kell az embernek.

Én akkor sem voltam irigy, amikor panelben laktam, és még pasim is csak idióták voltak.

Egy barátnőmék akkoriban építkeztek! Vmi hatvan milliós házat. Egy percig nem voltam irigy, de így ahogy mondom. Valahogy az van bennem, ha másnak sikerül, akkor nekem is.

A lány másfél óráig mutatta be a házukat. Én tök örömmel végigbámultam.

A csavar a dologban durva, mivel a lány már nem barátnőm, mivel ő bezzeg nagyon elkezdett irigykedni, amikor elkezdtek a dolgaim jobbá alakulni. Na ez a nem szép.

Nem tudom, hogy érdemes-e rákérdezni a nőnél, mi baja. DE nem értek egyet azokkal, akik óvva intik, hogy nehogy dicsekedjen.

Én is azt gondolom, hogy a lányod megdolgozott a dolgokért, akkor nem lehet elmondani?

Nem is olyan rég hasonló helyzetbe kerültem! Egy barátnőm berágott, mert dicsekedésnek vett dolgokat!

Hát én is sokat filóztam, hogyan kezeljem a helyzetet.

Legvégül azt állapítottam meg, hogy a lánytól nem szép, hogy irigykedik, agyon nem szép dolog, mert én sosem tettem vele, és milyen barátság, ahol nem mondhatja el az ember a dolgait. Netán csak a rosszat szabad elmondani? Nehogy már.

Ennyi.

De persze bántott engem is a dolog. ényeg, hogy mondtam neki, hhogy nem bánom, hogy elmeséltem neki a dolgokat, és nem magyarázkodom miatta. De legközelebb már erről a témáról nem beszélek neki - nem azért mert megbántam, hanem mert szerencsére mindent végig sikerült mondanom.

Nem érzem úgy, hogy támadtalak volna, csak érzékeltetni szeretném, hogy mi a különbség aközött, hogy belépek a csajhoz, és rázúdítom, hogy megvan a nyelvvizsga, és 4,9 lett a lányom a gimiben, vagy pedig ő kérdezi, konkrétan, a tanulmányi előmenetelt (ezért írtam, hogy nem úgy általában a lányomról kérdezett, hanem sulis dolgokról, konkrétan). Én elmondom neki tényszerűen ,hogy hol tart a lányom. Nem teszek hozzá, nem veszek el belőle.

Ez miért baj?

egyébként az is előfordulhat ám hogy a boltos nő valóban féltékeny, és van is mire.

Hát ilyen az élet, mi emberek már csak ilyenek vagyunk. Bár általában én nem szoktam irigykedni annak örülök amim van. De sokan ezzel nem így vannak.

Nem dicsekedtem, és még nem tudom, hányszor írjam le: a csaj érdeklődött folyton a lányomról. Hol tart, hogy megy a suli, hányas lett, hogy állunk a nyelvvizsgákkal, mik a tervei. Most hazudjak?

A másik, hogy nem a rovására "dicsekedtem", mert én soha nem kommentáltam, hogy az ő lánya hogy tanul, inkább még bízattam (majdcsak belejön, majd összekapja magát, okos lány az, stb....)

Akkor újra elmondom: nem zúdítom rá a csajra a gyerekem sikereit. Ő kérdez, a lányomról. Nem a lányom súlyáról, szerelmi életéről, lelki életéről, hanem a suliról, a nyelvekről, az előrehozott érettségikről, arról, hogy várhatóan hány pontja lesz a felvételikor majd. Akkor most hazudjak?? Csak a tényeket mondom, hogy ennyi lett az átlaga, ezt tette le. Nem tupírozom fel (teszem azt, nem mondtam el, hogy 90%-os lett a nyelvvizsgája, csak azt, hogy megvan.) Ezért nem értem.

Nem úgy állítok be a boltba, hogy ez és ez történt, sőt mióta nem kérdez, nem mondok semmit neki.

Én értelek, de én nem érdemtelenül ölünkbe pottyant dolgokról meséltem ennek a csajnak.

Az én lányom keményen letett azért, hogy ott tart, ahol, tanulmányi szempontból. Semmi nem pottyant az ölébe, nem csókos a gimiben, neki az ötösért le kell tenni tényleg a maximumot.

Nem dicsekszem, de ha kérdez, konkrétan a lányomról, sőt konkrétan a sulis előremeneteléről, akkor miért nem mondhatom meg neki, hogy megvan a középfokú nyelvvizsgája? Ez tény, nem dicsekvés. És ismétlem, ő kérdezte mindig, én magamtól nem hoztam szóba.

Úgy gondoltam, hogy a jó ismerősi kapcsolatba ez belefér. Én is együtt örültem, amikor a kislánya nem bukott meg kémiából, őszintén megkönnyebbültem vele együtt.