Hogyan "kell" szülni?! (beszélgetős fórum)

Én könnyen beszélek, össz-vissz négy öltéssel úsztam meg a dolgot.

Abban igazad van, hogy itthon sokkal rosszabbnak tartják, ha repedsz, mintha vágnak.

Hallottam olyan kismamát is, akin ez sem segített.

Gondolom mindenkire másként hat ez is...

Igaz én nem a szülőszobán szedtem, hanem a 36. héttől kezdtem.

nekem azért vannak ellenérzései az EDA-valkapcsolatosan is.

olvasd el. : [link]

A magyar egészségügy és a külföldi eü nem ugyanaz, azt jól tudjuk mindannyian. Itthon is vannak orvosok, akik nem támogatják a gátmetszést, de inkább megcsinálják, mint nagyobb baj- repedés- legyen.

Hozzáteszem és homeós bogyókat is szedtem a tágulásra, az orvos nem támogatta, de szerintem ezért lett meg olyan gyorsan Manó, és volt csak mininális vágásom.

Köszi, hogy leírtad! Ez lenne a lényeg, amit olvashattam, és az, hogy nem riogatsz ezzel másokat, csak Te így élted meg!

Ha csak ilyen történetek lennének, nem ijedne meg olyan sok első babát váró anyuka!

Remélem átjött, hogy pozítívnak tartom az írásod!

Nem okoskodni akarok, de még annyit, hogy az mondják az orvosok, hogy az első szülés általában gátmetszéssel zajlik, a másodiknál nem fontos. A beöntést mindenki maga dönti el, kéri-e vagy nem, legalább is nálunk.

A szülést pedig mindenki másként éli meg, csak boldog lehet az az anyuka, akinél nincs semmi komplikáció. De az, hogy valakinek fáj vagy rossz élményt jelent valami, az nem biztos, hogy a másiknak is fájni fog és rosszul fogja megélni. Ezért írtam, hogy ne olvasgasson rossz élményként megélt szülés történeteket. Állítólag az ember képes a rosszat bevonzani.....meg a jót is.

Sziasztok!

Én is szeretnék hozzászólni a témához.

Egy pici fiam van,aki 16 hónapos, de én konkrétan most is úgy vagyok vele, hogy nem akarok, még1* szülni.

Nekem nagyon hosszú és fájdalmas volt a szülés. Pedig úgymond tudtam mi fog rám várni, mert szakmámból kifolyólag rengeteg szülést és császármetszést láttam, de azt megint más átélni és megint más csak látni.

Úgy mentem szülni, hogy nem féltem, hisz azt mondogattam magamban :"hányszor láttam én ezt már, menni fog". De mégse így történt. Ott ismertem meg magam igazán. Sose gondoltam volna magamról, hogy ennyire nem bírom a fájdalmat.

Na szóval ebből csak azt akartam kihozni lényegként, hogy senki ne hasonlítgassa magát máshoz, mert mindenki másképp éli át, más a fájdalomküszöbe, másképp éli meg a dolgokat.

Persze most már így utólag visszagondolva milyen nagy élmény volt és milyen nagy öröm, amikor a kis picurkámat a mellkasomra rakták, az szavakkal ki nem mondható.

És a mai napig a legnagyobb boldogság amit csak kaphat az ember. Imádom a kis törpémet, de most még úgy vagyok vele, hogy nem csinálnám még-egyszer végig. Mármint a szülést, mert a terhességemmel semmi gond nem volt. Hál'istennek az tökéletesnek volt mondható, mert semmilyen problémám nem volt soha.

Úgyhogy 1 tanácsom van mindenkinek:ne hallgassatok soha másra, úgy is mindenki másként éli át!!!

Én megbeszéltem a kisfiammal, hogy hogy fog megszületni és szerintem jó gyerekként hallgatott rám.

Neked-nektek is menni fog! Ha a kezedben tartod majd, teljesen másként fogsz mindent látni-érezni!

Nekem is volt minden, mint írtam maximálisan az orvosra és a szülésznőre hallgattam. De nem hiszem, hogy rosszul tettem volna és most sem fogom másként tenni.

Volt aki írta, hogy fájt a burokrepesztés, a vágás a varrás, nekem semmi. Már a végén mondtam az orvosnak, hogy találkozunk a következő szülésemnél.

Hozzáteszem, volt 1,5 óra, mikor a gerincérzéstelenítés miatt tudtam pihenni egy kicsit. De amint elmúlt, már jöttek is a tolófájások.

Az én negatív élményeim is a gyermekágyról vannak...

Én is kaptam oxit, és gátmetszésem is volt, mindkettő csak segített, semmi rosszat nem tudok mondani róla. Vártam már a babát, izgultam, és csak arra koncentráltam, hogy minél hamarabb láthassam. ( 3 óra telt el fájásokkal, bírható volt, aztán megszületett) Na de a szobatársak utána!!!!!!!!!!! Az egy örökkévalóság volt.

Hát nekem fekve volt könnyebb, nem bírtam állni. 6 órát feküdtem a szülőszobán és három nyomás után meg is született a kisfiam.

Szerintem mindenkinek másként jó.

Hidd el, hogy nem lesz semmi baj, kár hogy annyi rossz dolgot olvastál. Az első kisfiamat vártam, mikor egyik nap a férjem arra jött haza, hogy sírok, mert én is egy csomó rossz dolgot olvastam. Közöltem vele, hogy altassanak el, és szedjék ki belőlem, mert én ezt nem tudom végig csinálni. Hozzá teszem írtózom a tűtől, sosem vágtak-varrtak...stb.

Majd pár nap után eldöntöttem, hogy nem olvasok semmit mert az a nap nem rólam szól, hanem arról, hogy a kicsi a lehető leggyorsabban és mindenféle komplikáció nélkül születhessen meg. És így lett. Első baba létére az első fájástól számítva 10 óra múlva megszületett. Kaptam én mindent, mert teljes mértékben az orvosra és a szülésznőmre bíztam magam, akik mindent megtettek értem és a kicsiért, hogy a lehető legjobban éljem át az egészet és így is lett. Én három hónap múlva szülök újra és hiszem, hogy újra jól csinálok majd mindent.

Szóval mindig történhetnek rossz dolgok. De ha elhiszed, hogy minden rendben lesz veletek, akkor úgy is lesz. Ne olvass többet semmit, ezt a maradék négy hetet arra szánd, hogy megbeszéled magaddal és a babáddal a dolgaitokat.

Nagyon sok sikert és boldogságot kívánok nektek, és mindenféle képpen könnyű, gyors és örömteli szülést!

sziasztok

gondoltam én is pár szóban hozzészólok ha nem baj.Első gyeremekemnél még videót is néztem,hogy tudjam mi vár rám,hála az égnek nem mesélt nekem senki rémtörténetet,de ennek ellenére hiányolok néhány információt,hogy mi vár ránk előtte és utána,de a lényeg orvost fogadtam és farral szültem!!!adott oxit,mert azt mondta igenis meg tudom szülni és volt gátmetszés is,közben a férjem fogta a kezem,igazából nem is tudtam mit csinál a szülésznő,mert csak a másik oldalamon állt.Második szülésemnél minden rendben volt csak kicsit nagy baba volt de fájásgyengeség miatt kaptam oxit és most is volt gátmetszés,az orvost csak asszisztált a szülésznőnek ugym.de ő inkább velem foglalkozott,de mivel tudtam mi vár rám,nem ért meglepetés,na meg valljuk be egy faros szülés után ez semmi volt.Egyszer előfordult a terhesség alatt,hogy halálfélelmem volt.A harmadik babámnál mosolyogv mentem be a szülőszobára ahol meg is jegyezték a szülésznők,hogy ide nem mosolyogva jönnek az anyukák,erre én azt mondtam tudom mi vár rám,és nemsokára lesz egy kisfiam :D

itt 2 óra alatt végeztem,gátmetszéssel

mindhárom szülésnél a férjem fogta a kezem és nekem az sokat jelentett