Hogyan kell megbocsátani? (beszélgetős fórum)

A megbocsátás egyéb akadályai:

ISTENKÉP:

ÓSZÖVETSÉG = HARAGVÓ, BOSSZÚÁLLÓ ISTEN

ÚJSZÖVETSÉG = KÖNYÖRÜLETES, MEGBOCSÁTÓ ISTEN

Az Újszövetség Istenképe a követendő!

Furcsa szó, mert egyfelől valóban tiszteletet és elfogadást jelent. Másfelől pedig az elfogadás előfutárát, hiszen amíg nem tudatosul bennünk az "alázat", addig nem tudunk megbocsátani, és amíg nem tudunk megbocsátani, addig nem tudunk tökéletesen elfogadni.

Nem jó ezeket ennyire különválasztani, de hát a spiritualitás szótárában ilyenek vannak, és bizonyos szempontból ezeket is érdemes megérteni... :)

Alázat egyben a másik tisztelete, elfogadása......ez vonatkozik a természetre az állatvilágra, de még a tárgyak felé is alázattal fordulunk....

bár furcsán hangzik, de alázattal fordulok, minden felé...ami körül vesz.....

Jó......

Hasonlót írtam a 122. hozzászólásomban....

Az ego, minden körülmények között érvényesülni akar. Nem fogadja el a második helyet. Sőt, Ő irányítani akar...ezért vannak belső harcok..mást mond az ész és mást a lélek...

Régebben egy kedves ismerősöm tanította meg ezt a szót: ALÁZAT!

Amíg ezt a szót nem értjük, addig a megbocsátás is nehezebben fog menni!

Az ALÁZAT nem megalázkodás ahogy a keresztények tanítják!

Az ALÁZAT annak a tudomásulvétele, hogy EMBER VAGYOK, HIBÁZOK, TÉVEDHETEK!

Ennek függvényében kell együttérezni és megbocsátani magunknak, ha eljutottunk erre a szintre.

Minden ember hibázik, de végtelenül hatalmasabbak vagyunk a hibáinknál, mert minden ember fejlődőképes...

Természetesen a megbocsátás mindenkinek nehéz, pontosan azért mert le kell mondanunk a hibáinkról! Ha lemondunk a hibáinkról akkor pedig elégedettebbek leszünk! Dehát az egó ezt nem akarja! Ő gyötrődni akar, kínlódni a múlt rabságában. Hibáztatni akarja magát!

"Te szar, szemét alak! Már megint mit csináltál!"

Minél jobban hibáztatja magát, annál jobban gyötrődik.

Akinek sikerül megbocsátani, annak nem nagyon van szüksége terápiára...

:)

Így van! A megbocsátás folyamatos munka. Mindig követünk el hibákat, és ha nem bocsátunk meg azzal csak falat emelünk magunk elé. Haragudni fogunk önmagunkra és akkor már megbomlik a lelki egyensúly, nem beszélve arról hogy leragadunk a múltban.

Tehát a megbocsátás múltfelejtő, arra tanít hogy a jelenben éljünk.

De maga a tudatosság is megbocsátás, hiszen minél inkább a jelenben vagy, annál jobban kiszorítod a múltadat.

Na VÉGRE!!!

Itt az igazság.....

Feltétel nélküli, ahogy szokták mondani.

"Szeresd felebarátodat, mint tenmagad!"

Ez az aranyszabály! Ennek alapján:

"Bocsáss meg felabarátodnak, mint tenmagadnak!"

Így van!

Te már tudsz valamit?

(Hallgattál Villás Bélát?)

Ha ezt így gondolod, akkor ott nem megbocsájtásról van szó, hanem egy ki nem mondott üzletről!

Megbocsájtok neki, mert nekem így jobb, így könnyebb, vagy éppen így éri meg!

Hol van itt a megbocsájtás?

Azért mert időlegesen nem veted a szemére, vagy nem hánytorgatod fel a hibáját, attól még nem bocsájtottál meg neki!

Ha az első sérelmedet csupán félreteszed, de nem törlöd, nincs "tiszta lap" akkor szinte semmit nem tettél.

Hidd el!

Ami körülöttünk van az egy teljesen egyszerűen működő, csodálatos tér, világ!

Mi emberek zavarjuk össze...és azt fogadjuk el....a zavartságot. Majd folyamatosan harcolunk önmagunkkal és a világgal...

igen...Ha a lélek letisztul! ott van mindenkiben tisztán, csak falat húztak elé...

ezért a megbocsájtás is önmagunk harcává válik..