Hogyan kell megbocsátani? (beszélgetős fórum)

Az összes előadását végighallgattad?

Sok témában tartott előadást.

A Bibliára, ill. annak értelmezésére gondoltam egyébként az 5%-nál.

Jelzem.....

senki tudását nem vonom kétségbe....minden tiszteletem a munkásságához!

Azt írtad, bár csak az 5% tudnád, amit Ő.......

válaszom....TUDOD!

Régebben én is ostoroztam, magam, hogy milyen birka vagyok... vagyis az egom végezte ugyebár :))) az ostorozást.

Valaki kérdezte tőlem itt korábban, hogy hogy tudom a gyűlölködőt szeretni? Nem tudtam igazán megfogalmazni. Nem könnyű. Itt kezd körvonalazódni, köztetek, hogy mit is teszek tulajdonképpen ilyenkor... meg hogy hogyan.

igen....

sokszor nem értenek meg és csodálkoznak egy-egy vitás, problémás helyzet után...várják, hogy napokon -heteken át megy a haragszom rád!

Én, erre képtelen vagyok....sokáig kellemetlenek is éreztem magam előtt is, hogy hol van az önérzetem stb....ma, már csak mosolygok... önérzet..azaz ego??? felejtő..........elmondom mi az ami nem tetszik, miért érzem a sérelmet...megadom a lehetőségét, hogy a másik fél is elmondja mit-miért...

majd kifújom a levegőt és tervezem a holnapot tovább vele.....

néznek és megkérdik..ennyi??? igen.....ennyi...megbocsájtok.....mint mikor elmegy a vonat és ahogy távolodik, annál kisebb lesz, majd eltűnik.....és ott maradtunk mi láthatóan...

Könnyű megtenni is, csupán tudni kell hozzá a lépéseket.

Nem ördöngösség, bárki képes rá, aki ezt elhatározza.

Korábban ajánlottam hozzá hanganyagot.

Aki képes elszakadni a hanganyag körülményeitől, az meghallgatva, akár többször is, tudni fogja a módját.

Ja, és semmiféle érdekeltségem nincsen abban, hogy ezt bárki is meghallgassa! :)

Csupán egy tanács.

Ezeket neked nem kell megfogadnod!

Ez elvált nőknek tanácsok. :)

Te meg nem ilyen úton haladsz. :)

És itt a folytatás:

Ne azt mondja, hogy nem baj, hogy megbántotta Önt, hanem azt, hogy "Úgy döntök, hogy nem akarok együtt élni a meg nem bocsátással kapcsolatos keserű érzéseimmel."

A helyes megközelítés a kulcs

Ha ragaszkodik a sértettségéhez, sokkal nagyobb szenvedést okoz saját magának, mint annak, aki Önt megbántotta.

Ha elengedi a haragot, valójában a volt párját fosztja meg attól, hogy továbbra is fájdalmat okozzon Önnek.

Na milyen?

Kár, hogy nem én találtam ki! :)

Most olvasok egy cikket az Élet a válás után címmel.

Ott írnak ilyeneket:

"Először is, gyakran mondják, hogy minden gyógyulás a megbocsátással kezdődik. ''De nem érdemli meg, hogy megbocsássak neki!'' - gondolhatja. Lehet, hogy igaza is van. A megbocsátás lényege azonban az, hogy saját magát szabadítsa fel, nem pedig az, hogy a bűnös félt felmentse."

De milyen igaz!!

Elfeledni és újra bízni akkor tudsz, ha megbocsájtottál...ez a megbocsájtás....

nem gondolok, már a sérelmekre, mert már nem számít, nincs jelentősége....megbocsájtok...

Ez a téma annyira komoly, hogy még én is elfelejtettem humorizálni.

Nem csoda, hogy nem vettem észre a finom utalást! :))

Pedig ez csak EGYÜTT megy!

A megbocsájtásnak ezek az alkotórészei.

Azzal kell kezdődnie, hogy NEM TÖRTÉNT MEG!! (elfelejteni)

A hit ezzel együtt kell, hogy érkezzen!

Valószínűleg így lesz jó neked és mindenkinek... egyelőre. De azért lehet, hogy még lesz evvel dolgod később... akkor majd végleg megoldod.

A lényeg, hogy ne cipelj... - vagy minél kevesebb ideig - hacsak teheted, fölösleges lelki terheket, mint pl. a harag.

Hááá...t, ez nekem túl jól megy...;)

Már már annyira, hogy néha csak én vihogok a saját gondolataimon, mert sokak mellett elszáguldanak, sajna. Tudod? ...mondok magamnak majd a végén egy számot és remekeül fogom érezni magam :)))

Azt hiszem fején találtad a szöget. Biztos vagyok benne, hogy ezért nem találtam... pedig kerestem szorgalamsan a választ... flyton az jutott csak az eszembe, hogy "csak úgy"... De szégyeltem így leírni... meg azt is, hogy nekem működik, mert nem szeretek hivalkodni, meg nem is születésemtől tudok úgy, mint a betegségem óta.

Érdekes.

Elkezdted?

Tetszik?

Most, hogy mondod, nekem is csak most esett le, hogy azt lehet, valóban még jó poénnak is érteni! :)

Csak nyitottnak kellett lenni hozzá. :)

(Elég lett volna kissé elvonatkoztatnom az eredeti kérdéstől)