Hogy mentsem meg a házasságunkat! (beszélgetős fórum)

Egyetlen dologra nem reagáltam csupán.

De azzal kapcsolatban nem is érdemes vitába szállnunk. Az pedig a férfiak problémamegoldó képessége.

Erről külön érdemes lenne egy topikot indítani.

Lehet, hogy meg is teszem. :))

Pár dolgot még kihagytam.

Már nem is említem a a nick-nevemmel való szórakozást, mert úgyis felesleges.

Azt soha nem kértem senkitől, tőled se, hogy mindennel, vagy akárcsak bármivel is értsél egyet, amit leírtam.

Vagy olvastál ilyen kérésemről?

Még szerencse, hogy nekem már van feleségem, még a végén rád kéne fanyalodnom! :))

Neked meg nem kellenék, úgy hogy ez a téma lezárva.

Csupán azért említettem meg, hogy ezzel nem tudsz jobb belátásra bírni, ha magaddal próbálnál befolyásolni. :))

Nincsenek olyan céljaim, hogy feleségül kérjelek, ezért olyannak se muszáj lennem, amilyent te szeretnél. :))

A 23 éves fiatalasszony eszével valóban nem tudok gondolkodni.

De tudod mit?

Nem is szeretnék! :))

Még mindig ezen rágódunk?

Szó nincsen arról, hogy fikáznám renát!

Ha azt akarnám tenni, hidd el találnék fogást rajta bőven, de nem teszem.

Mindenki úgy él, ahogyan akar!

De!

Továbbra se értem, hogy miért kellene azoktól a dolgoktól felnőttebbnek lenni, amiket érvként felhoztál. De ezen nem is akarok már vitatkozni veled, mert úgyse győzzük meg egymást.

Azért neked is figyelmedbe ajánlanám azt, hogy olvassad végig az ő hozzászólásait. (A külalak, elgépelés, helyesírási hibák, fogalomzavarok, vagy értelmetlen fogalmazások elemzésétől most tekintsünk el, írjuk a lelki állapotának számlájára)

Viszont, ha valaki annyira felnőtt, érett, stb. az nem jön ide segítséget kérni, hanem megoldja saját maga a lelki vívódását!

Vagy ha valamit komolyan gondol, akkor úgy is cselekszik!

Ha kielemzed, mi minden történt kapcsolatukban ez alatt a kb. 2 hét alatt, magad is meg fogsz lepődni!

Igen! Elfogadom a női szolidaritást. De mindenáron?!?

Én a kezdet kezdetén (még privátban is) megpróbáltam segítséget nyújtani számára.

Ha nem élt vele, legyen ez az ő döntése.

Ezen nem sértődtem meg, csupán konstatáltam, hogy talán nem is olyan komoly a baj, ha tudnak még "add vissza a babruhám" című játékot játszani.

Megnyugtatlak, értettem. (Bár kissé furcsállottam, mert tőled nem ilyen hangvételű hozzászólásokat szoktam olvasni)

Az utolsó sorra pedig én hivatkoztam kukán.

Azt akartam kérdezni, hogy azt nekem szántad-e?

(Bár, miután nem volt a mondat végén írásjel, bármi behelyettesíthető)

Így van:-)

Örülök hogy azért van akik tudnak olvasni.

Nem nem lehet megvenni,maximum megtartani:-)

Viszont elég magas a mércém:-)

Mégis van aki imád.

alfa én nem írtam kérdőjelet szerintem.

Amúgy meg eléggé bal lábbal keltem fel akinek nem inge ne vegye magára vagy tanuljon meg olvasni ahogyan babuci is.

Értelmezésből neki:jeles!

az utolsó bekezdésed ritka nagy sivárság..(a többiben van sok igazság)

ezek szerint téged meg lehet venni,sok pénzért.

Azt pedig fenn tartom,hogy a nőknek a csaláshoz kell érzelem is a legtöbb esetben,vagy annak hiánya ami belehajtja őket a másik fél kezeibe,akiknek ugye mi kell?

Hely,alkalom és egy luk.

Ahol én lakok van egy dilis nő és éppen 87 apa jelöltje lehetne és ököllel veri Gizike a hasát:-)

Szóval van elég alkohol,mert valahogy az a kölök bele került mégha fogpiszkálóval se piszkálnád meg..szóval a pasik állatok:-)

Nem is csoda,hogy nem tudnak nők nélkül élni.

Ez lehet erős,de jogos és igaz.

Maradjunk ennyiben.

A szerencséjüket is képtelenek értékelni,de bezzeg mikor ott van a félsz,szűkölnek mint egy kiskutya.

Szóval a pasik örüljenek,hogy vagyunk mi nők és hordozzanak a tenyerükön.

Ugyanis mi nők mindig is többet vállalunk.

Sógorom bent volt nővéremmel szülésnél és közölte nah érti már a nőket és minden elismerése a miénk.

Érdemes minden pasinak ott állni és fognia a nője kezét.

Nah ez az amire ti..áhh bele is halnátok:-)

Ha kitűnik hogy többre tartom a női nemet ez így van,a pasimat imádom de tesz is érte:-)

Jól fizet:-)

Ez az amire a férfiak igazán valók és ez az amit a nők elfelejtenek.

Egy nőnek nem kell fizetnie semmiért egy nő nő és alapból elvárhatja azt,hogy ezt jól meg is fizessék:-))))

Remélem érted alfa:-)

Gratulálok rena:-)

Ne ellenőrizd,hanem diktálj most már te.

Nem lesz egyszerű és nézd aki megteszi egyszer megteszi bármikor,mindig is lesznek ilyen nők és férfiak.

Szerintem az lenne a korrekt,ahogyan én gondolom.

Én úgy gondolom,ha úgy érezném érdekel x akkor szólnék Páromnak,hogy hé figyu érdekel x és innék vele egy kávét..mert birizgálja a fantáziám..

Vagy meggyőzne ne igyak az x-el kávét,vagy azt mondaná,nézd idd meg a kávéd,de csak a kávét..

Ugyanezt elvárom fordítva is.

Semmi baj a világgal,csak éppen szinte minden kapcsolatban ott van,hogy alapvető tisztelet nincs meg a másik fél felé.

Anélkül meg elég nehéz a holtomiglan holtodiglan.

Egy csodát , nem gondolom, hogy csak az tud felnőttként viselkedni, akinek már gyermeke van, de azt tudom, hogy minél több a megpróbáltatás az életben, annál jobban megedzi az embert.

Még valami: amikor valaki 20-30 éves, akkor azt gondolja, na ő aztán igazán felnőtt, és már mindent tud. Nem, az élet sok újat tud produkálni, felülírja az elképzeléseket, mindíg új és újabb benyomások érik, nem is kell kiforrottnak lenni huszonegypár évesen.

"Persze nem foglak tudni meggyőzni, mert te is valószínű azok közé tartozol, akik szószólói voltak a szinte gyerekkorban való leválásnak a szülőkről, a bármi áron való önállóságnak. " Erre azért ne vegyél mérget:)

Én arra akartam rávilágítani, hogy attól, hogy nem diplomás valaki és nem tanul x éven keresztül, attól még lehet jó feleség és anya.

Tanácstalanság és segélykérés? Miért ne tenné, ha még ilyen helyzettel az életében nem találkozott. Az is rendjén van, hogy egyszer így, egyszer úgy érez. A házastársi kötődést nem lehet parancsszóra megszüntetni.

Igen, ez most azon ritka alkalmak egyike, amikor nincs igazad. Ha tetszik, ha nem. Nem vagy benne , én sem vagyok benne, én azt mondom jól tette, hogy adott időt maguknak.

De te mit tanácsoltál volna neki?

Azzal semmi baj nincsen, ha valaki kiakad.

Lényeg az, hogy helyesen tudja kezelni a dolgokat.

Vajon mit várhatott itt?

Őszintén elhitte, hogy jó, hasznos tanácsokat kaphat?

Vagy éppen valami olyan titok birtokába juthat, amivel minden gond megoldódik?

Honnan tudhatná valaki eldönteni a sok tanács közül, hogy melyik a jó, melyik a rossz?

Ha egyszer saját maga is tanácstalan még?

Ezért mondtam, hogy sajnos megrekedt a 17-18 éves szinten. (A történtek ellenére is)

Már majdnem azt mondtam, hogy: BRAVÓ!

De a felnőtté váláshoz igen is tapasztalatok kellenek, vagy inkább azok is. Szerintem.

Szerinted az önálló élet megkezdése a feltétele az éretté válásnak?

Szerintem meg az sokkal inkább hozzájárul, ha olyan környezet veszi körül az embert, amiben helyesen szocializálódik, az idősebb korosztálytól (szülők, nagyszülők, tanárok) van ideje megtanulni, ellesni a felnőtté váláshoz szükséges rutint, szabályokat, viselkedési normákat, problémamegoldó képességet, az empátiát, stb. stb.

Persze nem foglak tudni meggyőzni, mert te is valószínű azok közé tartozol, akik szószólói voltak a szinte gyerekkorban való leválásnak a szülőkről, a bármi áron való önállóságnak.

Abból, hogy valaki mikor kezdi az önálló életét, és hogy ez miként is adatik meg neki, még nem tekinthető felnőtt, érett gondolkodású embernek.

Pontosan a fórumindító tanácstalansága, segélykérése, tétovasága, bizonytalansága igazolja azt, hogy - a nehézségek ellenére - elfelejtett felnőni!

Szerinted egy felnőtt ember, aki ura az indulatainak, aki megtanulja kordában tartani az érzéseit, az idejön panaszkodni és segítséget kérni?

Egy érett megfontolt egyén, egy -két héten belül akár 36-szor is megváltoztatja véleményét, ahogy éppen a hangulata diktálja?

Nem hinném!

Sajnos!

Azon ritka alkalmak egyike ez, amikor őszintén szeretném, ha nem nekem lenne igazam!

Ezzel nem értek egyet!

Attól, hogy ki hány éves korban vesztette el a szüzességét, mikor ment férjhez, vagy szült gyereket, esetleg nevelt éveken keresztül beteget (testvért, szülőt, rokont, vagy éppen gyereket) még semmi nem következik az érettségre vonatkozóan.

Azok, akik 14-16 éves koruktól szövőgyárban dolgoztak, azok szerinted 24 éves korukra érettebbek, felnőttebbek lettek? Csupán azért mert fiatal koruktól fogva pénzkereső, fizikai munkát végeztek?

Szerintem meg pont NEM!

Egy ember felnőtté válásához, testi-szellemi fejlődéséhez igenis hozzá kell járulni a környezetnek, az iskolának, a társaságnak, az embert körülvevő közeli és távoli világnak.

Az, hogy valaki jókat kínlódott, vagy megviselte az élet még nem elég a felnőtté váláshoz! Sőt! Inkább konzerválja azt a helyzetet, azt az érettségi fokot. (Szerintem)