Hogy csinálják mások? Csak én/mi vagyunk ilyen vesztesek? (beszélgetős fórum)
Ez meg a másik. Nekem fontos, de fontos pl. a külön lakás, vagy albérlet is, hisz mindkettő "törlesztése" hasonló.. De mi egyiket se tehetjük meg. Bár én ha meghúzom magam, tudnék félre tenni, de párom egyszerűn képtelen. Nem tudom mennyi pénz kéne neki ahhopz, hogy jusson ilyen dolgokra is...
Legutóbb azt mondta, összeköltözne velem x, y helyen, csak az a baj, hogy nem tudná kifizetni a kauciót...
Biztos szülői segítséggel és iszonyatos mennyiségű hitelekkel.
Különben meg én is szoktam figyelni, hogy xy áll egy fa alatt egy iwiw képen és rögtön odaírja, hogy Milánóban... :D
Kicsinyes és nevetséges. :D
Különben az embernek van az a rossz tulajdonsága, hogy mindig annyit költ amennyi van. Néha elcsodálkozunk a főiskolás barátnőimmel, hogy 40-50 ezer ft-kből , hogyan tudtunk megélni. Igaz volt, hogy tésztát ettünk májkrémkonzervvel az utolsó két hétben.
Az egyik közülük a mai napig az egyik hónapban 60 ezret keres a másikban 200-at és azt mondja még sincs egyik hónap végén se pénze.
Melyik szülő? Nekem nem egy ismerősömnek vettek a szülők lakást. Ha belegondolunk ez is mekkora segítség, mert a havi 70 ezres törlesztőrészletet félre lehet rakni pl. nyaralásra.
Az meg a másik hogy ki mire költ.... Van akinek az a fontos hogy nyaraljon, másiknak a drága kocsi, harmadiknak a legjobb tv stb.
Hát igen, a szülők bizonyára segítenek, legalábbis a lakásba (nehogy már a nyakukon maradjanak :))
Azt gondolom, hogy az a réteg, aki igazán nélkülöz, nincs az iwiw-en, és nete sincs. Rengeteg manapság a vállalkozó, és sok az életművész. :)
Nekem sincsenek olyan képeim, de nem is hiányzik. Azt gondolom, hogy ha valaki egyszer az életbe eljut külföldre, a képeket már rakja is fel, hogy a többiek lássák, ott is volt. Ezek a képek csak annyira érdekelnek, amennyire más fotót, amin rajta van az ismerősöm.
Nem hiszem, hogy mindenki megengedhetné magának, hogy utazgasson, és szerintem sokan vannak, akik utazgatnak, pedig éheznek.
Nem kell elcsüggedned, ha boldog vagy, jó itthon is.
Én is láttam olyan ismerősöm, aki nem dolgozik, több gyerekkel van otthon, és a férje is átlagos, de a képek szerint már bejárták a világot...
Sokszor én is kérdezgetem magamban, hogy miből telik rá nekik??
Minden nap csak azt látom, hogy újabb iwiw-es ismerősöm töltögeti felfele a külföldi nyaralásos fotókat, vagy van eljegyezve. E mellett már külön laknak a szülőktől, sőt igen jó kis kéróban. Én csinálok rosszul valamit? Pedig nekem meg inkább az természetes, hogy örülünk párommal, ha strandokra el tudunk járni nyáron és hétvégenként találkozunk a nagyobb távolság miatt. Ha itt lenne az "eljegyzés ideje" nem tudna gyűrűt venni pénz hiányában, mert szinte egyik napról a másikra kell élnie. Pedig szépek vagyunk, én diplomás, de neki sem azért nincs, mert nem lenne elég esze hozzá...
Mikor felhozom a páromnak, hogy nézd, mások mennyi helyen voltak (és tényleg szinte minden ismerősöm), akkor azt válaszolja, az övéi meg pont nem. Hogy nekik is nehéz.
A lényeg, hogy nem értem, és nem irigy vagyok, hanem elkeseredett. Még nem fizetek rezsit, csak néha kajára, ruhára, telefonszámlára és egyéb apróságokra, mégis alig tudok félretenni (többnyire semmit), párom meg valóban semmit. Mi lesz így? Lesz jobb? Lesz valaha nekünk is házunk, jó munkánk, utazási lehetőségünk, vagy mindig csak másokon fogok csodálkozni?
(Azt ne írjátok, hogy tegyek érte, mert azon vagyok, vagyunk a mai lehetőségekhez mérten...)