Hízásom története - avagy - ami kimarad a sikersztoriból… (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Hízásom története - avagy - ami kimarad a sikersztoriból…
Igazából én nem is a túlsúlyra helyezném a hangsúlyt hanem a másságra.Azért a túlsúlyról írtam mégis mert én ebben vagyok "más".
Azt szerettem volna kifejezni,hogy annak ellenére,hogy eltérünk valamiben még lehetünk boldogok és élhetünk teljes életet,nem kell feltétlenül megváltoznunk ahhoz,hogy elfogadjanak.Illetve meg kell de belül!El kell fogadnunk magunkat,szeretnünk kell magunkat,hogy ezt mások is megtehessék!
Viszont ha ezt a belső nyugalmadat úgy érheted el,hogy változtatsz magadon akkor tedd meg!De egy lényeg van csak: önmagad miatt tedd és minden körülmények között szeresd magad!
Szia syria!
Legelőször is ledhatók a tonnák. Ezt tapasztalatból mondom Neked!
Én azok az emberek közé tartozm, hogy nem tudtam magam elfogadni a 160cm-hez 106kg-al. Fulladtam, totyogtam, fájtak a lábaim, fáradékony voltam. Ott követtem el a hibát, hogy kifele a külvilágnak azt mutattam, hogy jól érzem magam és boldog vagyok 106kg-an is. Úgy gondoltam, hogy vannak nálam kövérebbek is, és ők is boldogok. De azt nem vettem észre, hogy csak egyre kövérebb lettem.
Ételfüggő voltam és vagyok a mai napig is .
Nagyon nehéz volt ezt felismerni. Igen én az evésbe menekültem a problémák elől, mert nem volt a súlyom miatt önbizalmam. Mindig azt éreztem, hogy lenéznek és kiközösítenek. De tudom, hogy ez nem így volt! De én ezt gondoltam és bebeszéltem magamnak. A Családom úgy szeretett ahogy voltam Ők elfogadtak dagin is. De én nem tudtam magam elfogadni. Egyszer csak jött egy lehetőség, hogy egy hónapig ingyen kapom a diétás ételt.Februárban regisztráltam és nyertem. Bejutottam az első száz túlsúlyos közé.Nagyon sokat jelentett ez nekem. Az első hónapban 9.75 kg-ot fogytam koplalás és éhezés nélkül. Az első tíz jelentkezőt az ideális súlyukig vállalta a cég, hogy lefogyasztja. Sajnos én 0.25dkg-al lemaradtam. De akkora motivációt kaptam az alatt az egy hónap alatt, hogy saját költségemen végig csináltam.Nem volt a legolcsóbb, de meghízni is annyiba került. Sőt gyógyszereket szedtem. (vérnyomás, koleszterin, gyomorsav, vércukor).
De ez már a múlt. Jelenleg -35kg-ot fogytam február óta éhezés és koplalás nélkül.A bőrömön megse látszik annak a -35kg hálynak a nyoma.
Ha nem én csinálnám, nem hinném el. De ez a valóság!
Beállt a vércukrom, a vérnyomásom, a koleszterinem, nincs gyomorsavam.
Már ezért megérte, hogy nem kell gyógyszereket szedni, mert az se olcsó.
Ezt csak azért írtam le, mert én nem tudtam magam elfogadni 106kg-an. Nagyon örülök, hogy akkor döntöttem és cselekedtem.
Biztos sok múlik a géneken is, azt nem vitatom. De például az én kövérségem az lelki eredetű volt.
Most már van önbizalmam, vannak álmaim, van akaraterőm ahhoz, hogy rendesen egyek, és ne nassoljam magam hülyére.
Neha engem is elkap egy zabálási roham, és akkor nincs megállás. Egyszerüen nem tudok magamnak parancsolni. De ez csak egy napig tart.Utána minden a régi.
Minden a fejben dől el! Nem holnaptól kell elkezdeni a diétát, hanem azonnal.
Biztos nagyon sokan elfogadják magukat Őnekik sok sikert és boldogságot kívánok. Irigylem őket! Sajnos én nemtudtam magam elfogadni. Nem voltam boldog.
További szép napot Neked és aki ezt olvssa.
Nem tudom!:DDDD
A hájamat én sem szeretem!:DDDD
De önmagammal már megbékéltem és tudom,hogy szerethető ember vagyok annak ellenére,hogy túlsú
lyom van.
Nagyon sokan nem szeretik önmagukat és sajnos ezt is sugározzák a külvilág felé.De ha Te nem találod meg magadben az értékeket mások sem fogják észrevenni,hogy valójában ragyogsz!
Egy pozitív gondolkodású vidám és nyitott ember mindenki számára vonzó függetlenül a súlyától!
Én nem mentségeket kerestem arra,hogy miért vagyok elhízott mert azt tudom.Többet eszem mint amennyire a szervezetemnek szüksége van.Ebben csak az a baj,hogy sokkal kevesebbre van szüksége mint más normális testalkatú embernek így én helyből annyit ehetek mint más nekifutásból!:DDDD
Amikor valaki azt mondja,két jó nagy karéj zsíroskenyér között,hogy "nem kéne annyit enni" akkor az összes nemlétező szőr feláll a hátamon és a szintén nem létező cicafarkincám dupla akkora lesz,mert töredéke annyit eszem naponta mint egy normális anyagcserével megáldott embertársam.
Így csupán az volt a célom,hogy tudják az emberek azt,hogy nem feltétlenül eszi magát hülyére minden elhízott ember,illetve nem feltétlenül kell piszkavasnak lenni ahhoz,hogy valaki kiegyensúlyozott és boldog legyen!
Jó reggelt :)
Szerintem sem volt senki ellenséges, Nashuaa, szerintem tök intelligensen írta meg a totál ellentétes véleményét :)
Hát ő pont nem tudja elképzelni a tapasztalati alapján azt, amit más meg igen :) De attól még miért ne írhatná ezt le? :)
Ha valaki cikket ír, biztosan tudja, hogy lesz olyan ember aki egyet ért vele és lesz aki nem :) Na, de hát ennek tudatát a cikkíró is jelezte :)
Én is imádok enni, tökre megértem ha valaki nem akar lemondani a fincsiségekről és kompromisszumot köt az evvel járókkal :)
Sajnos én is tapasztalom, hogy a kor előrehaladtával (nem sokára 30 leszek) egyre nehezebb a dolog (a francba)!
És azt is tudom, hogy 40 év körül meg 50 körül meg az anyagcserém ennél is lassabb lesz és a akkor még nem is beszéltem azokról a nőkről, akik gyermekeknek adtak életet (nagyon tisztlem őket!).
Csaajok, egy a lényeg, nincs könnyű dolgunk, na! :)
Sziasztok!
Szia Manul!
először is a cikked szerintem teljesen érthető, ha valakinek nem jön le...
Dél körül szerettem volna ha sikerül elküldenem amit írtam, de a kislányom elnyomta és nem tudtam visszahozni...
Íme az én történetem:
Én is vissza mennék sz időbe! picinek olyan vékony voltam hogy Anya szégyellt rám adni szoknyát...mondanom kell ehhez vmit?
Aztán elkezdődött az iskola, magával hozta a stresszt, elkezdtem fejlődni, hormonok stb, én is minden ágam felől örököltem a "jó" géneket! Valahogy mégis sikeresen megoldottam, imádtam úszni, igazán minden örömömet benne megleltem! Szabadnak éreztem magam, és minden úgy alakult ahogy kellett! Az edzőm keményen elkezdett velem foglalkozni, versenyekre jártam, aztán jött egy vékony gizda lány, én vele szemben szép formás voltam és nem kövér! de tőle többet nyomtam! elkezdett bántani nem részletezem mikkel hiszen talán valamennyien ezeken átestünk
Természetesen a sok edzéshez energia kellett! este büntetlenül megehettem 2-3szelet szendvicset, vagy akármit, mert reggel 5kor edzéssel kezdtem és este 5kor azzal zártam a napot...
Aztán ennek a lánynak a nyomására abbahagytam az úszást, így utólag iszonyat bánom!!!! az edzőm Alaszkából jött és tanított, anyuékat is behívta ne hagyják hogy abbahagyjam, persze senkinek fogalma sem volt mivel küzdök! Anyuék soha nem avatkoztak bele az életem felőli döntéseimbe, így utólag ezt is sajnálom, most akár egy híres versenyúszó lehetnék!
mikor abbahagytam az úszást a kajalással is le kellett volna állnom, de nem így lett, felszedtem magamra, na de így utólag a képeimet vissza nézve molett voltam de rohadt jól állt!
Viszont a gizdák mindenhol megtaláltak, neki álltam a fogyókúráknak, isten tudja hányfélének!!!!!!!!!!!
viszont nem követtem azt az életet, azokkal a megszorításokkal, azokkal a kínzásokkal, és hiába vettem vissza az adagokat a rendes kajákból, csak csak vissza jöttek kilók, sött a leadott kilók duplája jött, dettó jojó...
Megismerkedtem a párommal 80körül voltam, aztán híztunk egymás mellett, de egyikünket sem zavarta...
Terhességem alatt 110kilóra is felmentem, majd ez gyorsan lement, 101re...
nem is izgatott, de és most nézzük a kövér, súlyos, vagy nevezze mindenki ahogy akarja emberek szeretteinek a szemszögéből!
ez is vagyok meg az is
a Mamám hirtelen halált halt a nyáron, elhízás volt a halálhoz vezető ok, a közvetlen pedig a szív elzsírosodása, szívizom elfajulása...
Ha belegondolok hogy majd az én gyerekem vagy unokám is az elhízásom miatt ezt kell megélje majd...nem tehetem ezt vele/velük!
Elkezdtem fogyózni 101kilóról 95re fogytam ennek már 3hónapja is talán de 2mindenképpen, azóta se le se fel...
nem tudom mit tehetnék....
pedig tudom nem jó így, de nem akarom úgy leélni az életemet hogy ne egyek egy jóízűt vagy ne nézzek rá a tortára vagy sütire mert a látványa is csak plusz 5kiló...
Mozgás??? régóta keresem a megfelelőt, most hogy vissza mentem a múltba...lehet újra el kellene kezdenem úszni, ez az egyetlen amit szeretek...
Ez egy zseniális cikk:)!
Annyira őszinte,és annyira igaz,hogy szerintem sokunk magára is ismert benne!!!
Gratulálok hozzá!
A többieknek:
Akik itt alant hozzászóltak azt hiszem nem olvasták el rendesen ezt a cikket..
Hiszen a cikk írója pont azt íerta le,hogy fiatlabb korában vasszigorral ,és megszállottsággal kombinálva tartani tudta,vagy inkább bírta,a súlyt amit kiszabott magának,és csak később esettt zsírbörtönbe.Nos,amikor egy húszéves okoska leosztja a negyvenes cikkírót arról,hogy nincs önfegyelme,bezzeg neki van akkor mindig kicsit előregondolok,a majdani negyvenes hölgyre,aki majd visszagonol-e húsz év múlva menyre "okos" volt??
Egyébként nekem is az jött le,hogy kiegyensúlyozott vagy a bőrödben bármenyyire is túlsúlyos vagy!!
Amúgy abban totál egyet értek, hogy ideálokat próbálunk követni és sokszor "súlykolás" következtében.
Talán mindenkinek az a legjobb lelkileg (most az egészségtől stb függetlenítsünk), hogy ha olyan alkat, amiben jól érzi magát, és jó, ha törekszünk rá, hogy ezt meg is tudjuk valósítani.
Én nem tudom magamon elviselni a nagyon sok zsírt (de mint mondtam nekem is volt benne bőségesen részem), de azt is meg kell mondjam, hogy férfi lennék, nekem a molett nők jönnének be.
De az utolsó mondatom ellenére, amit az előző hozzászólásomban írtam úgy is gondom.