Higgyétek el, van remény! (beszélgetős fórum)

Sziasztok

Az én történetemet megpróbálom röviden leírni, mert gondolom az ilyenekből más csak tanulhat, tanulságot vonhat le magának.

Szóval

Múlt év szeptemberében PCOS syndromát diagnosztizáltak amire meg is műtöttek.Gyógyszer és injekció kúrák után sem jött a baba.Elküldtek egy speciális intézetbe ( széndékosan nem említem a nevét).Itt megkezdték a kivizsgálásokat, ahol megállapították , hogy inzulin rezisztanciám van és ezért nem esek teherbe.Mire megkezdték volna a cukor beállítását spontán teherbe estem.

Augusztus elején kiderült , h 7hetes iker terhes vagyok, rá 2hétre barnás folyásom volt, de nem véreztem.A doki azt mondta nincs semmi gond, ikreseknél előfordul, írt gyógyszert és sokat kellett pihenni.Minden eredményem rendbe volt.Érthetetlen okok miatt november elején a 19.-ik héten elkezdett keményedni a hasam,görcsölni majd vérezni.Mire kórházba kerültem már szülés jelei folyamatba voltak.( mindez pillanatok alatt történt)1 napig még próbálták menteni ami menthető infúziókkal, de már késő volt.Kórházba kerülésem másnapján egyre erősebb fájások voltak és a fájdalom csillapítók sem hattak.

Gyors orvosi konzultáció után döntöttek, meg kell szülnöm a babákat........

A kórházban töltött napok illetve egyik másik doki hozzáállása más téma....

Lelkileg nagyon nehéz elfogadni a történteket.A fizikai fájdalmat is elnyomja a lelki állapot.

Szóval most próbálok lábra állni, hogy minnél előbb jöhessen a pici....

Úgy legyen:)

Sok szerencsét:)

Sziasztok!

Én nem is emlékszem, h kaptam-e tágítót... bár lehet, h éppen azért nem, mert velem nemcsak az egyik szülésznö volt lekezelö, hanem a doki is... így csak annyi maradt meg, h eléggé arrogánsan viselkedett...

Én is a mütét elött ettem közvetlen... de nekem erre adta infúzión keresztül egy hányást (bocsi a szóért) gátló szert, ami kb 1/2 - 3/4 óra alatt ment le... ez azért fontos evés után - mütét elött, mert altatás közben igen veszélyes a teli gyomor...

Engem "csak" kb. 1 órát hagytak kínlódni a kemény ágyon... és az egyik szülésznö velem is olyan volt, h ne siránkozzak, ennek így kellett történnie... én meg visszaszóltam neki, h nem ö görcsöl, nem ö veszíti el éppen a babáját, így hagyjon már szenvedni... erre vissza is vett, és érdekes mód, utána tudott kedves is lenni...

Amúgy nekem nem voltak nagyon erös görcseim... furcsálltam is... a vetélés kedden indult be, és aznap is "fejezték be", de én már csüt. óta pecsételgettem, ami hétföre szinte rendes vérzéssé alakult...

A mütét után én csak péntekig vérezgettem, pecsételgettem. Aztán teljesen abbamaradt. Fizikailag már a mütét után 3-4 órával teljesen fájdalommentes voltam, a legszívesebben már akkor hazamentem vna a kórházból... most már nagyon várom, h megjöjjön a mensim, mert már 1hete vannak rá jelek, és amilyen feszültség most bennem van, jó lenne, ha már lenne eredménye is... hiszen már lassan eltelt 5 hét azóta...

Kata! Remélem, azóta már voltál dokinál!Jobban vagy már?

azt akartam írna, hogy a felhelyezése nagyon kellemetlen volt, felszisszentem, de utána minimális kellemetlenséget okozott, tényleg csak vízszintesen tudtam feküdni vele, mert aztán éreztem hogy feszít vagy mi...

Mindenkinek minden jót!

szia

sajnos én is...

remélem segített kicsit hogy kiírtad...

de érdekes nekem a tágító felhelyezése nem fájt így, nagyon piciket görcsöltem, de lehet azért mert én előtte babamegtartó gyógyit kaptam és azt hiszem ha azt nem kapom, lehet én is jobban véreztem volna már... de látom te is kaptál gyógyit, akkor nem értem, de az jó hogy fizikailag már okés....

viszont én is azt írnám kedves másik, ha most is fizikailag rossz és vérzel, keresd a dokit.

Többségnek műtét után 1-2nap van egy normál vérzés aztán 7-10napig barnázás, vagy pecsételés.

Ne hagyjuk hogy ha úgy van, lerázzanak!

Mindenkinek kívánok jobbulást és mielőbbi kisbabát!

Szeretettel

A szerencsém a szerencsétlenségben, hogy mikor felkeltem az altatásból hirtelen minden fájdalmam megszűnt. Igaz néha fáj a derekam meg a hasam is, de ez csak akkor van, ha nem pihenek. Szerintem ez egyáltalán nem jó jel, hogy még ezek után is ilyen panaszaid vannak!! Orvosodat nem kérdezted, hogy ez normális-e?? Szerintem érdemes lenne utánajárni, nehogy még több problémád legyen, de ahogy olvasom Neked is van éppen elég!! A tágításra visszatérve...Volt egy nővér, aki nagyon nem volt empatikus velem...Azt mondta nekem, hogy ne színészkedjek és ne hisztizzek, mert ez nem fáj!!! Én meg annyira berágtam, hogy mondtam neki, hogy ha még magának nem volt ilyen akkor honnan tudja, hogy milyen érzés ez és miért kell mások felett ítélkezni, nem én tehetek arról, hogy ekkora fájdalmaim voltak...és senki nem hitte el...

Úgy látom tényleg sokan vagyunk, akiknek ilyen szituban volt részünk és ezt csak az értheti meg, aki benne van! Aki nincs, az elképzelni se tudja, hogy ez mekkora fizikai és lelki töréssel jár! De egy dolog éltet: hogy lesz még alkalom, mikor büszkén nagy pocakkal fogok járkálni és megtérül minden szenvedésem! Mert amit a Jó Isten elvesz, azt vissza is adja! És Neked is ezt kívánom, hogy próbáld így látni a dolgokat, tudom, hogy nehéz, de sajnos nincs más választásunk!!!!!!!

Sziasztok!

Szeretném Veletek megosztani az én történetemet is!

Hol is kezdjem...Talán ott, hogy május 31-e volt életem talán egyik legboldogabb napja. Teszt alapján kiderült, hogy terhes vagyok, a párommal már terveztük a kis jövevényt! Csodálatos érzés volt, mikor megláttam a két csíkot. Azonnal sírva fakadtam az örömtől és fel alá járkáltam a szobámban, mert nem akartam elhinni hogy egy év után sikerült. Még aznap este elmentem a nőgyógyászomhoz, aki megvizsgált és azt mondta, hogy körülbelül 4-5 hetes lehetek, de mivel pontosan nem tudta, így írt is egy beutalót a kórházba másnapra, hogy csinál egy uh-t. Alig vártam a reggelt, hogy ott legyek és lássam. Láttam is és mondta, hogy 5 hetes vagyok 9mm-es szabályos petezsák jó helyen megtapadva mondta ő.. Iszonyatosan boldog voltam, már elújságoltam mindenkinek a családban is és ahogy én örültem ők úgy örültek velem, velünk együtt. Aznap fel is hívtam a védőnőmet, akivel e hét hétfőre beszéltünk meg időpontot. Gyönyörű hét volt annak tudatában, hogy egy pinyurka kezdett el bennem élni. Aztán jött a sokk...Vasárnap délután pihengettünk a párommal és egyik pillanatról a másikra iszonyatos görcseim támadtak, majd kimentem pisilni és láttam h enyhén vérzek is. A görcsöktől se állni, se ülni, se feküdni nem tudtam annyira szenvedtem majd a párom felhívta az ügyeletet aki küldött egy mentőt, bár a párom be tudott volna vinni autóval a kórházba, de a hölgy azt mondta, hogy jobb lenne, ha fekve szállítanának..Kiért a mentő, a terhességi hipertoniát azonnal kizárták, mivel a vérnyomásom normális volt, végül a mentőben mégsem fektetve, hanem ülve szállítottak (ami elég érdekes volt számomra, de nem is ez a lényeg). Beért a mentő, felvittek a szülészetre ott az ügyeletes orvos megvizsgált és csinált egy uh-t. Az uh-n már a pici 14mm-es volt és nem látszódott semmilyen rendellenesség, majd megállapította, hogy zárt a méhszáj, tehát egyenlőre vetélésnek semmi jele. Felírta a magne b6-ot és egy magzatvédő gyógyszert. Felvettek az osztályra megfigyelésre, a görcsök és a vérzés se hétfőn se kedden nem múltak el.Kedden az orvosom behívott egy újabb uh-ra, ahol megmutatta monitoron keresztül, hogy ebben a petezsákban nem látható semmi, sőt annyira sötét volt a kép már a vérzéstől, hogy a zsákot is alig találta meg, holott már nem volt kicsi...Ekkor közölte velem, hogy szinte 100%, hogy fejlődési rendellenesség következtében a baba meghalt bennem. Először fel sem fogtam mit mondott, de mire visszaértem az osztályra egyfolytában zokogtam, hogy ez velem nem történhet meg. Borzasztóan kétségbe voltam esve és csak kérdések sorozata indult el. Gyorsan levették a vért, hogy megnézzék mekkora a HCG számértéke. Az eredmény meg is jött, de ez még nem bizonyított semmit, hanem másnap (szerda) reggel ismét csináltak egy vérképet, ahol a HCG már több mint 3000-el kevesebb értéket mutatott, ami egyértelmű volt ahhoz, hogy a baba tényleg nem él már...Elvitték a papírjaimat konzuliumra a reggeli vizitkor. Én megreggeliztem mert mondta a doki, hogy a héten mindenképp megműtenek de lehet majd csak hétvége fele...Aztán egyszercsak hívtak olyan 9 óra körül, hogy menjek a szülőszobára. Már ott várt a doki, hogy akkor felhelyezik a méhszáj tágítót. Én teljesen le voltam döbbenve, hogy még csak nem is szóltak, meg tudtam hogy ez altatással jár és elvileg nem szabadott volna ennem. De se nővér se doki nem mondta, hogy nem ehetek. Azonnal elkezdtem sírni, hogy még fel sem dolgoztam, hogy elveszik tőlem a babámat, de már műteni is akarnak. Nem értettem az egészet. Aztán felfeküdtem az asztalra, ahol azonnal begörcsölt a hasam és szóltam is, de ennek ellenére felhelyezték (finoman szólva) a tágító pálcát. Üvöltöttem a fájdalomtól. Visszavittek a szobába, és közölték, hogy most így hagynak pár órán keresztül, míg a méhszájam ki nem tágul kellőképpen. Borzasztóan kínlódtam, annyira görcsöltem, hogy már a hajamat téptem, a mellettem lévő szekrényt vertem, zokogtam, üvöltöttem. Egy óra alatt háromszor adott a nővér fájdalomcsillapítót (algopiryn, no-spa) egyszer kaptam injekciót no-spaba. Semmit nem hatott. Két és negyed órán keresztül hagytak szenvedni, majd jött értem a betegszállító és visszavitt. Ott volt az altatóorvos is, aki kérdezte, hogy mikor ettem utoljára. Elondtam neki, hogy nem is tudtam róla és ettem. Teljesen fel volt háborodva, persze mondta, hogy nem az én hibám, de így nem altathat el, mert minimum 5 órának kell ugyebár eltelnie az utolsó evéstől számítva...Sokáig tanakodott, hogy mit csináljon velem, végül dupla adag vénás fájdalomcsillapítót és nyugtatót kaptam..Mire ettől felébredtem már vittek is a műtőbe és elaltattak. Felébredtem igaz nem fájt már semmim, de belül iszonyatos ürességet éreztem nem csak fizikailag, de lelkileg is :( Ezután bejött hozzám a doki és közölte velem, hogy az utolsó pillanatban lettem megműtve mert már vérmérgezésem volt és ha vártak volna még lehet, hogy nem ébredek fel és ezt nem tudnám megosztani... Tegnap kiengedtek, de azóta is sokszor rámtör a sírás és az, hogy mennyire hiányzik az a kis csöppség a testemből és az életemből...

Rövid történetem ennyi lenne, remélem nem untattam senkit!

Szép éjszakát kívánok mindenkinek!

Nagyon szépen köszönöm a jeleket és a hsz-kat.

Én nem szedhetek fogamzásgátlót,mert migrénes vagyok.Egyéb módon védekezünk...

Hát meg mondom őszintén már nem emlékszem mikor jött meg először de azt tudom hogy nem volt gond.

Az Utrogesztánt érdemes megkérdezni.Én mindkét fiúnál ezt szedtem és nem is volt komolyabb gond.Görcsölgetés volt de kilehetett bírni.:)

Mindenkinek sok sikert kívánok a babaprojektekhez!!!!

Nagyon meghatott a cikked. Sajnos tavaly nekünk is át kellett ezen esnünk. 7 hetesen vetéltem el... Nagyon nehéz volt feldolgozni, talán még most sem vagyok rajta túl teljesen. Két hete házasodunk össze és elhatároztuk, hogy most újra megpróbáljuk a bébigyártást :) Ezt az Utrogestant megemlítem a dokimnak, hátha nekem is segítene.

Remélem néhány hónap múlva már jó híreket írhatok!

Kitartás mindenkinek!!!

Szia(sztok)

Nálam ugyanez volt,az első terhességemnél, csak barnázás nélkül. A 12 heti uh-n mondták, h 8-9 hétig fejlődött a baba :(( Sajnos nekem utána is nagyon rosszul alakultak a dolgok, de örülök, h Neked nem, és van azóta két szép kisfiad. Sok sok boldogságot kívánok Nektek! :)

Szia Babianyu!

Én is köszönöm, h megosztottad velünk a történetedet... én 3 hete vesztettem el a 10 hetes babánkat... nagyon nehéz volt utána, de már összeszedtem magamat egy kicsit... és Te most reményt adtál nekem.

Igaz, már van egy gyönyörü 13 hónapos kisfiunk, de a Kistesónak is nagyon örültünk... volna... én sem tudom, mi lehetett az oka, amiért ez megtörtént... párommal legközelebb 1 év múlva próbálkozunk... most kivárunk egy kicsit, talán még nem állt helyre rendesen a szervezetem Leon születése óta...

Volna egy kérdésem... miután elvesztetted a babádat, mikor volt az elsö mensesed? Használtatok vmi alternatívát a védekezésre (óvszer, fogamzásgátló bármilyen formája)?

Válaszodat elöre is köszönöm!

Babianyu,örülök, hogy végül lett közös babátok. Én is átestem a spontán abortuszon, kétszer is. A kisfiam harmadszorra született meg. Akkor nekem is bent kellett töltenekm egy éjjelt a kórházba, és emlékszem, fel is merült bennem, hogy nem kellene összerakni a spontán abortuszosokat azokkal, akik alig várják, hogy megszabaduljanak a gyerektől.

Sajnos a későbbiekben többször előfordult, hogy eszembe jutott, mi lett volna, ha már az első baba megszületik, de ilyenkor arra gondolok, hogy talán az égiék akarták így. Úgy értem van egy győgyíthatatlan betegségem, talán ennek köszönhetem, hogy a fiam egészséges.

Szia,

Gratulálok a gyerkőcökhöz:)

Velem is "hasonló" történt csak a terhességem végén halt meg a kisfiam.

Nekünk másfél évet kell várnunk a következő próbálkozásig.Ez iszonyú sok idő,de a lelki fájdalom enyhítésére sosem lesz elég...

Pedig minden vágyam egy kislány...

Köszi Nektek!:)

Nekünk 3 hónapot mondtak,de van akinek többet.Ez változó.Nállunk2 hó után jött Tomi úgy hogy vigyáztunk.Ha jönni akar az a baba úgyis jönni fog.:)

Szia!

Én is így jártam, barnáztam- mindenki azt mondta,h ez nem baj, de sajna a picikém 10 hetesen meghalt, 2. terhességnél szintén barnáztam, de kaptam Utrogestant és nem lett baj...

Jó,hogy megírtad a cikket, sokan tanulnak belőle!

Köszönjük, hogy megírtad!

Ez kellett most... Hüpp...

Én is kaptam utrot, de lehet már későn, már jó pár napja barnáztam... nem tudjuk meg mi sem soha...

Remélem legközelebb nálunk is minden rendben lesz!

Amúgy nektek mit mondtak meddig ne próbálkozzatok?

(Nekünk 3 hónapot)

Szia!

Szerintem nagyon jó, hogy ezt így leírtad. Sajnos van pár felelőtlen orvos, aki miatt az ember ott találja magát a kórházban egy ilyen műtét után.

Sajnos nálam sem voltak az orvosok körültekintőek. Amikor én bementem, hogy vérezgetek, még csak rám se nézett, mondván, úgy sem lát semmit. Amikor egy héttel később felkerestem egy másik orvost, ő már írt fel duphastont. De akkor már késő volt...

Na meg azon én is ki voltam akadva, hogy abortuszosokat tettek a szobámba. Volt egy vagon szoba, miért pont oda? :(

Örülök neki, hogy csodaszép gyerkőceid vannak!! Legyetek nagyon egészségesek és boldogok!