Hiába vannak körülöttem emberek, ha számukra észrevétlen vagyok (beszélgetős fórum)
Fogadd el és légy büszke önmagadra. Szerintem senkinek sem könnyű az élete, mindenkinek megvan a maga nehézsége, csak épp nem tudunk a másik életéről mindent. Kinek mi a nehézség egyáltalán.
Azt tanácsolom, fogj bele valami új dologba, hobbiba, kreatív foglalkozásba, mert valószínűleg neked még meg kell találnod önmagad. Valamit találsz majd, ami segít kiteljesedni.
:)
Nem tudom hâny éves vagy,de gondolom nem 14.Pedig ez az egész úgy hangzik,mintha egy kamasz lány írta volna,már az érzelmi részét.Ne haragudj,de én a helyedben olyan párt keresnék,aki tud engem is értékelni,aki nem anyuci-apuci pici fia és vagy annyira fontos neki,h hajlandò legyen gyakrabban együtt lenni veled,esetleg hiânyzol neki annyira,h veled akarjon lenni,szeressen annyira,h reggelente melletted akarjon êbredni.Neked pedig sokkal többre kellene tartanod magad,mint a barátodat.Ő semmiért nem küzd meg,te nem igazán érdekled.Keress olyan embereket,akik értelmesebbek,nem âlomvilágban êlnek és főleg nem a szüleikkel tervezik leêlni az êletük.
Pirinene!
Ön mindig oly kedves hozzám! Szavai igazán jól esnek, de ugye tetszik tudni, hogy a mai világban mindenhez pénz kell? Sajnos részmunkaidőben van melóm, de azt leteszem az asztalra. :)
Nem hiszem, hogy én lennék a hibás. Ő ismer engem igazán elvileg, tudja hogy nehéz nekem, még sincs mellettem, ha bajom van, fáj valami! Hétvégente meg minden tökéletes... :(
Én is hibás vagyok, de mire föl legyen önbizalmam?
edes janyom neked semmi onbizalmad sincs...eredj...sportolj,fodrasz,uj goncok amikben jol erzed magad de!elsokkent ennek a pasinak add ki az utjat mert ha most nem csuszik elotted kesobb elhagy es zokoghatsz...no fel a fejjel viragszal...gyonyoru vagy es okos is uh noszarajta nyiss a vilag fele...ne erdekeljen soha h masok mit gondolnak...az igaziak ugy fogadnak el ahogy vagy...rutinbol tuzelt a jooreg Pirinene
Nem valószínű, hogy mindenhol mindenki lenéz, ezt valószínűleg csak beképzeled.
Másnak hiába akarsz megfelelni, ha magadat nem becsülöd.
Szeret Ő a maga módján, nagyon is! Csak korántsem olyan érett mint én! :/
Szia.
Ha nem lennél neki fontos, valószínűleg nem veled volna. Igazából te nem értékeled magad sokra. Tedd rendbe a kis önbizalmadat, és nem leszel kevés másokhoz sem.
Amúgy olyan vagy, mint egyik barátnőm: Nincs önbizalmad, szeretethiányos vagy és hiába mutatják ki mások a szeretetüket, még mindig kevés és egy csődtömegnek érzed magad. Mások pedig előbb-utóbb belefáradnak a bizonygatásba, mert eközben tudják, hogy neked is változnod kellene. Ebben a barátodnak igaza van, mert minden fejben dől el.
Nagyon nehéz végignézni/eltűrni bizonyos dolgokat.. úgy érzem kezdek végleg elfáradni! :(
Te mindig képes leszel arra, hogy megbecsüld azt a keveset is, amid van, és nem élj pazarló életet, mint sokan, akik nem ismerik annak az értékét, amikor vért izzadva, kemény munkával tudsz valamit megkapni az élettől. Annak van értéke, felbecsülhetetlen eszmei értéke, míg annak, akinek minden az ölébe hullik, fogalma nincs arról, hogy megbecsülni az élet apró dolgait milyen érzés..
Így bánik veled és ezeket mondja neked és te azt hiszed szeret? ... Hát a szeretet nem ilyen.
Én is rohadt nehezen érek el dolgokat, viszont az apró dolgoknak is tudok örülni.
Számtalan esetben írtam le példaként az oldalon, amikor pl. ünnepek vannak, jönnek az ajándékozási napok, sokan azzal vetekednek, hogy ki mekkora ajándékot vesz kinek, miközben ezek az emberek nem biztos, hogy ismerik annak az értékét, amikor egy sérült gyermek szakosított intézményben él, hogy mekkora ajándék az, külön ajándék nélkül, amikor a szülő és gyermek találkozhatnak, megölelhetik egymást, és ez az igazi ajándék, aminek nincs értéke, nem lehet pénzben mérni az értékét, felbecsülhetetlen értékkel bír.
Vannak, akiknek könnyen az ölükbe hullik bármi, de ők nem tudják értékelni a keveset, viszont, aki kemény, kitartó munkával ér el bármit, annak sokkal nagyobb az értéke, az illető sokkal jobban tudja értékelni a kis dolgokat is, mint az, aki nagyon könnyen megkap bármit..
Valóban nagyon külön világ a kettő, hatalmas a szakadék köztetek..
Van barátom is, családom is. Szüleimmel élek és bátyámmal, de nagyon sokszor magányos vagyok. Ez főleg a barátom miatt van, úgy érzem. Ő vele 2 éve vagyok együtt, de Ő és én két külön világ vagyunk. Neki felfele megy a szekere, míg én mindenért vért izzadok, nehezebb körülmények között élek. Ezáltal más a mentalitásunk a gondolkodásmenetünk. Számára szinte ismeretlen szó a nélkülözés, a hiány, a szükség, hiszen mindent megteremtettek a szülei, ami nem is bántana, HA nem lenne vissza ütője rám. Úgy érzem a barátai, szinte már már a szülei is lenéznek és ostobának tartanak. Ez kissé érződik, mert a sok csalódásból adódan nincs önbizalmam és olyan tartásom mint a többi korombéli lánynak/nőnek. Szeretném meg mutatni, hogy én is érek valamit, de nagyon nehéz, hiszen lassan haladok a céljaimmal. Sokszor beszéltem erről a témáról a barátommal, de Ő azt hiszem nem figyel rám eléggé. Szeret, de nem igazán érdekli mi van velem. Hétvégente vagyunk együtt, ami szintén bánt engem, de pl neki ez így megfelel. Legalábbis nem panaszkodik. Talán Ő is lenéz, pedig én is tanult vagyok, mindössze az a külömbség, hogy ami neki hipp hopp azonnal megterem, az nekem nem, vagy igencsak későn, önerőmből! Szeretném ha figyelne rám Ő. Hiszen rá lenne szükségem. A régi barátaimat akikkel megszakadt a kapcsolatom, felkerestem de azóta se vevők rám. A barátom szerint velem van a gond! De szerintem meg nem! Mármint még így is én vagyok a hibás és nagyon egyedül érzem magam. Nagyon sokan leértékelnek, és nem kell mondaniuk hozzá semmit, látom a tekintetükből és abból, hogy nem keresik a társaságom, még csak a véleményemre sem kíváncsiak! Mitől jobbak ŐK? Mitől lennék én kevesebb? Mit tegyek, hogy legalább a páromnak csak ÉN legyek a fontos egyszer a világon?
További ajánlott fórumok:
- Amikor körülötted tombol az influenza, mi a védőpajzsod?
- Ami a gondolataidban - az körülötted.
- Ma tudtam meg, hogy állapotos vagyok ez már biztos, mindenki az abortuszt emlegeti körülöttem, mit tegyek?
- Csak nekem nem tetszik az a kifejezés, hogy "aszondja", "aszonta"? Nem látom helyesnek, nem használom, de körülöttem mindenki így mondja
- Nektek már volt olyan, hogy megszűnt a világ körülöttetek?
- Úgy érzem a boldogságom ára, hogy a körülöttem lévő emberek...