Hány nagy veszekedést élhet túl egy kapcsolat? (beszélgetős fórum)

Nem bánom azt a nyolc évet sem,az is kellett az életembe,és jó is volt és nagggggyon izgalmas!

De egy idő után az érdekes dolgok válhatnak mindennapossá,és a hétköznapi dolgok kívánatossá:DDDDD)!!!

Mégiscsak a közös elme marad?

A sok klassz dumcsi a pároddal, ami nem csak a megbeszélésekből áll?

Mégiscsak ez a legfontosabb?

Nagy igazság. Nálunk elég sok a nagy balhé, aztán még elég sok a kisebb is. :)) De ez főleg az én vérmérséklemen múlik. Olaszosan élünk, nnna.

Ami nagyon fontos, hogy a balhé közben se felejtse el az ember, hogy szereti a msáikat, és az is őt, csak most épp nem ez az érzés az uralkodó benne. Aztán napokig nagyon jókat lehet hancúrozni. :)))))

Én is hasonkó cipőben jártam,26-évig.Másodjára

sikerült elválnunk,fiatalabb gyermekem 22-éves volt.Vártam,hogy a gyerekek nagyok legyenek.

Értük húztuk,halasztottuk.Jó,hogy elváltunk,mert lehet már nem is élnék.Szörnyű volt.

NAGYON MEG KELL GONDOLNI-DE NEM SZABAD A VÉGTELENSÉGEKIG HÚZNI MERT A GYEREKEK TÖNKRE MENNEK BENNE.

NEM LESSZ SE BOLDOG NYUGOTT GYEREKKOR SE NYUGODT ÉLET IGY MEG MINEK ÉLNI"!!!!?????

Akármennyit, hogyha a veszekedések mögött ott van egymás szeretete és tisztelete. Fiatal házas korunkban nem egyszer volt, hogy pl. a vacsora tányérostól a kukában kötött ki, vagy a csülök pörkölt a WC-ben landolt, amit később a röhögéstől alig bírtunk kiszedni (mert a csont ugye megakadt a lefolyónál!) Ez volt az összecsiszolódás korszaka. Ma már ritkábban vannak ilyen nagy kirohanások, de azért előfordul. Mi egyébként is olyan olaszos stílusban élünk. A fiúk ezeket tudomásul veszik, ilyenkor félre vonulnak, de nincsenek különösebben kétségbeesve, hiszen azt is látják, hogy nap mint nap többször megöleljük, megpusziljuk egymást. Tudomásul veszik, hogy néha jönnek a felhők, de a zivatar után megint kisüt a nap!

Hangsúlyozom ezek a dolgok csak akkor nem okoznak problémát, ha veszekedések, viták mögött az egymás iránt érzett mélységes szeretet és szerelem él. Ez az én tapasztalatom 20 év házasság után! :)

Nálam lehet, hogy csak egyet. Nincs benne gyakorlatom.Pakolós, lelépős típus vagyok.

Csak egy rossz mondat, s indulok. Igaz, Zsizsi?

A szüleim gyakran veszekedtek. Amit láttam, mindnél azt gondoltam, ezt már nem élheti túl a kapcsolatuk. Mégis túlélte.

ERRE ÉN IS EMLÉKSZEM.

MIKOR VISSZAGONDOLOK ARRA,HOGY OTT ÜLTÜNK A SZOBÁNKBA /VIGYÁZVA/aZ ÁGYON,NEM TUDTUK MI VAN,RÁADÁSUL MÉG FÉLTÜNK IS.A VÉCÉRE ALIG MERTÜNK KIMENNI.NEM CSAK EGYMÁS AKARATÁT NEM TISZTELTÉK,HANEM EGYMÁST SEM.AKI BÁNT,AZ NEM SZERET.

Veszekedést????Azt lehet ,hogy keveset,viszont vitákat sokat!Mivel nem vagyunk egyformák,mások a gondolataink,a személyiségünk,ezt bizony felszínre kell hozni.Minél hamarabb,mert külömben az egyik fél csak "nyel"és nyel.Ebből pedig soha nem született semmi jó!

Igenis el kell mondanunk a másiknak ,hogy mit érzünk,mire gondolunk,csak erre alapulhat egy kapcsolat!

Ez nem számokban érendő... Szerintem a ,,minőség" az ami ez esetben is számít.

Van aki az első után úgy véli, hogy itt vége. Mások még 10. alakalommal is poharakat törnek.

Engem nagyon nehéz felhúzni, veszekedni sem szoktam. Általában értelmes emberek vesznek körül, s úgy látom feltételek nélküli szeretet alapján mindent meg lehet beszélni.

Az attól is függ kivel. A humor szokott átbillenteni a nehéz helyzeteken. Akivel meg veszekednem kellene, azt elkerülöm szép nagy ívben.

Igazad van, amikor két lehúzott redőny alól próbálnak átszólogatni. az rosszabb egy őszinte veszekedésnél.

Ráadásul a KIBÉKÜLÉS ( :-)))))) is elmarad, csak a harag marad. :((((((