Ha valakinek lenne építő jellegű tanácsa, hát ne habozzon... (beszélgetős fórum)

Szia Ferke!

Látom sikerült egy kicsit beszélned a dologról. Remélem kapsz még jó tanácsokat, és segítséget a jövőd mentéséhez!

Szülinap? Az szép dolog. Tudd meg, hogyan tervezi ezt a szép napot, és ha beleillesz, akkor mindenképpen, szolid de maradandó ajándékkal lepd meg! Nem az értéke a fontos, inkább olyasmire gondolj, ami mindig a kezeügyében lehet. Igy ha előveszi, kicsit mindig ott vagy vele! Lehet az egy értékesebb szép toll, vagy egy nagyon szép kúlcstartó, egy notesz amibe jegyzetel, stb... Na és persze egy csokor szép virág! Sok sikert!!!!

2 hét múlva születésnapja...enyhén ideges vagyok, és teljesen bezsongva:))))))

Szerintetek?:)))

Hajrá! Ha tényleg Ő AZ, akkor úgyis visszatalál, ha meg nem, akkor nem is Ő volt...:-))

Drukkolok nektek!

Köszönöm a jó tanácsokat...

Megpróbálok mindent megtenni, mert tudom, hogy nekem ő a nagy Ő:)))

Történtek olyan dolgok, amik mellett nem tudok elmenni, és ami erre utal...

Hadd kérdezzem meg, ha nem vagyok tolakodó,

hogy nálatok megoldódtak a gondok?

Köszönöm a válaszodat...

Csak nem vagyok benne teljesen biztos, hogy szeretne velem ilyen "egy kávést" beszélgetni, habár, most sem igazán volt ez tervezve, úgyhogy kitudja! Sajno csak jövő hétvégén láthatom!

De lehet,hogy közbejön a csoda, és szombat éjjel sikerül hazajutnom, akkor pedig mindenképp fogunk beszélni...

Az egész 3 hónapja kezdődött, ekkor kezdtek rosszra fordulni a dolgok! Megbeszéltük a kedvesemmel, hogy felköltözik Pestre, és megkezdjük a közös életünket! A gondok abból adódtak, hogy mint műszakvezető teljesen beleástam magam a munkába, hogy bebiztosítsam a pozicíomat, és ennek hatására egyre stresszesebb, feszültebb lettem, és nem igazán volt lehetőségünk, hogy megbeszéljük a problémákat, olyan dolgokat mondtam neki, amiket nem lett volna szabad, és ez csak folytatódott 2 hónapon keresztül, mikoris a drágám bejelentette, hogy vége, mert kiszeretett belőlem, hogy megöltem a viselkedésemmel a szerelmünket,ami teljesen érthető is volt, mert tényleg csúny dolgokat mondtam neki, elismerem...

Az azt követő hetekben teljesen magam voltam, nem tudtam mitévő legyek, meg akartam halni...

Megőrültem, hogy nem láthatom, nem mondhatom neki, hogy szeretem, hogy nincs semmi közöttünk...

Ő is mondta, hogy nem lehet rendbetenni már a dolgokat, túl késő...

Most vasárnap megbeszéltük, hogy kávézunk egyet együtt,és úgy terveztük, hogy csak tényleg egy kávé legyen a dologból...végül egy 6 órás beszélgetés lett belőle, ami fantasztikusan sikerült, láttam rajta és éreztem is, hogy van még benne valami, amit érez irántam, de nem akartam letámadni semmivel most,mert csak rosszabbra fordultak, mert hatalmas falat épített ki maga köré felém szemben, és nem tudom hogy bontsam le benne ezt a falat, és hogy hogy tudnám felszínre hozni a benne lapuló érzéseket...

Ha valaki bármilyen tanáccsal tudna segíteni, nagyon megköszönném, mert kezdek már teljesen összeroppanni...

Köszönöm a válaszokat és a tanácsokat...

Hát igen...

Jha...könnyü ezt mondani...

Egy másik topikban olvasható a történet...és egyenlőre még tanácstalan vagyok az ügyet illetően...de NEM ADOM FEL. hisz NAGYON SZERETEM!!!

Van aki nagyon szeret.. Van aki szeretne, és van aki nagyon akar szeretni valakit. Talán hibázott, talán nem úgy jöttek össze a dolgok. Elkeseredett, de újra remél, és jó tanácsokat kér... Hogyan tartsa meg azt akit nagyon szeret? Érzi-tudja, csak ő kell neki!

Csak a tanácsunkat, segítségünket kéri! Szerelméért küzd, aki tud adjon tanácsot, hogyan tudná a boldogságát elérni!!