Ha megtehetnétek, abba hagynátok a munkát 55 évesen, mint anyáink a 80 as években? (beszélgetős fórum)
Rosszul tuod!
A nénikém 2004-ben ment el nyugdíjba 55 évesen. A 3 évvel fiatalabb nénikém már csak 62 éves korában mehetett el nyugdíjba.
A 80-as években simán mentek 55 évesen a nők és 60 vagy 62 évesen a férfiak.
Az egyik hozzászólásomban írtam is, hogy amikor elkezdtem dolgozni, akkor a 48 éves nénik már alig várták, hogy 7 év múlva nyugdíjba menjenek;)
Érdekes a topikindító szövege: mint anyáink a 80-as években... mármint a 1880-as években?
Ki mehetett el a(z 19)80-as években 55 évesen nyugdíjba 8/? Tudtommal már akkor is 60 vagy 62 év volt a nyugdíjkorhatár. Aztán jött be ez a 40 évvel el lehet menni nyugdíjba, ami ma megint változik, mert fokozatosan kivezetik. Jól tudom?
Igen, család és szívességből...
A fiam kijárt egy pék-cukrász iskolát is.
Mi nem találtunk gyakorlati helyet és az iskola nagy nehezen biztosított neki.
Sehol nem akartak tanulóval foglalkozni....
Ja, és sosem tudott elhelyezkedni benne, mert nincs gyakorlata, de ahhoz, hogy legyen, alkalmaznia kellett volna valakinek...
Így egy ideig marad a vendégltásban. Ugye ezt nagyon szerette, de a kovid felülírta és most visszatért az informatikához, mert ott a pandémia alatt is van munkája...
Én cukrász szerettem volna lenni, állítólag pont abban az évben nem indult ilyen képzés. Ma azt mondom, szerencsémre, jobb is :)
Nem volt ilyen bonyolult a jelentkezési rendszer, de vidéken főleg az iskola hiánya korlátozta be. Eszünkbe sem jutott, hogy más megye, más város sulijába jelentkezzünk, járjunk.
Egyébként mi sem tudtuk 13 évesen, hogy mit szeretnénk dolgozni, majd felnőttként. Ez semmit nem változott.
Engem alig akartak felvenni először szakmunkásba, mert nyári vagyok és még nem vagyok 14 éves, majd utána, amikor jelentkeztem esti középiskolába, hogy legyen érettségim, ott is külön kérvényezni kellett a szüleimnek, hogy ugyan most még nem vagyok 17 éves, de mire elkezdem szemptemberben, már annyi leszek....
És ugye én sem varrónő akartam lenni, hanem festőművész, de az osztályfőnököm kiviharzott a szüleimhez és azt mondta, hogy ebből nem lehet megélni! Nehogy megengedjék nekem, hogy ezt tanuljam...
Aztán, mire önállóan dönthettem a sorsomról, akkor kezdtem elmenni abba az irányba, ahol most vagyok...
Tulajdonképpen, már 22 éves voltam, mire kitaláltam, hogy mit akarok dolgozni. Ekkor indultam el az informatika irányába...
Persze, előbb nem is volt lehetőség, hiszen azt sem tudtuk, hogy létezik számítógép:DDDD
Érdemes adategyeztetést kérni, ha valami nem stimmel.
Nekem 2 év hiányzott, megtaláltam az akkori munkaszerződésemet. Lemásolták, és elfogadták, indoklásban ez szerepelt: "évekre szolgálati idő és nyugdíjjárulék köteles jövedelem hivatalunk járulék-folyószámla igazolása alapján került elismerésre."
Az előző számításukban nem nézték meg!
Abban az időben még volt is szakmunkásképzés, manapság nincs.
Akár milyen suliba jár a gyerek, a szakmát nem tanulja meg, és jellemzően nincs tanműhely, nincs gyakorlatihely, ha van, akkor azt mondják a gyereknek, hogy aláírják, de ne járjon, mert nem tudnak feladatot adni nekik, vagy keressen a szülő jó drágán, mert ugye, ha pl. fodrász akar lenni agyerek, akkor találok nagy nehezen egy fodrász, aki tanítja esetleg, de pénzt kér érte, és jó sokat...
Én úgy gondolom, hogy már a feltételei sincsenek meg annak, hogy valaki kitanuljon egy szakmát...