Gyereknevelés, avagy adni, de miből? (beszélgetős fórum)

Na, de azt süt minden írásodból, hogy az vagy...

Ne légy balek!

Azért írtam oda a többit is! ;)

Ezen csak te tudsz változtatni, és én drukkolok neked!

Neked az se jó,ha foglalkozik velük,meg az se ha nem.

Mégis mit akarsz,ezen a mártirkodáson kívül?

Nekem sincs eletem.

Nem azt mondta, h nem akar elvenni, hanem azt mondta, nagyon el akar venni. En a jelekből gondolom, hogy talan boldogabb lett volna nelkulunk.

Egyedül milyen légkört biztosítanék nekik?

Ezert szeretnem valahogy azt megcdinalni, hogy tőle független legyek lelkileg/ tehat ne várjak tőle semmit.

A volt ferj, apa hülyeségei egy nő életében cálás utan is megmaradnak.

Nem bánt a gyetekek előtt vagy ilyesmi.

Ha elválnánk vagy különélnénk is lenne, hogy ő vigyázna a gyerekekre. Egyszer ő vigyazott a gyetekekre, mert a gyetek ügyében volt vmi dolgom: pontosan elmondtam neki, hogy a gyerekek hulla faradtak , ne menjenek sehova, aludniuk kell. Ehhez kepest elmentek jatszizni, annyira kibirultak a faradtsagtol, hogy mire visszajöttek, az egyik gyereknek egy foga kitört!

"Üveges tekintettel, összezárt szájjal létezik közöttünk, latszik rajta, hogy boldog, es szemelyes sértésnek venni, ha hozzászólnánk."

...és te boldognak látod a gyerekedet, mikor ezt írod róla????!! :(

És mindezek ellenére,hozzámentél.

Meg gyereket szültél,annak aki el sem akart venni.

Csak gratulálni tudok hozzá, és csodálkozol hogy a gyereknek nincs barátja.

Élete sincs szegénynek.

Mit lát egész nap?

Tegyél már rendet a fejedben.

Gondold el, ha azt el tudta velem hitetni anno, hogy mi ketten egy masik városba költözünk...!? Oké, hogy en vetettem fel a költözest, de ő volt az, aki allast megpalyazott, meg is kapta. En elhittem, h költözni akar. Persze volt benne vmi furcsa.

A hazassagra is azt mondta, akarja. Gyereket is. Aztan masnap elbizonytalanodott. Aztan megint győzködött, hogy nagyon akarja.

Egy maffia filmben volt, hogy M Pfeiffer azt imadkozta, h segítsen isten elviselni a csaladjat..

Ha elköltözik egy feleseg pl, en, az miert jobb?

Attól ugyanúgy nem lesz, aki törődik velem.

Most sem korlatoz semmiben.

Az egvilagon semmit nem kényszerít rám. Semmiért nem bánt, nem szid le, nem tilt meg, nem von kérdőre. Semmi.

A férjem akkor szeretne, ha elköltöznék tőle? Nem.

Akkor igy fogsz elni, amig a te szavaiddal elve bele nem dpglesz.

Szerintem nem a valas az onzoseg, hanem hogy 2 gyereknek ilyen sz..r legkorben kell elnie 🤨

Vagyis meg sem ismerték egymást igazán. Úgy mentél hozzá, hogy erőltetned kellett, gyereket sem akart, a másodikat sem.

Miért volt neked minden ilyen sürgős?

Csodas...

Ez szornyu... 🤨🤨🤨🤨🤨

Nem kommunikálunk, az nem kifejezés.

Hétköznapi dolgokról konkrétan meg se szólalunk.

A gyerekekkel kapcsolatos dolgokat se kerdezi meg. Pedig az csak kéne, hogy érdekelje.

Volt, hogy mondtam, hogy nagyon rossz napom volt. Azt válaszolta, menjek aludni. Es ilyenkor ő úgy érzi, milyen jófej dolgot mondott, hogy hagyja, hogy meg tudjam oldani a dolgom.

Egyszer meséltem a férjemnek, h egy expasim ràmírt, hogy talalkozni akar velem. Ennyi a sztori. Ugyanis nem folytatódott, mem kerdezett, nem reagalt semmit. 1 héttel később megkérdeztem, h hogyhogy nem kérdezi meg, hogy mit valaszoltam. Kiderült, hogy már nem is emlekezett a pasi nevére (pedig a legjelentősebb ex volt), es hogy ő úgy gondolta, h csak őt akarom b@sztatni.

Akkor minek vagy egyutt a ferjeddel? Hs tulelni kell...

Akkor keress vmi megoldast, koltozz el, es elj ugy a gyerekekkel, ahogy szeretnel.

Mindenben igazad van. Leképezi a gyerek a helyzetet.

Nem, nem akart igazán elvenni feleségül.

És nem volt körbeudvarlós akkor sem. Ugyanilyen volt (vagy még rosszabb). Úgyhogy rosszul választottam. Bár nem volt más jelentkező (pedig szép lány voltam..., meg okos, de az mit számít...)

Az, hogy nem akart igazabol elvenni... az.., hát elkezdett bizonytalankodni. Nagyon izgultam, végül mi lesz. Aztán amikor megkérte a kezem, egy olyan gyűrűvel tette, ami a kisujjamra se jött fel, pedig 50kilós voltam.... Ennyire nem készült. Ennyire nem érdekelte. Ennyire nem akarta, hogy teljes legyen az örömöm. Ennyire borsot akart törni az orrom alá. Én persze felfogtam, bántott valamennyire, de próbáltam a boldog hangulatban tartani magam.

Aztan pedig az esküvő időpontján nagyon sok huzavona volt. Az lett, amit én akartam, de volt, hogy lehúztam egy üveg bort, mert annyira bizonytalanságban tartott, nem mondta határozottan, mit akar, de próbálta afelé a dolgokat, hogy ráér az esküvő később.

Aztan a szervezés... elkezdett gáncsoskodni mindenben, pont ő, aki még szükség esetén sem konfrontálódik senkivel.

Aztan persze a gyereket nem akarta- de szerintem ez elég általanos a ferfiaknál.

A masodikat se akarta igazan nagyon.

Sok olyan helyzet volt, amikor nem állt ki mellettem- sőt kifejezetten ellenem volt.

Volt hogy elhitette velem, hogy masik varosba akarunk költözni, feladtam a munkám, elköltöztem, munkába álltam, vártam, h ő is költözzön, vegul nagy nehezen vallotta be, hogy ő nem akar költözni (már házasok voltunk).

A mai végeredmény az, hogy az ő élete jobban alakult, mint nélkülem alakult volna. Ő mindenki szemében szerintem - bár nem olyan nagy szám, de egy teljesen normális ember, aki normalisan él, normalisan tartja a kapcsolatait, kicsit ugyan bénának tűnik, de végzi a dolgát, nem lehet belekötni.

En ezzel szemben..., rosszul végzem a dolgom, fèlek az emberektől (pedig alapból társasági vagyok), folyamatosan tömöm magam étellel éjjel-nappal... agyalok, idegeskedem, hurcolom a terheim (egyedül), még így zárkózott állapotomban is én szervezem a család életét, szerzem a gyerekek életével kapcsolatos szükséges információkat, es olykor büntetem magam.

Az ismerősöd miért lenne balek? Neki a gyerek fontos volt, a férj nem, ennek megfelelően döntött.

Neked mind a kettő fontos volt, ezek szerint döntöttél.

Mennyi idő után jöttek a gyerekek?

:-) először félreolvastam, úgy olvastam, hohy “nem balek vagy te”. El se hittem, hogy vki ilyen kedveset ír. Es magától a feltételezéstől, hogy nem vagyok balek, jobb kedvem lett, meg könnyebb lett egy kicsit a lelkem.

Megy ám amúgy az önhibáztatás. Baleknak nézett mindig a családom. Hiába voltak olykor olyan eredményeim,sikereim, ami a környéken senkinek,

Mindig tiltakoztam a lelkemben ez ellen.

Persze néha elhittem, h igazuk van, balek vagyok.

Azért azt gondolom, a házasság úgy általában nem könnyű dolog! Én még azt az ismerősömet se gondolom baleknak, akinek nem dokerult férj, de gyerek kellett, igy vkitol teherbe esett.

Na mindegy, sokkal jobban tetszett volna, ha azt írod, nem vagyok nalek. Mert akkor talan abbahagynám azönmagam folyamatos pusztítását.

Miért rettegsz? Hogy nincs, aki főzzön egy levest? Nem tudnak megtanulni a gyerekek felöltözni? Még nem láttunk olyan tizenévest, akit anyukája öltöztetett... hamarosan úgyis önállósulnak a gyerekek, ne úgy állj hozzá, hogy velük is hadakoznod kell.

Nem írtad konkrétan, egyházi csoportban találtatok egymásra?

Nagy balek vagy te... :(

De ha már így akarsz élni, akkor a helyedben, mindenben én döntenék - a legjobb tudásom szerint -, nem beszélnék meg vele semmit, mivel semmi értelme.

Azért a vásárlásban, házimunkában számíthatsz rá? Be kell vonni az apukákat is!

Ha nem oviba kell menni, akkor is ugyanez van.

Volt időszak, amikor a reggeli fogmosást a férjem intezte, mert en nyilvan hosszabb ideig voltam a furdoszobaban. Eredményt: a foguk helyenként besárgult, es többször volt, h oviban stikában gyorsan megmostam a fogukat, mert éreztem a leheletükön, hogy nem mostak fogat.

Vagy pl volt időszak, amikor fogyni akartam, es amíg vacsiztak, elvonultam. Eredmény: elkezdtek vészesen fogyni a gyerekek, ejszaka felkeltek tejet inni.

Igazán el sem akart venni?

Elolvastam a korábbi hozzászólásokat. Nyilván nem tudom megítélni a jellembeli tulajdonságait, de egyetlen kérdés tolult fel bennem minden mondatnál: milyen volt ő a megismerkedésetek szakaszában? Nem lehetséges, hogy félreismerted? Ennyire nem érdekled, nem figyel rád, vajon volt-e valamikor körbeudvarlós, rajongó? Ha nem, akkor sajnos rosszul választottál. Ha pedig igen, üljetek le megbeszélni, hogy mitől változott. Egyfolytában az az érzésem, hogy a gyerek csak "leképezi" a családi problémát. Gyerekeknek finom szenzoraik vannak, érzik, ha valami nincsen rendben.

Sajnállak, hogy ilyen a férjed, a családod...

(Az vagy, amit gondolsz magadról! Gondolj jót, mert jó is vagy!)

A gyerekek önállótlansága talán a férjednek is köszönhető. A helyedben hétvégenként sokat vinném őket - hármasban - játszóterekre, kirándulni, és a kérdéseikre mindig kapjanak választ.

Minél többet vannak társaságban,annál könnyebben barátkoznak. Erre most neked kell időt szánni.

+

[link]

[link]

Hogyan lehet szülőként segíteni ezen a kezdődő önbizalomhiányon?

Remélem, minden jóra fordul, a többiek gáncsoskodása ellenére is!!! 🍀🍀🍀🍀🍀