Gyerekeink külföldön dolgoznak..lesz-e visszafelé is út? Ki és hogy érzi? (beszélgetős fórum)
:)
Ígérni azért még lehet!
Elhiszed hogy 400 ezret fizetnének ?
:)
Háááát mi értelme oda visszajönni, ahol ellehetetlenítik az embereket?
Havi 400 ezerért sem jönnek dolgozni a Balatonhoz
Panaszkodnak a vendéglátósok, mert nem találnak munkaerőt. Pedig megfizetnék a jó pincéreket és a szakácsot, havi 400 ezer forintot is adnának. Csakhogy külföldön többet lehet keresni. A Balatonon tarthatatlan a munkaerőhiány.
Nem lehet a küszöbön élni. Az nem élet. Dönteni kell, de nincs jó döntés. És haragszom.
Kurvára dühös vagyok, hogy választanom kell, hogy ott élek-e, ahova tartozom, vagy ott, ahol működőképes az ország.
Hogy választanom kell az eszem és a szívem között, amiért nem kaphatom meg a kettőt egy helyen, mert otthon elvették tőlem a jövőt.
Fontos és fontos közül a fontosabbat választom. Hazamegyek.
Meg fogom bánni?
Meg. Biztos. Sokszor.
Mert tudom, hogy mi a fontosabb.
És ha úgy alakul, majd elindulok újra. Mert azt is tudom már, hogy bárhol megállom a helyem.
:D
Az én ismerőseim egy része is akkoriban ment el.
Azóta csak rosszabb lett.
Pedig dübörög a gazdaság és működnek a reformok!
:(
"bar aki kulfoldon el sosem felejti el hazajat es fogja is szeretni a halalaig."
Honnan tudod, hogy így van?
ismertem egy házaspárt. 30 körüliek voltak, pár évet éltek Angliában (fizikai munka), hazajöttek, hogy itthon szeretnének letelepedni, gyerekeket vállalni. 3 hónapig kerestek munkát, a srác nem talált (azt hiszem, nyomdász volt), a lánynak valamit ajánlottak, nevetséges fizuért.
3 hónap után mentek vissza, ott születtek gyerekeik.
Embere válogatja!
Nekem sok ismerősöm ment el örökre.
Van, aki rövid időre szívesen hazalátogat.A gyerekei tudnak magyarul.
Van, aki hazajött egyszer, hogy itthon megpróbáljon boldogulni. Elment másodszor is, rossz emlékei vannak. A gyerekei nem is tudnak magyarul. Ha Európába jön, elkerüli az országunkat. :(
Lehetne visszafelé út, csak kellenének lehetőségek.
Vannak jó példák is, persze nem magyar...sajnos.
"Az üzenet tehát egyértelmű: nem mindenféle anyagi támogatásokkal és programokkal lehet hazavonzani a határátkelőket, hanem azzal, ha olyan vállalkozói, adózási, társadalmi és főleg oktatási környezetet teremtenek a külföldön élőknek, aminek következtében azok komolyan fontolóra veszik a hazatérést."
"...a határátkelők körében végzett felmérésben, azt mondta, gyakorlatilag senki sem említette a hazatérésről döntő tényezők között az adócsökkentést, annál inkább a munkahely minőségét, a karrierlehetőségeket, valamint az egészségügyi rendszert és az oktatást.
Nem elég a Túró Rudi
A poszt végén összefoglalnám, én mit szűrtem le az ír példából: a legfontosabb tanulság számomra az volt, hogy nem mindenféle kétes értékű programokkal kell megpróbálni hazahívni a határátkelőket, hanem olyan környezetet kell teremteni, ami elég jó ahhoz, hogy az emberek haza akarjanak térni.
Ehhez pedig nem elég a Túró Rudi, pár erre (mindenféle ösztönzők miatt) nyitott vállalat, és a nosztalgiakampány, hanem megfelelő üzleti és társadalmi környezet kell, különös tekintettel az oktatásra, és a nyitottságra a világ felé.
Amíg ez nincs, addig marad a fejenként két millió forintos, pár tucat embert elérő program."
Ismerőseim kb. 7-8 évet dolgoztak kint.
Ki tudták fizetni a házukat.Most hazajöttek egy kisbabával.
Szigorúan ismerős által jelenleg van munkahelyük.
Legyen szerencséjük! :)
Leírta a tapasztalatait, aki hazajött. Érdekes olvasmány.
Hiába hív a kormány: a fiatalok köszönik, de inkább külföldön maradnak.
Az anyagi és szakmai megbecsültségre, a négyszeres bérre, a szülők anyagi támogatására, megélhetésre és egzisztenciára, valamint a „stresszmentes hétköznapokra” hivatkoztak. És nincsenek egyedül.
Egyre inkább nincs visszaút... :(
Szomorú!
a magyar nők – ahogyan a kivándorolt kelet-európaiak általánosságban – több gyereket vállalnak nyugatra költözve, mint otthon.
Kedvelem ezt a blogot :) Választ ad a kérdésre is.
Szeretem Magyarországot, és szeretek otthon lenni! Nincs bennem harag, amiért otthon nem tudtuk megteremteni mindazt magunknak, amire szükségünk van. Ez valahol lehet inkább a mi hibánk, nem akarom a körülményeket okolni.
Ha az ember beismeri, hogy a saját életéért 100%-ban ő a felelős, akkor többet nem lesz benne harag sem Magyarországgal, sem másokkal szemben. Én inkább hálás vagyok, amiért így alakult a sorsom.
Ha kényelmesen éldegélhettem volna otthon, sosem jut eszembe más országban megpróbálni dolgozni és élni, és akkor úgy gondolom, most sokkal kevesebb, sokkal szegényebb lennék, nem anyagilag, hanem lelkileg.
Egyre inkább azt gondolom, hogy nem.
Nincs miért.
A felmérések is ezt támasztják alá. :(
Rádiót hallgattam, egy 3 gyerekes anyuka mesélte, hogy ők is már kiköltöztek Angliába. Ott a gyerekeknek van jövője. Jobb a közérzetük.
Kivitték a vállalkozásukat, ők már tuti nem jönnek ide vissza... :(
Így igaz!
Nálunk sokan döntenek rosszul - viselkedésügyileg.
Nincs itt semmi titok. Egyszerűen köztünk élnek a tapló emberek is. Elég sokan :(
C@rul pedig nemcsak a pénz hiánya miatt élünk, hanem a lehetőségek hiánya miatt is. Alig van remény előbbre jutni sokaknak. (az ország a vidékből is áll, nem csak a városokból)
Az emberek nagy része elégedetlen és meg is van az okuk rá... :(
Szolidaritás, tolerancia - hahaha!
Irigység, mások becsapása, sárba taposása na ez van bőven.
Mitől is kéne jól érezni itthon magunkat?!
Amúgy én igyekszem mindenből a legjobbat kihozni, mert ettől sokkal jobban érzem magam.
A taplókkal meg nem érdemes foglalkozni.
Az a baj, hogy nem a neveletlen,tapló emberek mennek el, ők megmaradnak nekünk. :(
Ez viszont nem pénz kérdése.
Itt a titok.
Mégse feltétlenül a pénz miatt élünk itt sz.ul. Amiatt is, de nem csak amiatt.
Nekem is van hasonló élményem... Fiatal leányzóval :(
Kicsiny országunkban az egy főre jutó bunkók száma 2.
Hofi mondá egykor.
Ez ma is érvényes és még nagyon, de nagyon sokáig így lesz!
“A lélek sugárzása
Széppé varázsolja az embert.
Az ember szépsége
Összhangot teremt a házban.
Az otthon összhangja
Rendet teremt a hazában.
S ha az országban rend honol
Béke köszönt a világra.”
(kínai közmondás)
Nem csoda, hogy imádja Hollandiát. Annak ellenére, hogy fülsértő nyelven beszélnek és Amszterdamban általában pocsék az idő.
De az emberek kedvesek, előzékenyek, segítőkészek.
Elő nem fordulhat az, ami pl. tegnap reggel: zsúfolt Battyhányi tér, rengeteg ember. Öntudatos állampolgár térdig érő nadrágjába betűrt pólóval, barna műbőr szandál, kicsit koszos kikandikáló zokni :) valami reklám feliratú nejlonzacskó a kezével. Szembe jön vele egy középkorúnál idősebb hölgy, a pasi térden vágja a nejlonzakcskóval. A hölgy egy rossz szót nem szól, csak felszisszen.
Mire az intelligens úriember fennhangon azt mondja: gyere nekem! és némileg halkabban még egy bazmeget is elmorgott.
Majd amikor az emberek megtanulnak egymással normálisbban viselkedni, akkor talán lesz remény a változásra.
Ha lenne miért hazajönni, jönnének...
"... kocsiba ültem és meg sem álltam Amszterdamig.
...Most ott tartok, hogy havi nettó 300 ezret teszek félre. Két éve vagyok itt. Imádok dolgozni, pörögni, imádom az embereket a vendéglátópart, imádom néha az eltérő munkabeosztásom, néha napi 10-14 óra munkát. Imádom, hogy imádnak.
Csak valahogy ez engem nem boldogit. Nem egy másik országban kéne hogy imádjam a munkám, imádják a munkám. Bár csak otthon tölthetném ezeket az éveket. Bárcsak lenne otthon jövőm."
Akik már elmentek, el tudják mesélni, hogy jobban is lehet élni.
Más az emberek mentalitása. Van értelme dolgozni, mert meg lehet élni a jövedelemből. Van remény a jobb életre.
"Magyarországon nemcsak európai viszonylatban dolgozunk túl sokat kevés pénzért"
Én sem bánnám, ha a gyerekeim elmennének innen. Az unokám jobb helyen kéne, hogy felnőjön.
Nem tudom, hogy meddig tart az emberek türelme és meddig hajlandóak tűrni. Bele sem szeretnék gondolni, de van miért aggódni.