Gondolatok házasságról és gyermekvállalásról (beszélgetős fórum)

"[]a férjed már nem úgy néz rád... [] tégy érte, hogy úgy nézzen Rád!" Ez az, ez a mondat telitalálat! ☺

Írtad, kíváncsi lennél a barátnöm válaszára, ezért idézek belöle:

"Túl sokat gondolkozol az egész témáról. Nem hiszem h ilyen nagy feneket kellene keríteni neki. Igaz, nem vagyunk egyformák, te többet tépelődsz valamin mielőtt belevágnál, mint mondjuk én. De szerintem minél többet rágódsz egy dolgon annál több olyan dolog fog eszedbe jutni ami miatt mégis meghátrálsz. És egy idő után azt veszed észre h nem csináltál mást csak azon gondolkoztál a "vonatállomáson" h felszállj e erre a vonatra vagy ne. És inkább megvárod a következőt, mert még ugye van időd és jön majd a következő vonat és a következő, stb. Csak ezzel az a baj h soha nem tudhatod h melyik volt az utolsó. És most nem csak a gyerekvállalásról beszélek.

[...]Ez hülyeség h te nem vagy anyának való. Más vagy, mint ahogy nincs két egyforma ember. Ugyanúgy szeretnéd azt a csöppséget mint ahogy minden anya a gyermekét.

[...] " Az az élet értékes, amit másokért élünk" .( Sajnos nem tudom szóról szóra, de ez a lényeg. A Bibliából van.) Ez nem feltétlenül jelent gyereket. Ha te ezt a Tomiban vagy a gyerekedben (vagy mindkettöben) találod meg, az is jó.

Ja, és az hogy elmúlt a szerelem, várható volt. Nem tart örökké. De az a sok jó és ROSSZ amit együtt átvészeltetek, nagyon nagy eredmény. Sokan feladták volna félúton a helyetekbe. Remélem h Ti továbbra is együtt maradtok. Kár lenne egy ekkora munkát félbehagyni."

2008-ban volt egy térdmütétem. Akkor & még azután hónapokig, míg visszajártunk a kórházba, mert elviselhetetlen fájdalmaim voltak, az orvosok totális érdektelenségével találtam magam szemben. Zokogtam a fájdalomtól a rendelöben, de a "dokik" le sem szartak engem, és csak akkor tettek egy-két "látszatintézkedést", amikor a férjem kikelt magából & leordította öket. Kérdem én, egy ilyen trauma után hogy bízzak az orvosokban?!...

Mellesleg mindez Ausztriában történt (itt élek 2007. óta). A fentebb említett bizalmatlanság & a kielégítönek nem nevezhetö nyelvtudásom véleményem szerint gátat szab abban, hogy egy jó orvost találjak magamnak. Hiszen ha a kommunikáció páciens & orvos között kívánnivalót hagy maga után (mert én nem tudom elmondani, amit akarok, ö meg nem ért meg engem), akkor az nem is lehet jó & bizalmas viszony. :-(

Emiatt játszottam egy ideig azzal a gondolattal, hogy jó lenne Magyarországon, magyar környezetben szülni, de ez nekünk gyakorlatilag kivitelezhetetlen.

Nekem a 6 hét után egyből a régi volt. Emlékszem annyira féltem, hogy valami meg fog változni, hogy mikor rájöttem, hogy minden a régi, sőt jobb akkor elsírtam magam örömömben.

És egyetértek, ha az ember fél, az nem hagyja őt élni.

Nagyon sziven ütött a cikked!Nem olvasom el az összes kommentet most,de biztosan van aki bírál.Ez szokás itt a Hoxán,illetve ebben az országban.

Kíváncsi vagyok hányan mernék így felvállalni ebben a témában-vagy másban-az ŐSZINTE érzéseiket?Nem sokan...de Te megtetted,amihez gratulálok!!!

A legszomorúbb az,hogy a párod már nem szerelmes...ennek tudatában én sem vállalnék gyermeket!Semmi értelme.

Mi több mint 7 éve vagyunk együtt,mai napig tart a szerelem,amelynek a gyümölcse hetek múlva várható. :)

Nagyon megkínzott ez a terhesség,meg ki tudja mi vár még rám,de ez a férfi igazán megérdemli,hogy szüljek neki!(Nekem van már 2 gyerkőc az első házasságomból.)Ezt kell éreznie egy nőnek-szerintem-ha gyermeket vállal:Ennek az embernek akarok szülni,mert jó és mellettem fog állni mindig!

Egyébként a szüléstől való félelmed természetes.Én már 2x szültem,de most is félek.

A ronda "alsó régiótól" viszont alaptalan a félelmed.Nekem semmi rondaság nem maradt vissza és nem is kell harangoznia bennem a páromnak. :)

Egy jó orvos kell,ennyi.Nekem azt mondta pár éve egy neves budai magándoki,olyan szép vagyok ott lenn és a méhszájam is olyan ép,mint aki még nem is szült.Erre feleltem neki azt,hogy jó volt az orvosom.(Remélhetőleg most is jól választottam.)

Mégegyszer le a kalappal,hogy ilyen őszinte voltál!Sok sikert az életben!

Na most elmondom a véleményem erről a cikkről nagyrészt a saját történetemmel.És ha néha úgy is fog hangzani,nem megvetlek.

Én szültem.Egy 6 hónapos kisfiú anyukája vagyok.

Imádtam a gondolatot hogy teherbe essek,hogy legyen egy kisbabám.Imádtam a párom,most is imádom.

Aztán a vágyakból valóság lett,terhes lettem.Imádtam minden percét,persze rettegtem a szüléstől,de ez normális.(szerintem nincs olyan nő aki úgy megy oda a kórházba hogy ez most a világ legjobb érzése lessz).Nem lesz az.Nehéz.Velem bennt volt a párom ami megnyugtató volt és ő a tenyerén hordozott a tehességem alatt és azóta is.De szerintem annyira nem volt halálos érzés.Igen volt gátmetszésem is bár csak 1-2cm,ezért nem is szedtek varratot,magától potyogott ki itthon.A 6 hét szex nélkül sem véletlen.Összehúzodik a méhed és odalennt sem maradnak úgy a dolgok..Nehogy azthidd hogy 10cm marad utánna.Összehúzódik.Az első 1-2 szex nem lesz kellemes,de utánna ugyan olyan,sőt még talán jobb is lesz mint azelőtt...

És a baba minden szenvedésért kárpótol.Hidd el nekem.Hulla fáradt leszel,én is az vagyok.De rád néz és mindent elfelejtesz.Én sem hittem ebben de így van.Nincs még saját lakásunk,de amint újra elkezdek dolgozni mi is hitelt veszünk fel és veszünk egy saját lakást.Persze benne van a pakliban hogy a párom azt mondja évek mulva hogy köszönöm szépen ennyi volt,de ha egész életemben ettől tartanék nem lennék boldog hanem rettegnék.Akkor talpra fogok állni és folytatom.Nem lesz időm keseregni mert itt a kisfiam akinek tervben van a kistesó is.Mert minden perce élvezet az anyaságnak.Még az is amikor beteg és éjszaka virrasztasz mellette pedig ő alszik.

A döntést csak te hozhatod meg.Persze ha nem lenne gyerekem más lenne az életem.Havi szinten többet költenék magamra,de nekem ez így jó.

szép cikk.szép és bátor.mert ma bátorság elmesélni azt,hogy miért nem akar valaki azonnal a boldogitó igen után babát.a felsorolt félelmeidet mind személyesen is ismerem.kivéve a szerelmet.általában szégyen őket már bevallani is.

kapsz majd érte hideget és meleget bőven...tedd zsebbe.kivánom,hogy a dolgaid majd szépen alakuljanak...

szépen,de nem ahogyan elvárják,hanem ahogyan te érzed.

"Egyszer egy jó barátom idézett egy bölcs(?) embert, aki ezt találta mondani: "Jól tudja az isten, hogy hová, ki(k)nek érdemes gyermeket adni..."

amikor ilyen bölcsességeket hallok, mindig elgodnolkodom, mit csinál az a sok gyerek az árvaházakban? :(

Ne sajnálj senkit azért, mert mást gondol, mint te.

Volt alkalmam megtapasztalni, milyen egy érzelemdús család, de azért, mert a szüleim valóban nagyon szerették egymást és nem azért maradtak együtt, mert gyerekeik voltak.

Itt arról van szó, hogy nem lehet és nem szabad a gyereket köteléknek használni. Nem a sármosabb mosolyért kell tovább állni, hanem azért, mert a kapcsolat menthetetlen. Nem szabad egy gyereket egy kiürült házasságban benne tartani, mert az első párkapcsolat a számára az anyja és az apja kapcsolata. Később az lesz számára a minta. Szavak nélkül is pontosan tudják, érzik, hogy mi történik.

Nekem nagyon tetszett a cikked, hogy ilyen őszintén kimondtad a félelmeidet. Hidd el, ha a kapcsolatotok alapjában véve jó, akkor egy gyermek jövetele új értelmet ad mindennek, az egymással való viszonyotoknak is. Bennem is voltak félelmek a szüléssel kapcsolatban de az egész 1 nap, hamar elfelejted a fájdalmat. Ha császárral szülsz akkor pedig semmi nem változik "ott". Én így szültem mert komplikációk léptek fel. A legrosszabb az egészben az volt, hogy híztam 20 kg-ot, de ez egy év alatt lement,fogyókúra nélkül is. Pénzügyileg azért jó ha van egy biztos forrás, de nem kerül olyan vészesen sokba egy kisgyerek.

Sok sikert kívánok neked, és hidd el minden jóra fog fordulni, eljön majd az ideje a babának is.

Szia! Két dologra tudnék válaszolni. Én az első szülésnél repedtem szana-széjjel, a másodiknál vágtak. És a helyzet alul teljesen változatlan, esetleg egy nőgyógyász észreveszi, hogy szültem, de semmi olyan szörnyűség, mint amitől Te félsz nem látszik, érződik. Különösebben nem fájt egyik sem, de mindenki máshogy éli meg. És mindenki retteg valamitől, senki nem bátran, vigyorogva megy szülni, biztosan nem betegség ez nálad se!

A másik: ha a férjed nem szeret, semmiféle gyerek nem teszi jobbá a házasságotokat, ezt már sok nőtársunk tapasztalta és elpanaszolta, ezt jól meg kell gondolni és átbeszélni vele őszintén. Ha valahol felmerül a válás gondolata, akkor számítani kell arra, hogy a gyerek előbb-utóbb elvált szülők gyereke lesz,ami senkinek sem jó.

Kívánom, hogy minél előbb dűlőre jussatok, és akármi történik, igenis fiatal vagy még, és van időd szülni és megtalálni a boldogságot! Én 27 évesen elvált asszony voltam, most meg boldog 2 gyerekes anyuka, neked is ez utóbbit kívánom!

Szerintem is az a gond, hogy a kapcsolatotok nem áll szilárd talajon. Én is azt javasolnám Neked, hogy kérdezd meg a férjedet, szeretne e még Tőled kisbabát.

Emlékszem még majdnem egy évvel ezelőtt mi is úgy voltunk, hogy most még nem szeretnénk gyereket, majd később. Szerettük egymást akkor is, s nem is mondhatnám azt, hogy üres volt a kapcsolatunk. Aztán nálunk a sors közbe szólt. Nyáron gyógyszer mellett össze jött a gyerek, amit sajnos elveszítettünk. De egy hónapjára rá, újra sikerült teherbe esnem. Most vagyok 5hónapos terhes. Teljesen megváltoztatja a kapcsolatot. Eddig nagyon szeretett a párom, de most sokkal jobban, s mintha színesebb lenne most minden. Ahogy írtam, akkor sem volt üres ez a kapcsolat, de így, hogy babánk lesz, valahogy más lett minden.

Bennem is voltak, vannak félelmek. De minden ilyen komoly dolgok előtt az ember szerintem megijed. Házasság előtt is biztos sokan elgondolkoznak, hogy biztos, hogy ő vele akarom leélni az egész életemet? De ez a félelem is csak addig tart, míg az esküvő el nem jön. Aztán újra szép minden.

A szülésről nem tudom ki beszélt Veled, vagy mitől lett ilyen a nézeted. Az hogy szülés után hogy fog kinézni, passzolok, még nem tudom. De így hogy terhes vagyok, sok történetet olvasok, s sok olyan férfival beszélgettem már, akiknek van gyermekük, s olyanokkal is akik bent voltak a szülésnél. Mindenki onnantól kezdve csodálta a párját, tisztelte, s volt aki újra bele is szeretett. Az hogy szülés után undorodni fog Tőled a pasi, felejtsd el! Bár tény, hogy embere változtatja. De sok férfi számára a párját épp utána látja igazi nőnek, s vannak akik szülés után sokkal jobban élvezték a sexet egymással.

A félelmeidet dobd ki! S kérdezd meg a párodat, hogy szeretne e gyereket. Ha esetleg nem, akkor lehet itt az ideje, hogy változtassatok, és váljatok külön. Viszont ha igen, akkor szerintem nyugodtan vágj bele, nem fogod megbánni!!

Szia kedves cikkiro! Kendozetlen mereszseggel irtal a gondolataidrol-nekem tetszett... en 31,5 eves vagyok egy 4 honapos babaval. A parom nagyon jo ember, valami nagyon mely szeretetet erzek iranta, ami anno szerelem volt. Feltem a babavallalastol, legfokebb azert hogy kepes leszek-e onzetlensegre a babaval szemben. Feltem attol hogy tag leszek szules utan, es a parom csak harangozni fog bennem. Nem igy lett :) a szules nagyon jo volt, heti szinten ujra csinalnam:) fajt, de nem kertem fajdalomcsillapitot. Ahol en szultem, ott nem vagnak,/csak ha nagyon muszaj. Repedtem kicsit, de szepen varrtak. Egy oraval utana mar setaltam, ultem:) az ajkaim ugyanuy neznek ki, nincs valtozas:)

Szoval ebbol a szempontbol nincs ok az aggodalomra.

Kivanom, hogy szamodra helyesen donts, es ha ugy adodik, akkor kellemes babavarasban/szulesben legyen reszed :)

Nem én ódzkodom a gyermekvállalástól, hanem a cikkíró. Nem azt mondtam, hogy a házasságba nem kell gyerek, hanem azt, hogy nem attól válik jóvá, nem a gyerekvállalástól fognak felívelni a hanyatló kapcsolatok. Ezt érdemes mérlegelni.

A család akkor szilárd alap, ha megfelelő párkapcsolatra épül, máskülönben csak érzelmi sérült gyermekek generációjának kinevelésére alkalmas, amivel nem nyer senki, főként nem a társadalom, és nem az egymással nyűglődő szülők.

Utolsó mondatodra csak ennyit mondanék: Úgy legyen!

Nagyon kedves, amit írtál; köszönöm! ♥

Hálásan köszönöm mindannyiatok hozzászólását! ♥

Annyira lelkes vagyok attól, amit írtatok!

Tudjátok, egészen másra számítottam, amikor cikkemet feltettem a Hoxára... Személyeskedö beszólásokra, kiokításra. Aztán elkezdtem olvasni & egyre jobban éreztem magam. Örülök, hogy vannak olyan emberek, nök, mint ti! ☺

Köszönöm nektek mégegyszer, hogy írtatok! Rengeteg eröt, reményt kaptam töletek, amiért nagyon hálás vagyok.

Mivel legtöbbetek hozzászólását olvasva eszembejutott néhány gondolat, szép lassan válaszolok itt rájuk.

Szia!Először is a házasságban van a probléma,ezt kéne rendbe tenni.

Nekünk nem volt fényes és most sem az az anyagi helyzetünk,de semmi pénzért nem adnám oda senkinek a 2.5éves kislányomat,imádom!

Harmadszor,jobb ha vágnak mintha repedsz,és a fájásokat túl lehet élni,na és a másik nekem szülés után sem lett hurkás,csúnya ott lenn,nem fáj a heg és már meg sem látszik,ez hülyeség,olyan mint régen!

Kedves Lara!

Nagyon tetszik, hogy őszinte voltál saját magadhoz, ritka az az ember aki képes rá.

Nekem csak pár gondolat jutott eszembe az írásodról és nem néztem meg a hozzászólásokat, hogy még véletlenül se befolyásoljon mások mit mondtak neked.

Én 26 vagyok és a 2. gyermekemet várom.

Mindig az volt bennem, amit egy 5O éves nőtől hallottam: soha nem volt megfelelő a gyermek jövetele, mindig volt kifogás míg végül kimerült a kapcsolatuk és elváltak. Az döbbentet meg amikor azt mondta: Csak egyet bántam meg az életben, hogy nem lett gyermekem, talán minden másként alakul a férjemmel is. A pasi később egymás után csinálta a gyermekeket egy másik nővel. Azt mondta a barátnőm, nem gondolta, hogy a férjének ennyire fontos a gyerek, mert együtt határoztak mindig úgy, hogy még várnak.

Van egy elméletem a kapcsolatokról. Minden kapcsolat kimerül ami megakad egy szinten. Vannak olyan emberek akik évekig együtt járnak, de nem mernek összeköltözni, és elvesződik a csillogás a szemükből. Mások összeköltöznek, de nem mernek összeesküdni, és elvesződik a fény a szemükből. És vannak akik összeházasodnak, de nem mernek gyermeket vállalni, azoknak is kivesződik egy idő után a fény a szemükből. Én is láttam már közönyt a férjem szemében, de ez a gyermekünk fogantatása előtt volt. Mikor elmondtam, hogy a gyermekét várom, akkor újra ragyogott, és a terhességem ideje volt életünk egyik legszerelmesebb szakasza. Majd megszületett a fiam, és együtt csodáltuk őt, az megint egy nagyon szép időszak volt-van. Most megint teherbeestem és odavan a gömbölyű pocakomért és a kis lakójáért, és a már tipegő beszélnitanuló kisfiunkért. Csillogó szemmel jön mindig haza és esténként mikor lefekszünk elmeséljük milyen édes volt, mikor ezt vagy azt csinálta. Nagyon felmelegíti az ember szívét. És a szerelmünk is lángol újra. Persze te tudod, hogy mi van a kapcsolatotokkal, de ha csak egy szimpla lehűlés, azt egy baba fel tudja melegíteni. Gondolom nagyon nagy gond nincs, mert másképp nem lennétek együtt még mindig, és nagyon szép a férjedtől, hogy őszintén elmondta mit érez még ha ez fáj is neked. Ez mutatja, hogy tisztel és rendbe akarja tenni a dolgokat.

Az érettségről azt mondom senki sem születik anyukának. Kaptunk rá 9 hónapot, hogy azzá váljunk. Az az idő bőven elég, hogy megszokd a gondolatát és a hormonjaid is beállnak erre a szerepre. Az emberlánya teljesen más ember lesz ez idő alatt.

Szülésről csak azt tudom mondani, hogy engem úgy összeöltögettek a 4,5 kilós fiam születése után, hogy sokkal jobb voltam mint azelőtt. Persze végig edzettem a gátizmomat terhesség alatt. És emlékszem első 4 nap a kórházban igencsak fájt a gátsebem és én ilyen önkínzó fajta vagyok, nem vettem be gyógyszert mert nem mérgezem magam. Azt hittem, hogy mekkora csúnya gusztustalan nagy vágásom van. Anyám bíztatott, hogy ne képzelődjek nézzem meg. Mikor hazaértem a kórházból megnéztem és csak nevetni tudtam magamon. Egy pici csíkocska volt, mint mikor elvágod az ujjad. Semmi nem látszik belőle.

Én csak azt mondom, hogy ritkábban hallom, hogy emberek megbánják, hogy nincs gyermekük, mint azt, hogy megbánják, hogy van.

Szerintem arra értette, hogy hányan válnak el mégis annak ellenére, hogy van gyerek... Bizony rengetegen "továbblépnek". Egyáltalán nem gondolom, hogy mindenkinek kellene gyerek, akik vállalnak, pont ebből kifolyólag.

De ez már egy másik téma:)