Gondolatok házasságról és gyermekvállalásról (beszélgetős fórum)

Jó érzéssel tölt el, hogy becsülöd öszinteségemet, & magad is olyan ember vagy, akinek ez számít.

Tapasztalatom szerint, a társadalom ill. az emberek egy jelentös hányada ferde szemmel néz azokra, akik merik vállani a "renddel szembenálló" vagy attól lényegesen eltérö nézeteiket.

A "hidegzuhany" pedig "hidegen hagy" - már megedzödtem! ☺

Én is a legjobbakat kívánom neked!

Idézlek: "Egy gyermek nem segít egy családon, ami nem áll szilárd alapokon, de sajnos olyan létezik, hogy egy szilárd alapokon álló család elkezd hanyatlani gyermekek nélkül. Megáll a fejlődésben és attól ki is halhat."

Ez az! Ez lényeges különbség. Úgy vélem, cikkemet olvasva helyesen ráéreztél arra, amit valóban érzek & gondolok.

Akik túlságosan be akarják biztosítani a "jövőt" előre, rádöbbennek, hogy az idő a "biztosítás" közben elszaladt, és nem volt idő közben az ÉLETRE,és már nem is biztos, hogy akkor amikor aztán úgy gondolják, hogy na most minden tökéletes, akkor az a gyerek is úgy gondolja, hogy leszületik hozzájuk, mondjuk mert már 40 évesek. A mai világban azt hiszik majd a lombik megoldás, de ezen gyermekek leszrmazottainak már nem lesznek élő, aktív, segítő nagyszüleik....

Régen senki nem gondolkodott így, szerettek, házasodtak, szaporodtak, aztán felnőttek a gyerekek valahogy, kinek sikerült az élet, kinek nem. Manapság annyira túlbonyolítják ezt.Az első években pedig, amikor zéró a pénz az anya munka- kiesése miatt, még nem kerül nagyon sokba. Az igazi pénzköltés az iskolában kezdődik.Az én szüleim nem tudtak nekem venni se lakást se autót, csak kitaníttattak. Az is sokba került. Mostanság meg még többe fog.

Ez a véleményem ezek szerint ritka. Pedig én is elég anyagias vagyok...

Válaszod nagyon mélyen & pozitívan érintett. Hálás köszönet érte! ♥

"...szerintem, ha valóban olyan mélyen érint a téma, hogy tényleg zokogásba fulladt az írás sokszor, akkor te igenis vágysz a családra, csak mocskosul félsz tőle." Ehhez, úgy gondolom, nem is kell sokat hozzáfüznöm: szinte a lelkembe láttál - még önmagamnál is jobban! Ez az egyetlen mondatod nagy segítség volt önmagam jobb megismerésében. Mégegyszer köszönet, hogy írtál!

Idézlek: "Minden kapcsolat kimerül, ami megakad egy szinten." Pontosan ezt érzem én is! Ám valószínü, hogy a férjem egyáltalán nem vagy alig érzi úgy, hogy a házasságunk megállt a fejlödésben vagy tartalmatlan volna - még annak ellenére sem, hogy nem lángolva szeret már engem. Ö egy nagyon gyakorlatias ember, nem töpreng negyedannyit sem, mint én. Gyanítom, hogy azért jelent meg mégis bennem ez az érzés, mert tudat alatt (a félelmeim ellenére) babát szeretnék...

Sokszor eszembe jut az a biológiai törvényszerüség, hogy elörehaladott korral egy férfi még mindíg lehet apa (úgymond "van idejük még rá"), míg egy nö & születendö gyermeke számára is már megnövekedett rizikót jelent 30-35 év felett (ha elsö gyermekröl van szó).

Igen, végülis gyerekkel lehet élni egyik napról a másikra is, de tudjátok, nem mindenki gondolkodik így.

Van, aki szeretné a gyerekének biztosítani a jövőjét is...

Jó, mi is az apjával minden este úgy fekszünk le, hogy végigsoroljuk mit csinált aznap, mik az új szavai, milyen okos, milyen ügyes. De voltak periódusok, pl 4-9 hónapos koráig, mikor 2 óránként kellett keljek hozzá. Ha nem számítottam volna erre szülés előtt nagyon sokat nyavalyoghattam volna. Sokan csak attól, hogy látták mi folyik a családunkban lesajnáltak, pl anyósom, aki nem szoptatott és akinek a gyermekei mind átaludták a táptól az éjszakát. Én szoptatni akartam és inkább keltem éjjel. Persze nem szüntek adni a tanácsokat, hogy megszüntessék ezt az állapotot, hiába mondtam, hogy nekem ez így jó, én úgy gondolom egy anya nem arra kell törekedjen, hogy neki kényelmes legyen, hanem, hogy a gyermeke egészségesen fejlődjön, és nem a táptól fog egészséges lenni. Mikor már ügyesebben evett szilárdat akkor javult a helyzet, 4 óránként keltünk, majd elválasztottam egy évesen és azóta alszik szépen egész éjjel.

És az én fiam egy kisangyal. De legyünk őszinték gyermeket nevelni nem könnyű, de szép.

Szerintem nagyon-nagyon rosszul gondolkodol. Mi Romániában élünk, lakásunk nincs 1 szobában élünk anyósnál, havi 25O euró az összbevételünk. Manapság semmi extrára nem költünk, mindenen igyekszünk spórolni, elkezdtünk konyhakertet is művelni, hogy nyáron könnyebb legyen. Turiból öltözünk, és a gyermeknek sem veszünk játékokat csak kapunk alkalmakkor a nagyszülőktől keresztszülőktől és örökölünk ruhát játékot. Ehhez képest 2. gyermekemet várom, és hálás vagyok, mert mindenünk megvan amire szükségünk van. Semmi másra nincs pénzünk, de a szükséges kikerül. Mindig főzök, mert úgy a legolcsóbb az élet.

Én ha 35 lennék egy percig nem gondolnék a pénzügyeimre. Nem olyan drága egy gyermek, nekünk az életszinvonalunkon semmit nem rontott, vagyis észre sem vesszük, mert annyi öröm van helyette, hogy nem tud elkeseríteni az, hogy mindenből a legolcsóbbat veszem amikor bevásárlok.

Mint mondottam, nem bántásból írtam, amit írtam. Csak tényleg nem értem, hogy lehet öt évig úgy élni, hogy az ember nem tanulja meg a nyelvet, barátoktól, ismerősöktől, könyvekből, tévéből, dvd-kről. Tényleg elképzelhetetlen számomra, hogy lehet úgy létezni, hogy nem értem jól az ország nyelvét.

Nem tudom, te melyik országban élsz, de Ausztria még a toleránsabbak közé tartozik az idegenekkel szemben.

Én sem akartam szülni az első években, miután összeházasodtunk, kérdezgették is, hogy miért nincs baba. Furcsállotta mindenki, hogy miért akarjuk először egymás társaságát maximálisan kiélvezni, utazgatni, magunkra költeni többet, stb. Aztán eltelt 3 év, és uncsi lett.Azonnal babát akartunk. De nem jött össze persze. 2 évig küszködtünk, én totál kivoltam már, sokat veszekedtünk emiatt. (nekem voltak peteérési gondjaim, tehát én okoltam magam folyamatosan). Aztán lesz..rtam az egészet és teherbe estem. A házasságunk 5. kapcsolatunk 7. évébe érkezet a kislányunk és helyre tett mindent.A férjem meglátta bennem az anyát is, én nagyon tetszett neki, még a szex is sokkal jobb lett!!!(persze nem rögtön 6 héttel szülés után)Hú az az ormótlanra hegedt vagy hegesre dagadt nemiszerv amit írtál az nagyon vicces:)még nem kérdeztél meg senkit erről őszintén, aki szült?

A második babám után sokkal gyorsabban regenerálódtam, ott 6 hét után már minden zsír volt.

Az én apucikám a gyerekeink születése előtt egyébként attól tartott, hogy majd "harangozni fog", épp a minap mondta egy haverjának: "hú, ott voltam, kétszer is, mindkét gyerek születésénél, láttam is, de még mindig nem értem, hogy jön az ott ki, hogy aztán minden visszarendeződik?:)))

De visszatérve a kapcsolatra. Ha gyerek van, akkor természetes, hogy változnak az érzelmek, és nem aggaszt ha már nincs lángoló szenvedély, mert nincs időd ilyeneken filózni,mert annyira kivagy az éjszakázástól, meg agyereksírástól, hogy örülsz, ha nem piszkál:)

Igen, a szerelem múlandó.

Szerintem nincs a világon két olyan ember, aki élete végéig szerelemmel szerette a párját.

Átalakul szeretté (mint Benned is). Mennyi minden fér ebbe bele, lehet sokkal több, mint a szerelem fogalmába. Lehetséges, hogy a férjednek már szüksége lenne a gyerekre. Felelősség, nem kicsi. A gyerenek jó, ha két szülője van. Közhelyek, de igazak, amiket írtam.

Kívánom Neked, hogy sikerüljön jó döntést hozni!

Nem tudom, Ausztriában mi a helyzet, de pl nálam az volt, hogy csak 2 év munkanélküliség után fizette volna az állam a nyelvtanfolyamot. Mivel egy fizuból éltünk, albérletet fizettünk és kocsit törlesztettünk, plusz egészségbiztosítás, egyéb csekkek, gondolhatod, mennyi pénzünk volt nyelvtanfolyamra. 0! De azért interneten majdnem 60 ezer forintért vettem 20 órás tanfolyamot, ami mondjuk egy igen gyengécske nyelvtanra futotta.

Aztán lett munkám, de nem kellett hozzá a nyelv, végig angolul beszéltem. Most megszünt a munkahelyem, mostmár a munkaügy fizetni fogja a tanfolyamot, igaz alapszinten már beszéek és valószínű nulláról fogják majd kezdeni az oktatást.

Tavaly voltam egy nyelvsuliban, felmérték a tudásom, majd közölték, hogy nincs haladó nyelvtanfolyamuk, de esetleg magánoktatásban 25 órás tanfolyam lenne 850 euróért. Hát köszönöm, azért hülye nem vagyok!

Most 3,5 éve vagyok itt.

Voltam fogorvosnál. A doktornő minden volt, csak nem kedves, direkt fiatalt választottam, gondoltam van aktív angoltudása! Mindent értett, amit mondtam, de nem volt hajlandó angolul válaszolni, eleve semmit sem értettem a szájmaszkjától. Aztán a munkaügyön direkt olyan nőhöz küldtek, aki beszél angolul, szerinted megszólalt?! Még le is baxott, hogy évek óta ott vagyok és nem tudok beszélni... Ott voltam egy órahosszát, nekem mondjuk mindegy volt, de az ő ideje ment, a hülye rájöhetett volna, hogy angolul végzünk 20 perc alatt, de neeem! Azért az utolsó mondata egy értelmes angol összetett mondat volt, szóval azért álljunk már meg, a külföldiekkel nem mindenki kedves és segítőkész ám...

Bocs, hogy ezt úgy idezúdítottam, de mondjuk meg tudom érteni, hogy ha Lara nincs rákényszerítve, esetleg nincs kivel gyakorolnia, akkor még csak alapul beszél. Főleg ha úgy csöppent oda, hogy előtte abszolút köszönő viszonyban sem volt a némettel...

Nem akarlak bántani, de gyakorlatilag közel 5 éve élsz Ausztriában. Hogy a manóban lehet, hogy még mindig nem beszéled a nyelvet?

Megfogalmaztad te magad is, valószínű, hogy ez az egyik nagy félelmed, hogy nem értesz szót az orvossal. Tégy azért, hogy változzon.

Nehéz lehet, ha ennyi félelem van benned...ha igazán akarsz valamit, nem teszel fel ennyi kérdést. Egyszerűen csinálod a dolgod, aztán lesz, ahogy lesz!!Egy szülést nem lehet eltervezni, de szerintem a legjobb, ha egy kisbabát se...ha ezen gondolkodsz, sose jön el a "megfelelő" idő, hiszen mindig van hova tovább lépni.ja és amíg az ember nincs benne, el se tudja képzelni, h egy kisbabával együtt is mennyi mindent lehet csinálni!Semmi nem változik, ha nem akarod!

És a szülésről: csodálatos 9- 10 hónap telik el előtte. Hidd el, mindenre felkészít és megtanít a saját tested, mire odaérsz!!

Én azt mondom, ha igazán szeretnél egy babát- márpedig nekem úgy tűnik- akkor ne filozofálj rajta, vágjatok bele!!Nem lehet,h a férjednek is csak ennyi kéne? Szerintem a nő, aki gyermekkel ajándékozza meg őt, újra csodálattal tölti el...a legszebb dolog, mikor a pocakodat simogatja, és várja, hogy rugdosson a Pici. Minden férfit gyöngédséggel tölt el, mikor terhesen látja a feleségét. életem legszebb élménye volt, mikor egész éjszaka fogta a kezem, mikor világra jött a kislányunk!ne hagyd ki!!!sose fogod elfelejteni, mikor a kezébe adják azt a kis csomagot, akit együtt vártatok!!!!

jah és a szülés utáni aggodalmak:NEM LESZ ORMÓTLAN semmi!!!

Tökéletesen egyetértek veled.

Leginkább talán az iszony vagy az undor az, amit érzek, ha ilyesmit hallok: "Én & a férjem/feleségem már nem vagyunk szerelmesek, meguntuk egymást, ezért ideje továbbállni." Az ilyen ember nekem leginkább egy lábtörlöre hasonlít, amibe (átvitt értelemben) naponta vagy percenként váltakozva törlik a szutykos lábukat az emberek, és a lábtörlö ezáltal egyre szennyesebb, visszataszítóbb & elhasználtabb lesz...

Persze lehet, hogy könnyebb a gondok elöl elmenekülni, mint szembenézni velük & megpróbálni megoldani öket - de hogy nem jobb, az biztos! Az olyan ember felületes, önzö & gyáva.

Idézlek: "Például régen rossz, ha egy házasság "célját" a gyermekben látja valaki, és azt gondolja, hogy az majd tartalmat ad neki. Ha két ember együttélése alatt nem fejlődik, nem változik, és nem tesz bele új dolgokat a kapcsolatba, akkor a kapcsolat elfárad, kiüresedik."

És mi van, ha új dologként épp egy gyereket szeretnék beletenni a kapcsolatba?!

Tisztázzuk a dolgokat. ÉN NEM MEGMENTENI, HANEM TARTALMASABBÁ SZERETNÉM TENNI EZÁLTAL A HÁZASSÁGOMAT. A házasságunk megmentése már megtörtént; abból nagyon sokat tanultam, és úgy érzem, egy picivel -hacsak nem egy-két nagyságranddel!- jobb ember lettem.(Én is azt vallom, hogy pusztán "gyerekcsinálással" nem lehet visszatartani a távozni akaró férfit, de a mi esetünkben, szerencsére -már- nem erröl van szó.)