Fórum a szinglikről, nemcsak szingliknek! (beszélgetős fórum)

sziasztok!

nem igazán tudom, hogy "reklámozásnak" számít-e, remélem nem...: szóval a segítségeteket szeretném kérni a szakdolgozatom megírásához. témám az egyedülállók (szingli, özvegy, elvált)egészsége, amit egy kérdőívvel szeretnék felmérni. ha tudnátok segíteni nekem abban, hogy kitöltitek (persze névtelenül), írjatok légyszi az eszkimoka7@gmail.com címre, és elküldöm a kérdőívet.

segítségeteket előre is köszönöm!

Ha úgy vesszük, mindig szingli voltam.

Fiazalabb koromban, még nem volt divat az összeköltözés, csak ugymond "Jártunk".

Aztán 19 éves koromban először, 22 éves koromban másodszor, 26 éves koromban harmadszor lettem menyasszony. Mivel valamilyen okból egyiksem lett házasság, sőt a 3. nagyon rosszul végződött, már nem volt bizodalmam a fiukban.

Ez mind a mai napig bennem van, talán ezért alakult úgy, hogy leányanyaként szültem meg egyetlen gyermekemet 36 évesen.

Kettőség jellemzi életem, - munkahelyi lekötöttség, szigoruság - és magánéleti szabadság.

Nos igen szabadság. Szabadon dönthetek:

- a lakás fenntartásáról

- az én fenntartásomról,

- a lányom fenntartásáról,

- a nevelésérőlm

- elromlott a mosógép, a vasaló, a TV, csöpog a csap, festés-mázolás,

- lakberendezés megvétele,

mit főzzek

- hogy vásároljak,

- mit nézzek a TV-ben

- kinél legyen a távirányitó

- hova menjek szórakozni, - már nem kivánkozom,

- mit csináljak a kutyusommal ha beteg

- stb. stb. stb. és mégis amikor elnézem egy-egy ismerőst akár férfi akár nő, megnyúzott, lelkileg instabil, kedvtelen, akkor azt mondom, szingliség, éljen!

Amikor látom, hogya párban élők milyen boldogak, közösen várják gyermeküket, együtt nevelik gyermekzsivaly mellett, stb. akkor azt mondom de jó nekik.

De igazából sosem fogom tudni eldönteni, hogy hol szúrtam el, ha elszúrtam, és mikor döntöttem helyesen, ha voltak egyáltalán helyes döntéseim.

Ez az örök dilemma.

l

amióta csak az eszemet tudom (kis túlzással), "szingli" vagyok. én határozottan nem szeretek "szingli" lenni!

hogy miért nem? szívesen elmondom (azt most nem, hogy miért az idézőjel, mert emlékezetem szerint ezt már egy másik fórumban kifejtettem)

szóval: vannak ugyebár a napok, amikor történnek bizonyos dolgok (akár negatív, akár pozitív), akár a munkahelyen, akár az utcán, akár akárhol, akármilyen élethelyzetben az ember lányával.

És hazamenve nem vár senki, akinek beszámolhatnék ezekről a bizonyos dolgokról.

Hogy feldühített a munkatársam, hogy kineveztek, hogy fejgörcsöm volt egész nap, hogy a villamoson láttam egy vak bácsit, és de megsajnáltam, hogy láttam a boltban egy új terméket, kipróbáljuk-e, hogy láttam a posta előtt egy nénit védett hóvirágot árulni, szerinte ilyenkor mi van....

És nem szeretek "szingli" lenni azért se, mert hazaviszem bár az utazási katalógust, de egyedül kell választanom úti célt, nincs társ, akivel jókat főzhetnék, ehetnék, ihatnék, moziba mennék.

És akivel tervezhetek egy jövőt.

Most ennyi jutott eszembe hirtelen, de tudnám folytatni szerintem.

Hát mikor én szingli voltam, én is élveztem. Jó volt szabadnak lenni, nem kell beszámolni az időmről, nem kell mindíg "hűűdeszexisnek" lenni.

Viszont azért be kell vallanom, nagyon hiányzott az érintés, a csókok, és hát a szex is. De most középpontra kerültem. Se nem vagyok egyedül, de nem vagyok leláncolva. :)

De ha újra szingli leszek tutira többet fogok buliban menni, ezt garantálom :)

en nem sok ideig voltam szingli, de nagyon elveztem. Videkrol felkerulve a nagy fovarosba nagyon elveztem, hogy egyedulallo lettem, kismillio programra, tanfolyamra, suliba, moziba, koncertre befizettem, egyik helyrol futottam a masikra.

Persze, ehhez kellett Budapest :)

Most meg mar orulok, hogy tarsra talaltam, kisse nyugdijasabb eletet elunk, de ebben meg ez a jo. Akkor nem fert bele egy srac az eletembe, es nem is akartam, nekem tetszett a szingli-elet