Ha minden tekintetben jó, ne hagyd ott. A kollégákkal ne foglalkozz, ez egy munkahely, arra van, hogy pénzt keress, nem barátkozni kell.
Amúgy előbb a saját életed tedd rendbe, ha szar a kapcsolatod akkor azzal kezdj valamit, ne a családos főnök felé kacsingass. Legyen benned egy kis tartás. Az nem baj ha jóban vagy vele, de egy határt ne lépj át... Próbáld kiverni a fejedből ezt hogy neked együtt kellene lenned vele. Legyen vele együtt a felesége meg a gyerekei...
Minden szavad igaz, csak sajnos a megoldást nem tudom továbbra sem. Fojtogat, hogy egész nap nézzek valakit, akivel nem lehetek együtt. És igen, a kollégáim szemében sem vagyok most túl jó, képzelheted... Manapság viszont ki a fene hagy ott egy minden tekintetben jó munkahelyet?
Nem kell felmondani, felnőtt ember vagy, a testbeszéded is bőven elég hozzá, hogy ne is próbálkozzon. Bár gyanítom, hogy a te testbeszéded teljesen mást mond.
És hát minden szavadból érezni, hogy simán kapható lennél rá, ellenkező esetben ez meg sem fordulna a fejedben.
Mondjuk a kollégáid gondolom kevésbé imádnak, ha már hónap után már fizetésemelést kapsz, és eleve kivételezik veled a főnök...
Ha egy nő nem akar valamit, abból nem is lesz semmi.
Persze ha csillámló szemekkel iszod minden szavát, az más. Én is összhangban vagyok a főnökömmel, szimpatikus is, de ettől még nem kell hogy valami legyen köztünk.
Sziasztok! Pár hónapja dolgozok egy új munkahelyen (nagyjából 50 fős állomány), és az első perctől teljes összhangban vagyunk szakmailag a főnökömmel (ő az egyetlen közvetlen főnököm, és egyben a nagyfőnök). Hasonlóan gondolkodunk, fél szavakból is megértjük egymást, szakmai sikereket értünk már el a közös munkával rövid idő alatt. Kezdetektől erős a szimpátia, azonban eddig azzal voltam elfoglalva, hogy "bedolgozzam magam", nem értem rá túlgondolni a dolgokat. Utólag visszagondolva azonban a kezdetektől kiemeltként kezel, ezt már mások is észrevették, és kicsit kellemetlen is, de egyben jóleső érzés. Minden adandó alkalommal dicséri a munkámat, és már intézi a fizetésemelésemet. Első perctől szimpatikus és "tetszik", de kezdek mélyebben érezni iránta. Mindkettőnknek családja van, nekem a párkapcsolatom nem erős már sajnos (nyilván, akkor nem is tudnál érezni más iránt). A kérdésem, hogyan kezeljem a helyzetet? Felmondani nem szeretnék, mert ez az eddigi legjobb munkahelyem (főnöktől függetlenül is). Egy ideig próbálok teljesen zárkózott lenni vele szemben, csak a szakmai dolgokról beszélni, és nem találkozni, ha nem muszáj. De utána jön, elkezdünk dolgozni, és teljesen elveszek.. A helyzet eleve halott, gyerekek vannak a sztoriban, valamint egy nagyon erős alá-fölé rendeltségi viszony. A kérdés arra vonatkozik, hogy a francba határolódjak el, mikor minden nap együtt "kell" dolgoznunk"?Mindenképpen mondjak fel? Kérlek segítsetek! Köszönöm!