Fogyni szenvedés nélkül, avagy mit üzen a háj lélektana? (beszélgetős fórum)

Kedves Csipkerózsika

Biztosan olvastad az első hozzászólásom a cikkhez, így kezdődik "Tökéletesen egyetértek". Nagyon örűlök ,hogy felvetetted ezt a témát. Ezen az oldalon talán ez az egyetlen ami nem elvakultan csak is a fogyást szemelöttartva, a test sanyargatásával, kínzásával foglalkozik, hanem valóban a probléma gyökerénél keresi a megoldást. Nagyon nehéz eljutni idáig, ezért nagyon tisztellek hogy Neked sikerült. A hozzászólásaimmal inkább támogatni szerettem volna a kezdeményezésed, nem vitába szállni ellene. Sajnálom ha nem így tűnt. A tíz éven át tartó fogyókúrázgatásaim hatására sikerült szép fogyásokat és hízásokat produkálnom különféle módszerekkel, mire eljutottam eddig, amiről a cikk szól. Már nem fogyókúrázom, csak élem világom boldogan, jókat eszem iszom,a súlyom pedig szépen visszaáll a normálisra(fogyok kb. havi 1-2 kg-os sebességgel). A tartós és végleges megoldást nem hozhatja meg fogyókúra hiszen az egyfajta hiány teremtésével kényszeríti a testet az energiatartalékainak felélésére. Ez hosszútávon szinte mindig hiánybetegségek kialakulásához vezet. Azt írtam az előbbiekben,hogy ezzel foglalkozom, ez annyit takar, hogy programokat vezetek a hízás okainak megtalálására, és megoldására. Tapasztalatból mondom, hogy 100 emberből 99 nem tudja megoldani egyedül a problémáit, mert nem bír szembenézni saját hibáival. Nagyon örülök a felfedezésednek és kívánom neked, hogy te légy a századik ebben a történetben. Minden tiszteletem a tiéd.

Kedves Cikkíró!

Köszönöm!

Nálam a téma telitalálat.

Ez most új megközelítést adott a fogyásomhoz!

Egy szóval sem mondta senki, hogy az azonosítás a megoldás. De legalább egy fél megoldás, anélkül ugyanis még azt sem tudja az ember, hogy mi a gond.

Az előbb is, és a cikkben is azt írtam, hogy meg is kell oldani ezeket az érzelmi-pszichés konfliktusokat, problémákat.

Hogy ez segítség nélkül sikerül-e valakinek, az már más kérdés. Nyilván mindenkinek nem. De lehet segítséget kérni, és ha már megvan a probléma, akkor a megoldás sincs messze.

A hozzászólásod egy ellentmondás.

A képzelet-gyakorlatoknak pont az a célja, hogy a tudatalattiból előcsalogassuk az érzelmi konfliktusokat, amik a túlsúly fenntartására ösztönöznek minket. És aztán ezeket meg is kell oldani magunkban, másképp marad minden a régiben.

Ahogy mondod, a kényszeres evők általában tisztában vannak azzal, hogy már/még vagy egyáltalán nem éhesek, mégis esznek. Tehát ez nem akarat kérdése, hanem függőség. Ezeknek a gyakorlatoknak nem az a célja, hogy ma a vacsoránál tudatosan meg tudjam állni, hogy nem folytatom tovább az evést, hanem az, hogy rájöjjek, hogy mért vágyom rá, hogy tovább egyek. Az okok felderítésével, felszínre hozásával és megoldásával megszűnik a vágy, hogy túlegyem magam. Az étvágy és a testsúly magától normalizálódik.

Elhiszem, hogy először ez hihetetlennek tűnik, mert nekem is az volt. Aztán kipróbáltam a gyakorlatot, nem egyszer-kétszer, hanem többször, és kezdtem észrevenni zavaró dolgokat, érzéseket.

Körülbelül 10 okot találtam ezzel a kis gyakorolgatással, és a minap megint rájöttem egy újabbra...

Mindenkinek köszönöm, hogy elolvasta a cikkemet, és megosztotta velem a véleményét!

Remélem lesznek majd, akiknek ez segítség lesz, hogy elinduljon a változás, "gyógyulás" útján.

Ez csupán egy példa volt a végtelen számú lehetséges közül.

A te feladatod, hogy a saját túlsúlyod szerepét kiderítsd, és megoldd a mögöttes konfliktust.

A cikkben leírt gyakorlat erre tökéletes.

Egyetértek, ez valóban így van.

Főleg betegség idején, és tavasszal jól megfigyelhető a szénhidrátéhség, ami mögött a C-vitamin hiánya áll.

Emiatt nem is kell, hogy legyen, a normál étkezéshez hozzátartozik.

A cikkem a túlevésről és az elhízásról szól.

Ezek nem tudatos érzések. Senki NEM AKAR tudatosan kövér lenni.

Ha tudatos érzések lennének ezek, akkor megküzdenénk velük, és nem is lennének kövér emberek, mert nem lenne probléma sem.

Érdekes a cikk, de azért arról sem szabad megfeledkezni, hogy az elhízásnak vannak genetikai hajlamosító tényezői is. nyilván akiben ott ez a "faktor", könnyebben hízik el, könnyebben hat a testére így a cikkben említett lelki ok.

és nem minden bonyolult lélekbúvár feladvány. én pl. unalomból eszek (ami nincs összefüggésben a lustálkodással! mert pl. a hétköznapi dolgok pörögnek, de hiányzik valami a szellemet pörgeti). nekem jó ellenszer volt az írás az utóbbi időben, vagy bármilyen alkotómunka. ezt persze be kell préselni a napi rutinba, mint ahogy a tornát is...

Két gyerek mellett kezdtem egy fősulit, diploma előtt sikerült rendte tennem magamban, és az életmben.Előtte nem volt gond mert elég nehéz munkám volt fizikailag, nem voltam sovány de megmondom ahogy van jól voltam.

Most kb heti 3 edzés ez lehet egy 40 perces séta, vagy hólapátolás is:) kertes házunk van kertészkedés is. 1800kcal körül eszem, és a legjobb hogy tényleg amit akarok. Ha éhes vagyok eszem ha nem akkor nem, ha kakaós csiga kell azt ha tojás azt. Az ember teste megmondja, mit szeretne enni, nagoyn fontos volna elmondai minden fogyózónak hogy MULTIVITAMIN ÁSVÁNYI ANYAG PÓTLÁSSS. sOKKAL FONTOSABB MINT BÁRKI HINNÉ.Én eurovitot szedtem sokáig, most egy a rosmanban kapható 100db os készítményt. Bagatel 1400ft az ára.

A kezdtetekben 1200kcal es diéta és napi mozgás, minden áldott nap legalább 20 perc.Itthon van sztepper elliptikus tréner szobabicó, tehát kifogás gyártás nem volt:) Két felnőtt fiam van, 18-20 évesek, tehát kisgyrek sincs. Első év után lassan kezdtememelni a kalóriát, legyen ideje megszokni a testnek a magasabb bevitelt.

Már litániát írok:) bocs

ÍÍÍÍÍgy van!

A mozgás(öröme)szintén termeli