Flört a villamoson. Mit tegyek? (beszélgetős fórum)

Igen mert miért szól le valakit. És már bocsánat, de magát is leírta meg a férjét is...

Mindenki magába nézzen előbb én úgy gondolom.

Más dolog: a rágalmazás még mindig bosszant.

Kezdem megérteni, hogy a férj egy szoknyavadász. De hogy azt sugallni, hogy én vagyok Lizi aki a fórumot indította, és az ő korosodó férjét nézegeti.. Kikérem magamnak.

Szmájlik mögé bújva, azt írva hogy majd össze lesz hozva az úriember meg a nőci (149-es hsz pl) meg ezen poénkodni..

Érdekes, a fórum indítója is törölte magát? Ő vajon ki lehetett?

És hol van az igazság?

Te abból, hogy azt írta valaki, hogy lassan egy éve bámulja egy férfi egy villamosmegállóban, rögtön a férjedre ismertél?

Se a város, se a konkrét helyszín, se a személyleírás nem volt ott, de már tudtad?

Hmm.

Így elmondtad, már minden világos. Érthető, és főleg megérhető.

Ne haragudj ránk, csak a tudatlanság vezérelt, ha csúnyákat gondoltunk.

Ne lépj ki, kérlek!

A net előnye és hátránya. Flörtölni villamoson, buszon, metrón, fórumokon, a világhálón keresztül bárhol lehet, de a lebukás esélye is nagyobb és valószínűbb.

Ez a levendula férfiatlan vitéz hadfi -mert férfinak nem nevezném- egy női fórumon bukik le, na csak gratulálni tudok:) Hogy ennyire balfasz legyen valaki:)

Lovelyly! Szerintem gyászold meg ezt a szerencsétlent puhapöcst, ordíts, sírj, vágj földhöz egy vázát, tányért (bár nem tudom ezek után mit szeretsz még rajta) rakd ki a ruháit, cuccait az 50-es megállóba és kezdj új életet. Menni fog!:)

Én róla sem mondanék véleményt látatlanban. Nem lehet tudni a két fél között mi zajlott otthon.

De ezzel be is fejeztem ezt a történetet, mivel semmi közöm a magánéletükhöz.

Kezdek félni tőled! Lehet te vagy a (Hoxa) halál fekete angyala? Akivel itt kapcsolatba kerültél azoknak valahogy törlődött a reakciója.

Lehet én leszek a következő? :))

Néhány hónapja figyelmen kívül hagyom a hozzászólásaid, mivel mindkettőnknek azt hiszem így volt a jobb.

De most azt gondolom írnom kell valamit. Nem tudom a pontos történetet, hogy volt-e fizikai megcsalás vagy nem, de nem is ez az érdekes.

Azt írtad jól érzed itt magad, találtál barátokat stb. Ez az egész, ami veled történt azt gondolom nem a te sarad, hanem ebben a dologban szenvedőfél vagy. Persze nem tudom mi zajlott köztetek, hogy éltetek.

Az innen történő menekülést nem jó ötletnek tartom ebben a helyzetben. Pont most kellene, hogy valakivel meg tudd osztani az örömödet, bánatodat, lekösd magad valamivel, eltereld a figyelmedet a történtekről.

Most innen megint elmész és nem történik más, mint emészted magad. Bár nem vagyok pszichiáter sem pedig orvos az egészséged szempontjából ez jóra nem fog vezetni.

Úgyhogy azt ajánlom gondold meg magad, és inkább itt vezesd le a feszültséged, mint otthon magadban egy üres szobában.

Ez nem a te szégyened, és megdöbbent hogy képes volt ide beírni :(.

Kitartást kívánok!

Szerintem nem röhög senki. Persze, hogy fel tudsz állni. Levendula csomagoljon és menjen a határútra nézelődni csajok után. Majd ők viszik neki tálcán a sütiket a meccs mellé:)

Nincs 25 éves tested, mert neki az van? Ő olyan jó pasi testileg, fizikálisan? Mert lelkileg, érzelmileg, becsületileg zéró:)

Lyly, szépen felállsz megigazítod fejeden a koronát és tovább mész. Az ilyenért kár, hogy rád szakadjon az ég.

Sok sikert kívánok:)

Valóban volt idő, mikor "gonosz" voltam, mert fájt a lelkem, bár én is váltottam nicket más miatt, és inkább leléptem. Vagyunk ezzel így itt páran. Aztán visszajöttem mégis, mert barátaim voltak itt, és soha nem akartam másnak mutatni magam, mint aki voltam.

Levendula "úr"-ral 8 és fél éve ismerjük egymást, alig fél éve "jártunk", mikor a metrón ülve, a kezemet fogva olyan szinten fixírozta a szemben ülő nőt, hogy az szegény zavarodottan kimenekült 2 megálló után. Mikor nemtetszésemet fejeztem ki, az volt a válasz: "jó, majd a jelenlétedben fegyelmezettebb leszek". :O

Történtek más dolgok is, sokminden ... Aki régóta ismer, tudja. Nem kívánom részletezni, én nem vagy Levendula. A 8 és fél év alatt kétszer hagytam el, nyilván megvolt az oka, de visszasírta magát, én meg hagytam, mert szerettem.

Nem tartom kizártnak, hogy a vele való mérgező kapcsolat miatt lettem rákos 3 éve.

Akkor újra kezdtük, sokmindent próbáltam felejteni, megbocsájtani, csak érdekességként jegyzem meg, hogy mindig én voltam az "elmebeteg szemét" egy-egy fura eset kapcsán, ami szerinte mindig "csak félreértés" volt.

Kitartott mellettem a legnehezebb időkben, bár ő is tudja, hogy nem hagytam el magam, sokmindent megcsináltam a kemoterápia ötödik hónapjában is, ami más egészségesek becsületére is vált volna.

Nem szeretném magamat fényezni, de őt se szentté avatni.

De kezdtem úgy érezni sok keserű (bár voltak szép dolgok is, hiszen mi másért szerettem volna?) év után, hogy végre jó minden, végre el tudom engedni a múltat, a testi-lelki megaláztatásokat, végre önmagam lehetek, a szeretetemmel, odaadásommal, tiszteletemmel, hűségemmel iránta.

1 éve leszázalékoltak, azóta itthon vagyok. A ház, a kert mindig ragyog, minden nap van főtt étel, tiszta ruha, tálcán adott vacsora a tévé elé, friss tea a kancsóban, kedvenc sütemények ... hadd ne soroljam. Nem tartom erénynek, sem szolgalelkűségnek. Jól esett adni, gondoskodni, mert szerettem. Egy hibám volt (van): nem 25 éves a testem. Levendula "úr" pedig nyilván erre vágyott.

Mindezek közben pedig jó volt itt a Hoxán lenni, kommunikálni emberekkel, aki/ami tetszett, azt megdícsérni, ha valamivel nem értettem egyet, azt bátran leírni ... Csak úgy normális ember módjára.

Valóban volt idő, mikor "gonosz" voltam, mert fájt a lelkem, bár én is váltottam nicket más miatt, és inkább leléptem. Vagyunk ezzel így itt páran. Aztán visszajöttem mégis, mert barátaim voltak itt, és soha nem akartam másnak mutatni magam, mint aki voltam.

Levendula "úr"-ral 8 és fél éve ismerjük egymást, alig fél éve "jártunk", mikor a metrón ülve, a kezemet fogva olyan szinten fixírozta a szemben ülő nőt, hogy az szegény zavarodottan kimenekült 2 megálló után. Mikor nemtetszésemet fejeztem ki, az volt a válasz: "jó, majd a jelenlétedben fegyelmezettebb leszek". :O

Történtek más dolgok is, sokminden ... Aki régóta ismer, tudja. Nem kívánom részletezni, én nem vagy Levendula. A 8 és fél év alatt kétszer hagytam el, nyilván megvolt az oka, de visszasírta magát, én meg hagytam, mert szerettem.

Nem tartom kizártnak, hogy a vele való mérgező kapcsolat miatt lettem rákos 3 éve.

Akkor újra kezdtük, sokmindent próbáltam felejteni, megbocsájtani, csak érdekességként jegyzem meg, hogy mindig én voltam az "elmebeteg szemét" egy-egy fura eset kapcsán, ami szerinte mindig "csak félreértés" volt.

Kitartott mellettem a legnehezebb időkben, bár ő is tudja, hogy nem hagytam el magam, sokmindent megcsináltam a kemoterápia ötödik hónapjában is, ami más egészségesek becsületére is vált volna.

Nem szeretném magamat fényezni, de őt se szentté avatni.

De kezdtem úgy érezni sok keserű (bár voltak szép dolgok is, hiszen mi másért szerettem volna?) év után, hogy végre jó minden, végre el tudom engedni a múltat, a testi-lelki megaláztatásokat, végre önmagam lehetek, a szeretetemmel, odaadásommal, tiszteletemmel, hűségemmel iránta.

1 éve leszázalékoltak, azóta itthon vagyok. A ház, a kert mindig ragyog, minden nap van főtt étel, tiszta ruha, tálcán adott vacsora a tévé elé, friss tea a kancsóban, kedvenc sütemények ... hadd ne soroljam. Nem tartom erénynek, sem szolgalelkűségnek. Jól esett adni, gondoskodni, mert szerettem. Egy hibám volt (van): nem 25 éves a testem. Levendula "úr" pedig nyilván erre vágyott.

Mindezek közben pedig jó volt itt a Hoxán lenni, kommunikálni emberekkel, aki/ami tetszett, azt megdícsérni, ha valamivel nem értettem egyet, azt bátran leírni ... Csak úgy normális ember módjára.

Egészen kereknek éreztem az életemet, boldog voltam. Egészen október 29-ig.

A reggeli békés kávézgatásom közben egyszercsak elolvastam lizi04 bejegyzését, és ott rám szakadt az ég, összedőlt a világ. Minden külön információ nélkül tudtam, hogy a férjemről van szó. Hiába él 2 millió ember ebben a városban, tudtam, láttam magam előtt, amit lizi írt.

Hisz átéltem párszor személyesen is. :(

Azóta, 2 hét óta tart a hazudozás, mellébeszélés, miután megmutattam neki az első hsz-t.

- ez nem én vagyok

- ja, de lehet, hogy én vagyok

- én nem akartam semmit, csak néha megnéztem, de már tudom, hogy az ősz elején túl közel állt mellém egy nő, többet képzelt a dologba, mint ami

stb stb

Igen, Frittata, LÉTEZIK ilyen ember, aki ÍGY intézi a dolgait, ahelyett, hogy esténként a békés meccsnézegetés helyett elém állna, és a szemembe mondaná: hülyeséget csináltam, ne haragudj.

Tulajdonképpen, normál esetben, ha két ember szereti egymást, kölcsönösen tiszteli, becsüli egymást, ez az egész villamosos sztori nevetni való semmiség lenne. Ha olyan helyzetben lettem volna, én is csak nevettem volna, hogy hát jajj, a drága férjecském legelteti reggel este a szemét, hát hadd tegye, azért van neki ...

De rám lecsapott a múlt, amiről én azt hittem, hogy vége, elmúlt, hogy boldog és kerek az életünk, hogy a férjem megelégszik velem és mindazzal a jóval, amit nyújtani tudok neki, azon kívül, hogy nincs 25 éves testem. :(

Igen, miután elolvastam az első hsz-t, ki akartam ugrasztani a nyulat a bokorból.

Én lettem volna a legboldogabb, ha lizi 04 a Határ úti kérdésemre azt írja, hogy "nem, a Nyugatinál" ... vagy bármi mást.

A 6 és 7 között időpontot már ő maga írta, anélkül, hogy kérdeztem volna. :D

És valóban olyan kevés ember utazik már olyankor arra, hogy ha nem a férjem az illető, akkor csak valami alteregoja lehet :D

(Persze szigorúan kéthetente, ahogy Levendula "úr" lentebb kihangsúlyozta a munkarendjét :).)

Nem tudom, mi lesz velem, nem tudom, fel tudok-e ebből állni.

Elvesztettem mindazt, ami eddig az életet tartotta bennem.

A szeretetet, hitet, bizalmat.

És most elvesztettem az emberi kommunikációs lehetőségemet is.

TESSÉK, LEHET RÖHÖGNI RAJTAM BÁRKINEK, AKINEK CSAK JÓLESIK.

(Azért töröltem magam - és fogom törölni magam most is - , mert rendkívül méltatlannak érzem EZT az elintézési módot, és szégyellem magam a férjem miatt.)

Bocsi. Lavender2.

226-os hsz. És a többi.