Figyelemzavar - avagy harc az iskolával (beszélgetős fórum)

Ez marhaság. A fiamat márciusban hoztam el a sulijából. Harmadikos volt. Első osztály első félévében jeleztem a fejlesztőpedagógus osztályfőnökének, hogy adjon papírt a Nev.tan. vizsgálathoz, mert szerintem baj van. Szart bele. Ne foglalkozzak vele, majd belejön. Sírtunk a leckék felett, örjöngtünk a jegyek miatt.

Végül tavaly decemberben rávettem a suli logopédusát, hogy nézze meg. Eredmény: nagy a baj, jelzi az osztályfőnöknek, azonnal ki kell vizsgálni.

A tanárt januárban (!) tudtam rávenni, hogy szóbaálljon velwm. Közölte Domi szimplán lusta. Nagy nehzen meglett a szakvélemny. A tanár -fejlesztőpedagógus ugye...- figyelemzavar, memóriazavar és logikai képesség hiányára hivatkozott.

A szakvélemény kimondta, hogy 120-as az IQ-ja, a figyelme tökéletes, a logikai képessége kilenc éveasen egy 12 évesé, de olyan mértékű a szövegértési zavara és a beszédészlelése, hogy nem érti, amit olvads, amit hall...

Az osztályfőnöke négy darab egyessel és egy intővel honorálta a szakvéleményt. Az igazgatónő pedig közölte, hogy nem érdekli a nev.tan. szakvéleménye, csökkent képességű gyereknek nincs helye a suliban.

(az osztályban volt pár problémás, viselkedészavaros gyerek' az egyik pl. egy pszichopata tüneteivel vetekedett... De az apuka pénzelte a sulit..., ja és körzetes iskolánk volt...) hatrmadik év elejére már látványosan utaztak a fiamra a tanárai, mert jelezni mertem, hogy baj van.

Átvittem máshová, mert ezt nem tűrtem el. A fiam nem hülye. De közölte, ha megbukik, haza se jön többé...

A suli a nev.tanon keresztül nyúlt utánunk év végén. A vége az lett, hogy magán fejlesztésre vittem nyáron. Feltételül szabták az új iskolának, hogy ezt megkövtelje, különben buktatniuk kellett volna az erős kettes gyereket.

Ez 100 ezer forintunkba fájt (most várjuk a tesót, nagy pocakkal hurcoltam fejlesztésre) de megérte. Érezhető a változás. Úgy döntöttünk továbbra is a fizetős fejlesztést választjuk, mert az iskolarendszerű nem egyéni.

Ami volt sulink pont azzal veri magát, hogy fejlesztőpedagógusai vannak, mekkora előny...

Az, hogy a fiamat a pszichopata osztálytársa hányszor bántotta, le volt tojva. Pedig olykor életveszélyes volt, amit csinált.

a 30 fő magában hidd el nem gond. ha a tanító figyelmes, csoportokban gondolkodik nemhogy elveszik a ygerek, hanem kifejezetten könnyebb kibontani a tehetségét az interaktivits által.

A tehetséggondozás inkább a suli egyéb lehetőségein múlik, mennyire van más program, mennyire mennek le a szaktanárok már a kicsikhez szakkörökkel érdekességekkel, stb.

A mi sulinkban pl már másodikban van mindenféle. szóval nem feltétlen az van, hogy ott ül a napközi megőrzőben a ygerek, hanem egy csomó lehetőség biztosított. ezek mind kiscsoportokban, stb.

szóval én a 30 főre nem is adtam, amikor én voltam ygerek bőven voltak még 30 feletti osztlylétszámok is, nem ezen múlott jó e az oktatás. Okos tanr úgyis megfigyeli a csoportdinamikt, úgy tereli az osztályt. szóval 30 ból is kihozza a tehetséggondozást is. meg a felzárkóztatást is.

Mi most kezdünk sulit és szerettem volna kis létszámú osztályt a fiamnak. Egyszerűen azért, mert ott van lehetőség, hogy gondozzák a tehetségét, illetve megkapja a több figyelmet, ha amikor szükséges.

Mivel nem akarok egy órát elvenni reggel az alvásából és egy másikat délután a játékidejéből, ezért olyan iskolákat néztem, amiket autóval biztosan elérek fél óra alatt. Csak és kizárólag 30 fős osztályokat indító iskolákat találtam a fél éves kutakodás alatt.

Persze, ha ragaszkodnánk foggal-körömmel a kislétszámú osztályhoz, akkor van pár magániskola picit messzebb, de utazással egyik sem jön ki havi 100 ezer alatt.

Ezért kaptam fel a fejemet, amikor azt írtad, hogy van lehetőség és mozgástér...

igen, erre írtam többször, hogy az nem tud mit csinlni, ahol csak egy iskola van.. max kettő, és bevetta magt egy "hülye a szülő a mai gyerekanyag" tipőusú tanri kar.

Nagyobb helyeken azért van többféle suli, és mozgstér. csak utána kell menni.

hja, nekem nem édes babáim vannak pl, hanem ygerekeim. hogy édesek e nem tudom, személyiségek, mindenféle alappal, igyekszünk családilag jóra nevelni őket. És biza bánthatjk őket, és nem ugrunk mindenre, hanem megtanítjuk nekik mindig védjék meg magukat, gondolkodnjanak, mérlegeljenek, stb.

Babakorból hamar kinőnek a ygerekek. Mi pedig nem tudunk mindig ott lenni. Lehet elfogultnak lenni, de egyszerűbb ránk bízott meberként tekinteni rjuk, akiknek meg kell mutatnunk a világot, és önállóságra segíteni őket.

ha egyest kap, mert nem volt hajlandó megcsinlni a feladatát, aztmondom, ha nem tetszik legközelebb csináld meg, kérdezd meg hogy javítsd ki. De ha mondjuk az első hibánl egyszerűen megáll a javításban a tanr, és utána mindent áthúz, akkor meg azt fogom mondani, reklamálj! hogy miért is nem javította ki a többi hibátlan feladatot?

aztán a gyerek meg leszűr belőle a tanár reakciója alapján valamit. Tiszteletet nem tud otthon egy szülő se kikövetelni a tanráok felé. azt csak a tanár tudja elérni a következetes viselkedésével.

nem avval kezdi az embr hogy elviszi.. avval kezdi, hogy iskola szabályok vannak, fiam lányom betartod. a tanárra hallgatsz stb.

aztán ha valahogy nem ok, megkérdi a tanárt hogy mi a gond a ygerekkel, mit tudna az ember tenni otthon, hogy mégis működjön ez a suli dolog.

és itt biza van hogy csak pislog szegény szülő... mert hatalommal visszaélés megy. ez van. ha tudomásiulveszed ha nem , van jópár "tanár" aki a fene tudja minek van a pályn, és hamar kibukik, és ha teheti az ember menekül. veszződjön vele a fene, pl egy olyannal, aki beleköt hogy nem msfél milire vannak mindig a vesszől elsőben a hosszú ő, ű n, de ő maga meg tele helyesírási hibákkal macskakapar a ygerk füzetébe folyamatosan.

szerintem van biza kategória, amin nagyon nincs mit megbeszélni.

megjegyzem szerintem az nem elég jó szülő aki midnenben mindig kérdés nélkül a ygereket tutujgatja. Meg kell vizsgálni a helyzeteket.

A keze alá dolgozni kifejezéstől kirz a hideg. a szülő nem alkalmazott.!!! A tanár van a gyerekekért, és nem a szülő a tanárokért. A tanár ha a szülő nagyon ellene van, közölheti a ygerekkel, hogy kisfiam nem otthon vagy, itt ezek a szabályok.

megjegyzem ha bejárnának a jövő tanárai pszichológai órákra, talán menne nekik...

És mégegyszer ha szar a szitu, a gyerek az első. nem 120 kört futunk, mert jajj szegény tanár.. hanem megoldjuk. mert az iskola van a ygerekekért és nem a ygerekek az iskoláért. Ez az alap!!

szerencsére azért még sokan így gondoljk, így bőven lehet tallni jó sulikat, tanító tanárokat is. Nem hiszem hogy vesződnie kéne bármelyik szülőnek is a selejttel.

A szülőség nem épelméjűség. :) Elfogultak vagyunk, senki nem bánthatja a mi édes babánkat. Nem lenne szabad bántásként megélni, mert senki sem tökéletes. :)

De egyébként szerintem mi egyformán gondoljuk ezt a dolgot! :)

Szerintem nem rögtön azzal kell kezdeni, hogy elvinni a gyereket. Kezdjük azzal, hogy négyszemközt beszélgetünk a pedagógussal. Őszintén!!! Én, mint szülő, őszintén elmondom, mi a gondom, ő pedig őszintén, hogy mi a megoldás. Ha mindenki együttműködő, akkor annak elégnek kellene lennie. A pedagógus akkor legyen türelmesebb, a szülő pedig dolgozzon a keze alá. Ne erősítse otthon, hogy mert az a hülye tanár. Hanem mondja el 100x ha kell, hogy figyelj, a tanárnéni ezért és ezért teszi amit tesz, nektek tanulnotok kell, stb....

ha ez nem működik, akkor be lehet vonni az intézményvezetőt, később a tankerületet, mint fenntartót is akár. De először is beszélni kell, nem vádaskodni, hülyézni, fenyegetőzni. Hisz egy az érdek: Hogy boldog, kiegyensúlyozott felnőtt legyen a gyerekből.

hja, és alapból nem hadakozik szerintem egy épelméjű ember.. csak mikor már marhára kilóg a lókáb, inkább cselekszik. nem kell vitázni, lépni kell, ennyi.

A tanrokat majd gatyába rázza az igazgatójuk. az nem a szülő dolga.

Igazából nem neked szántam, csak úgy írtam. Neked annyi szólt, hogy a gyereknek a legrosszabb, ha rossz a pedagógus. Ezt mindig elfelejtjük a nagy hadakozásban. Szülő kontra pedagógus.

A többit csak azért írtam le, hogy mennyit számít, ha az ember kezdőként jó helyre kerül, ahol a többiek húzzák magukkal.

???? ez hogy jön a hozzászólásomhoz???

( élőben megszoktam hogy rámöntik az meberek az életük, tesóm szerint ilyen fejem van, de így fórumon ezt mst miért??? )

Nem győzöm hangsúlyozni a gyereknek a legrosszabb!

Amikor odakerültem, fogalmam sem volthogy mit vállalok! De tényleg!!!! A gyerekek, és nem utolsó sorban a kollégák tettek azzá, ami most vagyok! Láttam, hogy úgy isszuk a kv-t, hogy (miután megvettük a kvt-t, cukrot, complettát) minden megivott kv után akkor még 30 ft-ot befizetünk, hogy gyűljön a pénz a gyerekeknek. Láttam, hogy ami nem jó otthonra, az oda még tökéletes. Láttam, hogy semmi nem szemét, minden fel lehet még használni valamire. Láttam, hogy a szeretetnek gyógyító ereje van. Láttam, hogy micsoda örömet okoz egy gömb fagyi....és még sorolhatnám.

Meghallgattam "édesapa" által megerőszakolt kislányt, csendben figyeltem önfeledten kacagó autistát, hétfőnként (itthon) reggelit csomagoltam annak, akiről tudtam, nem kap enni egész hétvégén. Borogattam kék-zöld foltokat, amit anya/apa tökrészegen ejtett 18 éves fiún. Megöleltem a 26-os IQ-val rendelkezőt, amikor dührohamot kapott, és addig ölelgettem, amíg meg nem nyugodott.

Végighallgattam, amint egy kollégám hangosan rendre utasít egy kisfiút, aki csak ennyit válaszol:

-ha most megöl, akkor is szeretem magát!

Ismerek olyan 15. gyerekét szülő "anyát", aki nem tudja minden gyerekének a nevét. (pedig ő adta őket)

Tanítottam megy 20 évesnek, mi az az angol wc.

.....holnap estig sorolhatnám.

Ezeknek a dolgoknak a megélése, ezeknek a gyerekeknek egy mosolya nekem maga a SIKERÉLMÉNY. Sosem fogok meggazdagodni, de amit csinálok, segítség! Ez az én sikerem, hogy nem éltem hiába.

így van!!!

totálisan egyetértek. aki nem oda való, azt nem védeni kell, az mindenkinek rossz, a dolgozó kollegáknak is.

a tanrokat nem szidom, mint mondám eleve, a rendszer megengedi a visszásságokat.

az meg sezrintem totál egyértelmú hogy igenis fontos lenne a pályaalkalmassági. de ezt se csak én mondom, hanem sok tanár is. persze akik dolgoznak azok.

?? van munkám, miért mennék máshova. szeretem amit csinálok.

milyen megszokott kifogások, konkrét példát is írtam. mi a gond? az tény, hogy sokan csak azért vannak a tanri pályn, emrt effektive munkakerülők. és a többi tanár dolgozik helyettük is.

Na, ezért nem foglalkozok velük, ha látom, hogy nincs értelme....csinálom a dolgom, aztán pont.

Persze jobb helyzetben vagyok, mert nálunk általában a szülőt nem is érdekli a gyereke. :(

neked is igazad van, de tény, hogy jobb lenne együtt működni. Mit lát a gyerek? A szülő utálja a tanárt, és fordítva. Ezért ő is utál mindenkit! Nem lehetne, hogy a gyerek kedvéért mindenki együtt működjön? Szülő, tanár. Ha a gyerek látná az egyet értést, nem tehetne mást, csinálná amit kell.

...és igazad van, én nem vágyok a tescoba!!! :)

de nem ez a lényeg?? a tanár van a ygerekekért, hogy előrébb vigye a világot igen gyerekenként. midnen egyes gyerek sikere az övé is, hogy jólcsinálta!

nehézségek meg mindenhol vannak, nem csak a tanri pályán.

én személy szerint köszönöm, hogy írtál ide. jó cselekvő embert olvasni .

hát nemtudom... aki tanít, az kap elismerést, szülőktől gyerekektől, max az irigy lusta kollegáktól nem, ezt aláírom. de az igazgatók is megbecsülik jobbhelyeken a jó tanárokat.

ez nem divat kérdése. az ok, hogy van egy két agyonkényeztetem a ygereke, stb.. de az igazsg az, hopgy a szülő nincs ott az órán. a ygerek van ott. a ygerekek rugalmasak, elfogadjk hogy más helyzet más szabályok. csak pedagógusnak kell lenni. csaupa nagybetűvel. használni a tudást nem várni hogy majd kapok egy csomo egyengyereket, leadom az órát, és számonkérek.

Én múlt évben halottam egy nagyon leterhelt tanár szájából, hogy neki nem feladata kijavítani a feladatlapokat, ő csak kiadja! mi van???? és nem egyedi eset... igen ilyenkor ha a szülő nem menekül gyerekestül tényleg nem tett meg midnent.(itt pl van több iskola, nem egy nagy, mi könnyen menekültünk, és találtunk tanító tanárt). De ahol nincs menekülési útvonal? egy suli, sbt? a szülő is úgy dolgozik, nem tudja a kisgyerekét hozni vinni akármikor? nos? bizony bizony ezek a "nagyonleterhelt" semmi se a feladatuk tanrok ezt kökeményen kihasznlják. Pedig csak dolgozniuk kéne.. hidd el nem sírnak a tescoért, mert ott nem lehetne ekkora mellényük, ott aki nemdolgozik, kirúgják, nincs szülő akire mutogasson, vagy gyerek, vagy sanyarú sors kifogásnak.