Fiam napokon belül elhagyja az országot. Egyrészt... (beszélgetős fórum)

Megint rakott fel újabb képeket [link]

Nem mutatom minden változásnál az oldalát, ha érdekel titeket, néha vessetek rá egy pillantást.🙂

Van itt egy kép a helyről ahol dolgozik, apartmanokról készít virtuális sétákat és drónfelvételeket a környezetükről. Alatta pedig amit lát erkélyéről ahol szállást kapott:

[link]

Még van ott egy házaspár is az egyik fotón, ők magyar barátok akik meglátogatták őt.

Csütörtök este ér haza. 😀

Jövő héten hazajön kisfiam.😀

A múltkor hogy itthon volt megnéztünk egy lakóautót, amit szeretett volna megvenni. A mostani kis fotózgatásból meg is lesz a hiányzó összeg hozzá, így most megveszi, és már azzal megy vissza. Innentől nem kell a szállásért fizetnie bárhova megy ami nem kevés megtakarítást jelent, és szabadabban mozoghat. Az sem mellékes, hogy megint láthatom őt.😀

Most "dolgozgat" fiam. Épp most megy át Gran Canáriára panziósnak virtuális sétákat és drónfelvételeket készíteni a kiadó szállásokról.

Azért van a munka időjelesen, mert a munka egyenlő a bulival. Szereti csinálni. Így nekem is boldogság, örülök hogy feltalálja magát.😀

Megérkezett Fuertére, minden rendben.

Előreláthatólag november elején lesz ismét itthon valameddig. Munkafüggő.

Köszönöm a jókívánságokat!

Reménykedjünk, hogy lesz öröm is, egészség is! (Nálad is, nálam is. ...És Tumbónál is...)

Nagyon kedves vagy, köszönöm.

Miután reagálni szoktam a megmondó emberekre, utána eszembe is jut hogy nem kellett volna.🙂 Hisz tudom hogy nem velem van bajuk hanem saját magukkal. Ahol örömöt, boldogságot látnak, odamennek kiadni magukból a frusztrációt.

Remélem ez már a múlté, és fiam hozzászólásával visszatért a fórum eredeti témájához.

Volt egy pillanatom mikor úgy gondoltam lezárom ezt a fórumot. De nekem jól esik a témáról írni, fiam nem ellenzi, miért ne folytathatnám? Akit nem érdekel úgysem olvassa igaz?

Csemár drága olyan az örömöt kívánom neked mint amit most én érzek, és jó egészséget mellé!🙂

Kedves Judit!

Nem jelöltem be kecvencnek a vallomásodat, de olvasgatom a fórumot azóta is, hogy felfedted magadat.

Azt tapasztaltam, hogy őszinteség, bátorság van abban, ahogy beszélsz (írsz) a veled történő dolgokról és a hozzájuk tartozó érzelmeidről.

Ritka kitartással szállsz szembe az okoskodó (ellen)drukkerekkel!

Sajnálom, hogy a te kitartásod nyomán ("hatására") az ő aktivitásuk erőteljesebbé vált, s durvábbá a fórum hangneme.

Az, hogy rád támadtak egyesek, szerintem csak azért van, mert megkönnyebbülést hoz a hozzászólók számára, ha "megmondják a magukét".

(Ahogy pl. most én is... :-) Ha nem is a kritizálásod a célom. Sőt!)

Kedves Fórumlakók!

A témanyitó fia vagyok. Nem fórumozok már, csupán beköszönnék ide hozzátok. Meghatódva olvastam itt az aggódó sorokat, ahogyan némelyikőtök még az édesanyámnál is jobban optimalizálta volna a fogadásom, etetésem, altatásom.

Ezúton nyugtatnék meg mindenkit, hogy jól vagyok, jól eszek és jól alszok.

Külön megköszönöm édesanyámnak a gondoskodást, valamint mindenki megnyugvására közzéteszem az értékelésem, miszerint édesanyám a rendelkezésére álló körülményekből most is a lehető leg jobbat hozta ki, mint ahogyan már ezt 46 éve megszokhattam tőle.

Két hét múlva már újra a Kanári -szigeteken folytatom a munkámat. Itthon maradó honfitársaimnak szívből kívánok kitartást, egészséget. Továbbá kívánom nektek édesanyám azon tulajdonságát, miszerint a meglévő helyzetből és magatokból a körülmények ellenére is mindig a lehető leg jobbat hozzátok ki!

Ölellek titeket:

Kardos László

utazó

Ildike te nagyon jól látod a helyzetünket és az érzéseimet fiammal kapcsolatban. A fiam helyzetét is át tudod érezni. Nagyon pontosan fogalmaztál. Köszönöm. Eddig is felnéztem rád, a bejegyzéseidből már sokat tanultam is, de most megint nőttél a szememben. Kitűnsz, kiragyogsz a tömegből.🙂

A megmondó emberkék akik azt gondolják azért nyitottam a fórumot hogy megtudjam ki mit tenne a helyemben, tévednek. Ahogy ez előtt a csillagra kattintottak, most rákattinthatnak még egyszer. A fórum a fiam külföldre távozásáról szól és nem róluk. Nincs benne a szabályzatban hogy ezt olvasni kell mindenkinek ha tetszik ha nem.🙂

Anyaként nyilván én is minél előbb megölelném, megpuszilnám a rég nem látott gyerekemet. Nyilván Judit is ezt tette volna legszívesebben.

Gyerekként viszont, ha hazaérek ezervalahányszáz km-ről, úgy, hogy 3 repülőn ültem, majd Budapestről még hazabumliznék 100 km-t kocsival, én már nem szeretnék látni senkit, sőt valószínű, hogy enni, fürdeni sem vágynék, hanem lefeküdnék aludni (hiszen tudom, hogy anyám jól van).

Emelkedett, altruista viselkedésre és a szeretet fogalmának pontos értésére vall az, ahogy főzött, készült, mindent előkészített a fiának, majd csendben a háttérbe húzódott, megvárva, amíg a fia kipiheni magát. Nem arról, hogy ő mint anya, "nem bírná ki", hogy ne érintkezzen fizikailag is a 46 !! éves fiával, hanem csak másnap reggel.

Erről szól a Szeretethimnusz, nem vallásosaknak is ajánlom figyelmébe.

Kedves Judit!

Ha valaki támad, az inkább Te vagy, nem a hozzászólók. Te írtad, hogy a kést forgatjuk benned, hogy csak élvezetből írunk, és hogy szórakozunk. Ez nem igaz! Kérlek, ne vádolj ezzel senkit!

A tény a következő:

Többen kísértük figyelemmel a fiad útját, megértettük az anyai fájdalmadat, mikor elment, szívesen nézegettük a feltett fotókat, megdicsértük, hogy milyen talpraesett a fiad. Veled örültünk, hogy hazalátogat, és találkozhatsz vele.

Ahogy Enissa írta, anyaként reagáltunk.

Mikor azt írtad, hogy este 10-re érkezik a fiad, ami nem is olyan nagyon késői időpont, és hogy elötte elmentél a házába, vitted neki a vacsorát és a másnapi reggelit, természetes, hogy kérdések fogalmazódtak meg több emberben is. Miért nem vártad nála? Miért nem hozzád ment? Miért vitted még a másnapi reggelit is, amit már egy asztalhoz ülve fogyaszthattatok volna? Nem támadás volt, csak kérdezés. Szerintem érdeklődő kérdés volt, hogy miért nem vártad a fiad vagy nála vagy nálad, és talán az se baj, ha leírták, másképp csinálták volna a saját gyerekük esetében. Ha olyan közel laktok egymáshoz, meg lehetett volna oldani. Írtad, hogy meleg vize sem volt. Nálad biztosan volt, és egy ágyat is tudtál volna neki adni.

Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg azokban, akik írtak neked. Leírták/leírtuk, és nem forgattunk vele benned kést. Ne csodálkozz, hogy nem olyan válaszokat kaptál, amilyet szerettél volna. Egyébként azért volt ez a sok reagálás, mert ahogy írták is mások, teljesen kiteregetted a fiad és a magad életét. Nem tudom, mit vártál ezek után? Nem lehet véleményt írni, csak bólogatni mindenre? Ráadásul nem is voltak olyan támadóak, mint ahogy Te azt gondolod. Sokkal inkább a hsz-eket íróknak lenne oka megbántódni azért, ahogy reagáltál a teljesen jóindulatú és érdeklődő kérdéseikre.

Befejeztem, nem írok a témáról többet, de kérlek azon gondolkodj el, hogy vajon igazad van-e. Azért az nem véletlen, hogy ilyen sokan, és egyöntetűen reagáltak, de az erős megfogalmazás, hogy rád vetettük magunkat.

Hidd el, hogy őszintén és szintén anyaként kívánom, hogy legyen kellemes az együttlétetek, és remélem, nem megsértődsz, hanem levonod a tanulságot.

Hú, ha valaki támadási felületet ad, milyen aktívak vagytok!😀 Látom, élvezitek a témát, én meg egészen tegnapig azt hittem magam vagyok itt.😀

Akkor amíg elszaladt egy ügyet elintézni fiam, reagálok.

Először is nem emlékszem mikor panaszkodtam fiamra. Amikor kérem, bármiben segít. Amíg megoldom az életemet, senkitől nem kérek segítséget. Majd eljön annak is az ideje ha megöregszek.😀 Az hogy időnként kiírom magamból a nehézségeimet, nem tiltja a fórumszabályzat.

Egyébként most hogy találkoztunk, jelentem minden a legnagyobb rendben, még az sem bánt hogy így rám vetettétek magatokat. Ugye milyen jó unaloműző? Örülök hogy jól szórakoztok!😀

Drága Judit!

Először is ha megbántottalak volna bocsánatot kérek. Dehogy akartalak megszólni. Csupán annyit irtam, én mit tennék. Nagyon félreértettél. Mindig is kedvesen, empatikusan szóltam hozzá a fórumodhoz. Májusban privit is váltottunk amiben leirtam, mennyire megértem a fájdalmad és nagyon erős nő vagy. A fóruminditásodat is megértem, hisz talán igy sikerül magadból kiirni és amig irsz addig is a fiaddal lehetsz, beszélhetsz róla.

Én sem magyarázkodok neked mert nincs miért. A fájdalmad, az elkeseredettséged, a frusztráltságod hidd el teljesen megértem. Nem könnyű a helyzeted.

Még annyit: arról tudunk itt véleményt mondani amit te megosztasz. Olyan emlékképem van, hogy talán 2 utcával arrébb lakik/lakott a fiad. Ezért gondoltam, hogy megvárod mig hazaér mert az nem távolság ennyi távol töltött idő és aggódás, féltés után. Amit itt sokan nem értenek azt többek között Enissa röviden lényegre törően megfogalmazta.

Nem szólok többet hozzá a fórumodhoz de néha bele fogok olvasni, hol tartasz és miként alakulnak körülötted a dolgok mert egyébként amit megtudtunk rólad (nem sorolom) az bennem valahol a sajnálaton kivül tiszteletet is kiváltott.

Kivánok neked és a fiadnak jó egészséget és minden jót. Őszintén remélem minél többet együtt lesztek és ha ő nem is jön haza, te ki tudsz hozzá költözni vagy legalábbis gyakran megtudod őt látogatni.

"Nem is értem miért kellett ezt kiírnom."

Mi sem értjük.

Azt sem, hogy miért kellett a fiadról mindent kiteregetni.

Azt sem értjük, miért olyan furcsa módon találkoztok itthon.

Lényeg, hogy ez a ti magánügyetek, tehát nem kell értenünk.

Az biztos, hogy a túl sok információ nem tesz jót, nem hasznos, főleg, ha annak előzményei vannak, amit viszont nem tudunk.

Mindezzel együtt is kívánok nektek sok szerencsét, boldogságot és főleg megnyugvást.

Tudom hogy a saját kocsijával ment...

Csak hogy értsd, rosszul sült el ez a fórum.

Nem gondoltál bele hová fajulhat téma. Kizárt dolog hogy ilyen képeket, információt, felraktam volna ide és még ki tudja hova.

(Én még három mondatot nem írtam itt a gyerekemről.)

Akinek olyan ingatlana van,annak Magyarországon szerintem semmi problémája nem lehet. Ebből kifolyólag két hétig autót bérelni úgyszintén nem gond.

Hozzátenném még, nem megbántani akartalak, mert annyira sajnáltam, hogy olyan eü. előzmény után, Neked még nyugdíjasként bármilyen munkát kellett keresned. (az időjárásnak kitéve mezőgazdaságit)

És amikor olvastam ezt a fórumot, egyre inkább az a gondolat járt a fejemben, hogy felépít egy luxus lakást a leírtad alapján a gyereked, az álmai országába utazik, az anyukája meg itt idegeskedik, hogy nem tud megélni, aki úgymond a lehetőséget egyedül teremtette meg a gyerekének.