Férfi hiszti, vagy csak indulat? (beszélgetős fórum)

Nagyon hasonló a gondolkodásunk.

Egyébként a férjem Bika csillagjegy, rájuk jellemző a hirtelen töröm-zúzom viselkedés (nem szó szerint értem, bár előfordult, hogy néha odacsapott valamit, ha nem sikerült neki), aztán rövid időn belül megint "normális" lesz.

De azért nem szeretném, ha a lányom "idegbeteg" lenne az apja kontrollálatlan dühkitörései miatt.

Hát, hogy szabad vagy nem szabad megsértődni, ez is egy érzés, s bizony tud fájni, ha leordítják az ember fejét olyasmiért, amit nyugodtan meg tudnánk beszélni. S hiába felejtem el idővel, a tüske ott marad.

Ó, hidd el, nagyon is van férfi hiszti is :)

S hiába kéred ki, én szinte naponta találkozom hisztis hapsikkal a munkahelyemen.

Mint írod, te pont ilyen vagy és nem lehet téged megváltoztatni. Ilyen téren a másiknak - ha törik, ha szakad - el kell fogadnia ezt, mert ha téged, vagy a férjemet adott esetben nem lehet megváltoztatni, akkor nekem kell megváltoznom, ami abban nyilvánul meg, hogy nem állok le vele vitázni (értsd, én normális emberi hangnemben, ritkán kiabálva és természetesen nem folyton veszekedve:), hanem mondjuk otthagyom. Csak tudod...

...amikor annyira felcsattan, hogy a 8 éves lányunk elkezd sírni (mert megijed és azt hiszi, hogy világ vége van), szóval az már nem okés. S mi sem lehetünk örökké csak rá hangolódva, hogy mikor, milyen a kedve és ilyen téren nem függhetünk az ő hangulatingadozásaitól.

Ma pl. azt, hogy azt az edényt, amit kint tartunk és amiből a kutyának öntjük a táljába a vizet, ne a mosogató csapból vegye hozzá a vizet (mert előfordult, hogy azt a kinti "köztes" edényt elfújta a szél és a kert másik végébe akadtunk rá... a kertbe meg ugye bejárnak a macskák, meg még ki tudja mik, tehát hiába nem tesszük a kutya elé, csak öntjük belőle neki a vizet, azért nem teljesen tiszta.).

Van egy mosókonyhás csapunk is, onnan nyugodtan lehet vizet vinni, abban nem mosogatok edényeket, abban nem a fogunkat mossuk.

S kirobbant, hogy az edény nem ért a mosogatóhoz! Lehet, hogy nem ért hozzá, de az aljáról lepotyoghat bármi...

Köszönjük, kedves.

Mindig olyan okosokat írsz, csak tanulni lehet tőled. Csodáljuk tökéletes életedet és mindenki irigyen szemléli, remélve, hogy szánalmas világába beköszönt irányodból a fény.

Nincs joag egynek sem az orditashoz ! hogy az apja ugyan ilyen ez csak egy nagyon szomoru szocialis bizonyitvany .

Ha az ember akar akkor meg tud valtozni , parom es en több mind hat eve egyutt elunk de ahoz hogy tudjon alkalmaszkodni maig is jar terapiaba .

Igen nagyott valtozott mert ha csak egyszer hangot emelt volna ram akkor vege mindennek .

Senki sem erdemli meg hogy valaki ordtison vagy ne adj eg törni zuzni kezd az mar igazan komentaron kivuli es tottal leminösitö .

Gyönyöru ! egy nagy gratula hozza !

Igazi ferfi .

"előfordul, hogy >>>megkérem<<< a párom valamire, mire enyhébb eseteben csak türelmetlen, de a frászt hozza rám akkor, ha válaszként hirtelen indulatosan kiabálva válaszol, szinte felrobban,"

1.vagy egy totál lusta,anyuka örökké kiszolgálta ember,akinek még a piszkos rendetlen szobáját sem kellett soha rendbetennie

2.vagy a "megkérem" reálisan nem is hangzik kérésnek

Ha ket ember hasonloan eros akaratu, mint en es a parom, akkor lehetnek ezzel problemak.

En csak legvegso esetben orditok, ellenben nagyon-nagyon nyomatekos hangon kozlom a velemenyemet, ha ez pedig nem eleg, akkor egy butor latja karat.

Rendszeresen elsutotte peldaul regebben azt a nem tul jo poent, ha nem o takaritott, hogy koszban elunk es ki kene takaritani.

Aztan ez egy alkalommal elszakitotta a cernat, azota nincs ilyen.

Öröklött vagy esetleg tanult viselkedésminta. Hiszen az apa is így reagált.

Szerintem hiszti;)

Hasonló esttel találkoztam, ki kell várni a "bocsit" ha lehiggad visszajön az esze:) Megsértődni nem szabad, mert az önmagát gerjesztő folyamattá válik. Vagy el kell így fogadni, számítani a kitörő reakcióra és egy legyintéssel kivárni a végét, vagy terepautához fordulni, aki segít ezt a kellemetlen viselkedést kivezetni.

Férfi hiszti... Olyan nincs, kikérem magamnak a férfiak nevében. :D

Ez egyszerűen természetből fakad. Például én olyan évente egyszer, ha felemelem a hangom, más meg naponta. Ez van, sajnos-nem sajnos, de különbözünk.

Nézd, az a nagy igazság, hogy én pl. hasonló vagyok, és hát nem könnyű velem, tanú a lányom és a férjem, akiket pedig imádok.

Nem is tudom, ez természet kérdése, nálunk apám volt ilyen hirtelen, és sokszor ok nélkül felcsattanó.

Alapvetően jó ember lehet a Férjed, de nem könnyű, vagy hogy is mondjam, számítani kell rá, hogy ilyen, vagy inkább úgy mondanám, hogy el kell nézni neki (mert nem akar rosszat).

Férjemen is láttam a kezdeti időkben, hogy akaratlanul is megbántom, de most már úgy fogja fel, hogy ilyen vagyok. Múltkor mondta is, hogy "te egy hirtelen természetű vagy, de azért te ám nagyon jólelkű és aranyos vagy.".

Csak azért írtam le, hogy én a másik oldalon állok, ez nem fáradtság, hanem egy elcseszett természet (öröklött.)

... előfordul, hogy megkérem a párom valamire, mire enyhébb eseteben csak türelmetlen, de a frászt hozza rám akkor, ha válaszként hirtelen indulatosan kiabálva válaszol, szinte felrobban, mi meg csak nézünk, hogy már megint mi van??? Nem lehet mindig mentsége a fáradság...

Alapvetően jó a házasságunk, szeretjük egymást, de ezekkel a megnyilvánulásaival nagyon meg tud bántani. Persze aztán jön a bocsi...

Tudom, hogy az apja is ilyen, tehát valamilyen szinten minta neki, de csak ez lenne?

Találkoztatok már hasonló esettel? Hogy kezelitek?