Félsz a haláltól? (beszélgetős fórum)
92. hajnalok
2007. nov. 10. 12:18
Igen néha úgy érzem hogy bármelyikünkkel bármikor megtörténhet és ez aggaszt nagyon.Nem attól félek hogy majd öregen meghalok azt természetesnek elfogadom és majd hálát adok a sorsnak amiért megérhettem, azonban fiatalon nem szeretném ha ez megtörténne.
91. zselé
2007. nov. 10. 12:05
Talán. Az öregedéstől illetve majd ha egyszer terhes leszek a szüléstől viszont félek.
90. Sylvia 3
2007. nov. 10. 11:50
Nem.
89. 2cd8554813
2007. nov. 10. 10:44
Nem érdekel.Jelenleg nem tudom elképzelni,hogy ne lenne valami a halál után...ha mégsincs,arról meg úgysem fogok tudni...:-)))))
88. KIRA7 (válaszként erre: 74. - Izzye)
2007. okt. 9. 07:04
Ezt valahogy én is így gondolom.
87. ba80
2007. okt. 9. 07:02
Evvel ugy vagyok velem megtortenhet,de akiket szeretek halhatatlanok,de sajnos tapasztalom,hogy nem igy van:(
86. 2cd8554813
2007. okt. 9. 06:55
Nem.
Csak még korai lenne.
85. LoLiNa
2007. okt. 9. 06:23
igenis meg nem is
84. Donyta
2007. okt. 9. 06:13
Megszülettünk, és el is kell hagynunk egyszer ezt a világot. De nem mindegy mikor és az sem, hogyan. Én is félek tőle, mert ismeretlen, és azért is mert nem leszek tovább. Nem láthatom többet a családom, és nem is segíthetek. Remélem még várat magára a végítélet.
83. b599e9ffd4 (válaszként erre: 77. - E6e06af85c)
2007. okt. 8. 22:32
Hasonló véleményen vagyok.
Minden kezdet egyben vég, és minden vég egy új kezdet.
82. 70a5a27405
2007. szept. 13. 20:57
Valamilyen szinten igen.
81. Alexa77
2007. szept. 13. 20:29
Nem felek a halaltol, csak szeretnek meg egy kicsit elni. Nem borzaszt el a gondolat, hogy meg kell halni egyszer, de jo lenne, ha meg sokaig lehetnenk egyutt a szeretteimmel. Meg vannak tervek, almok, celok... De ha majd megoregszem, ugy gondolom, nem fogok felni meghalni, felteve, ha ugy erzem, erdemes volt elnem, hagytam magam utan jelet, hogy itt jartam, tettem valamit, s a szo nemes ertelmeben sikerult embernek maradnom.
80. 0e78668d3d
2007. szept. 13. 20:05
Hogy félek-e?Igen,különösen,mikor egy szerettem eltávozik,félek,hogy nem lehetek elég ideig a kisfiam mellett.Az élet múlandó.Ezt el kell fogadni,de nagyon nehéz.
79. évi75
2007. szept. 7. 21:14
én igen, félek a haláltól.és a családomat is féltem.
78. Teráz
2007. szept. 7. 20:58
Létünk olyan múló, mint az őszi felhők. Ha nyomon követjük a születést s a halált, olyan az, mintha egy zenemű felvonásait kísérnénk végig. Az élet nem más, mint egy villámlás az égen. Elszalad, mint gyors hegyi csermely.Ennek tudatában,minden napom úgy élem,mintha az utolsó lenne.Nem félek.
77. e6e06af85c
2007. szept. 6. 12:39
Nem, utána valami új kezdődik
76. gotty
2007. szept. 4. 15:59
a magam halálával kapcsolatban nyugodt vagyok. Az is csak az élet része. Viszont bánt a gondolat, hogy mi mindenről maradok majd le, milyenek lesznek majd a gyermekeim felnőttként? unokák ? maga a Föld az egész világmindenség.Nem tervezem a halálomat a közeljövőben, de volt márt olyanom este, hogy lefeküdtem és arra gondoltam, hogy elalszom és fel sem ébredek többé... kicsit elszomorodtam, sajnáltam magam és reggel felébredtem. Élni akarok amíg csak szeret engem valaki!
75. gotty (válaszként erre: 21. - Alexcheca)
2007. szept. 4. 15:50
én is
74. Izzye
2007. szept. 4. 08:58
Én nagyon félek tőle. Egyrészt azért, mert utána már nem tudok a kisfiamról (remélem akkor már nagyon nagy fiú lesz) semmit, nem ölelhetem-szaglászhatom meg, és nem tudom, mi történik Vele. Nem védhetem meg.
Aztán azért, mert utánam is megy tovább az élet, mintha mi sem történt volna. Nem tudom elképzelni, hogy nem vagyok, és mégis történnek a dolgok tovább.
De legfőképpen azért, mert teljesen egyedül leszek a halálom pillanatában, nincs senki a világon, aki ott lehetne velem. Egyedül kell szembenéznem vele, és én rettegek ettől, hogy teljesen egyedül kell végigcsinálnom.
Persze, nem arra gondolok, hogy egy esetleges betegség esetén megkönnyítik, ott vannak a szeretteid, stb. Akármi van, mégiscsak egyedül mész el. Egyedül kell szembenéznem vele! Csak remélhetem, hogy villámgyors lesz és időm sem lesz felfogni. Nem szeretnék haldokolni.....
73. Teráz
2007. szept. 3. 23:09
Oly csúnya a halál... és az a rettenetes hogy a többi ember élve marad :(
72. mazsi-drazsi
2007. szept. 2. 08:48
annyian kibírták már...
71. H MAYA
2007. szept. 1. 08:22
Magától a háláltól nem félek,csak az esetleges hosszú súlyos betegségtől.Ha lehetne választani,én a hirtelen bekövetketett távozásra szavaznék.
70. Donyta
2007. szept. 1. 07:02
Ha betegek vagyunk, és nem tudjuk mi lehet a bajunk, eszünkbejut ez a gondolat is. Félünk, mert nincs itt az ideje, félünk mert még nagyon korán lenne. De sajnos azzal, hogy megszülettünk tudatosulnia kell, hogy el is távozunk egyszer. Nem mindegy mikor és hogyan...
69. mimmi
2007. szept. 1. 00:22
ki nem?
68. 1a50c86bb0 (válaszként erre: 64. - Mandella)
2007. aug. 31. 17:45
Nem tudom, mekkora ennek az eselye, de olvastam nemreg egy hatborzongato cikket, egy del-amerikai korhazban egy koraszulott babat nem tudtak ujraeleszteni, es a hutokamrabol hallatszo sirasra figyeltek fel a korhazi dolgozok (egy nem mukodo hutes nelkuli rekeszbe toltak be), de a kicsi nem sokkal a megtalalasara meghalt. Kirazott a hideg, amikor elolvastam.
67. Audrey40 (válaszként erre: 65. - Mandella)
2007. aug. 31. 17:43
Néha-néha, amikor nagyon közel kerül:)
66. wicca23
2007. aug. 31. 17:38
Nem.Csak a testem hagyom itt.Hazamegyek.
65. mandella (válaszként erre: 36. - 831ad879a7)
2007. aug. 31. 17:36
a 40-50 körüli nők szerintem még nem öregek!
én a 70-80 éveseket sajnálom, és borzasztó belegondolni, hogy ők talán nap mint nap várják a halált, jaj, az nagyon rossz lehet...
64. mandella (válaszként erre: 40. - Bbrigi0206)
2007. aug. 31. 17:35
na de miért temetnének el élve???
véletlenül???
63. mandella (válaszként erre: 59. - Jazmin1)
2007. aug. 31. 17:34
abba a rossz(?) belegondolni, vagy nem is hogy rossz, hanem hát nem is tudunk belegondolni, hogy milyen lesz, ha mi nem leszünk. és innentől kezdve persze sok minden egyéb kérdés felmerül.