Felnőttként (kb. 30 évesen) milyen mértékben és meddig tűröd el, hogy a szüleid, a nagynénikéd, stb. beleavatkozzanak az életedbe? (beszélgetős fórum)
Jár valaki hasonló cipőben??? Hogyan oldja meg? Meddig tűri, hogy ugyanúgy kioktassák (saját családdal a háttérben) mintha még mindig 5 éves lenne, vagy 15?
El lehet jutni arra a pontra, amikor már betelik az a bizonyos pohár és nem tudod sértődések nélkül megoldani. Mert nem lehet kivel megbeszélni, kit megkérni, hogy ilyen mélyen ne menjenek bele az életedbe.
Tanácstalan vagyok. Lassan már fel sem veszem a telefont, ha látom, hogy anyám és a nagynéném hív, mert tudom, hogy mindig ugyanazt fújják unos-untalan. És természetesen ők mindent jobban tudnak. S kéretlen tanácsokat osztogatnak.
Még ha igaz is, némely dologban, hogy mindent jobban tudnak, miért nem hagyják, hogy éljem az életem a saját tapasztalataim szerint. Hogy nélkülözhetetlennek érezzék magukat?
Ha tanács kell, úgyis megkérdezem tőlük, de rettentő idegesítő tud lenni, ha örökké beleszólnak az ember cselekedeteibe. Aztán legyen lelkiismeretfurdalásom, ha nem kérek belőlük.
Ez egy szélmalomharc, amitől csak gyomoridegem és még alacsonyabb önértékelésem lesz.