Felnőttként (kb. 30 évesen) milyen mértékben és meddig tűröd el, hogy a szüleid, a nagynénikéd, stb. beleavatkozzanak az életedbe? (beszélgetős fórum)
Úristen,mintha az én életemet írtad volna le.
De végigolvasva a fórumot,meg a soraidat,elgondolkodtam én is.
Tényleg jó így nekem,vagy csak a konfliktust kerülöm?Így akarok élni továbbra is?Harcoljak,vagy tűrjek?És lenne elég erőm végigcsinálni?
Arra az elhatározásra jutottam:FELNÖVÖK végre.
Csak nem tudom hol álljak neki.
Nem értik meg. Amikor eljönnek hozzánk, gyakran van gyomoridegem, mert:
- az anyukám pl. átveszi a "hatalmat", főleg a gyerekem felett (mint egy házisárkány, vagy egy rossz anyós), ami abból áll, hogy átöltözteti, mert az nem jó, ami éppen rajta van. Ez csak egy példa és az evéstől-kezdve mindenben ő akar dönteni. Aztán fogja magát és nekiáll suvickolni nálunk. A dolgainkat richtig nem ott találjuk meg, ahova rakni szoktuk. S természetesen közben újra meg újra elsorolja, hogy miben nem felelek meg az elképzeléseinek.
- a nagynéném: mindenbe beleüti az orrát. Tuti, hogy már nappal lehúzza a redőnyöket, mert ez az egyik mániája. Ahogy belép a házba, sorolni kezdi, megállás nélkül, a közbeszólás lehetősége nélkül, hogy szerinte min kéne változtatni nálunk. Ha szerencsénk van, csak a szája jár, ha nem, akkor hetekig nem találjuk a dolgainkat. És így tovább, ez még csak pár dolog, amivel megőrítenek, ha itt vannak.
- ha mi megyünk hozzájuk - erről annyit, hogy egyedül nem megyek hozzájuk, csak és kizárólag családdal, mert ha a férjem is ott van, nem kezdenek el szapulni... szóval ritkán megyek, persze ez is baj.
Szomorú vagyok, hogy ezt kell írjam róluk, de az embernek amúgy is megvan minden baja a mindennapokban a saját kis életében is, akkor már igazán nem hiányzik egy visszahúzó családi háttér, ami elszívja a maradék energiáit is.
Én sem feleltem meg soha,sőt már nem is akarok!
Élje ő is az életét a másik családjával,csak engem hagyjon békén :))))
A tüske az csak tüske marad!
Hát, ez a párkapcsolati dolog azért nem olyan, hogy előre lehet látni.
Másrészt meg meg kell élnünk saját magunk a dolgokat, elkövetnünk a saját "hibáinkat", de úgy nem tudunk élni, ha örökké meg akarják mondani, hogy mit tegyünk és mit ne.
Ne sírj, én kölcsönadom neked az enyémeket. Anyámnak úgysem feleltem meg soha semmiben, hátha te vagy neki az ideális lány.
Tudod, én is szoktam néha sírni, amikor már annyira bántanak a meggondolatlan kritikájukkal és a "jótanácsaikkkal". Aztán összeszedem magam, próbálok megfelelni nekik, bár nem tudom minek? Vagy próbálok nem megfelelni, de akkor meg jönnek az előző sértődések, amiket leírtam. Ördögi kör.
Tudom, van rosszabb is. Mégis, mindannyiunknak a magunk problémája, amiből nehéz kievickélni.
Igen, pontosan ez az, mi jó:)
Nekem is szuper anyukám van:)
Arik vagytok de ez nem rólam szól :)csak az jutott eszembe hogy hányszor vesztem össze anyuval hasonlókat gondolva mint a fórumindító.Már bánom.
Vannak kényes témák amiket ők jobban látnak mint aki benne van.A kritika mögött sokszor aggódás van.
Pl:ne szólj bele a párkapcsolatomba...ő már látta hogy szar de én még mentegetem a párom..végül válás lett.
Minél fiatalabb valaki annál forrófejűbb és büszke.
JAj csak merengek.Lehet hülyeségeket írok.
Sajnálom,és ne sírj! :((
Én egyedül tanultam meg főzni,ha gondolod,én segítek neked,hogy ne kelljen bogarásznod!
Bármikor,általában itt vagyok! :))
Én nem bánnám ha néha beleszólnának.
DE nem szól senki.Egyedül bukdácsolok.
Itt hagytak pedig jó lenne néha ha nem innen kellene kibogARÁSZNOM HOGY KELL EGY NYAMVADT PARADICSOMLEVEST ÖSSZEHOZNI.Bocs nem kiabálok csak beakadt.Sírok.
EFT = Érzelmi Felszabadítás Technika
Negatív emlékeket, érzelmeket, hiedelmeket, gondolati sémákat oldunk vele, és cseréljük ki pozitívra őket.
Mindenkinek elkel követni a saját hibáit,ahhoz hogy tanulhasson belőle.
Ők is elkövették a saját hibájukat,gondolom ők is tanultak belőle.
Ezt szépen lehet közölni velük, úgy hogy ne legyen sértődés.
Előbb utóbb úgy is be látják hogy ez így van, és mindenkinek sokkal jobb ha csak akkor mondanak véleményt ha kéred.
Félreértés ne essék, magam is szívesen fordulok tanácsért hozzájuk, ha úgy van. A baj csak az, hogy ők kéretlenül és folyamatosan osztogatják a tanácsokat, kritikákat, megjegyzéseket.
Természetesen többet éltek, tapasztaltak, viszont... kirepülve, saját családdal, abba már nincs joguk beleszólni, szerintem.
A befolyásoltság: igen, akit nem nyomtak el otthon, szabad gondolkodást, tetteket biztosítottak neki, el sem tudja képzelni, milyen az, ha több éven át azt sulykolják bele, hogy önállóan semmit sem tud megcsinálni!
Dehogynem tud, sőt! - csak ugyanúgy húznák vissza azok a szülők, mert különben rájuk nem lenne annyira már szükség talán... vagy mit tudom én miért. Lényeg a lényeg, az én anyám szinte begyepesedve éli a mindennapjait, nem jár el szórakozni, barátja vagy 30 éve nincsen, még nőnemű sem. Gyakran hallom tőle, hogy de jó dolgod van, bla, bla, mintha irigyelné, hogy nekem most jobb, mint neki volt? Szerény véleményem szerint egy anyánk örülnie kéne a lánya boldogulásának (csak egy példa: azelőtt hóban-fagyban bringával jártam az országútra a buszhoz hajnali fél 5-kor, hogy bemenjek a közeli nagyvárosba dolgozni. Fél éve közelebb kaptam munkát, mondhatni kocsival 10 perc alatt beérek, forgalomban is. Addig azért sopánkodott, hogy hagyjam ott a nagyvárosi munkát, merthogy ingáznom kell. Most meg még véletlenül sem azon örül velem, hogy kaptam közelebb munkát és minden megoldódott, most azok a mondatok jönnek, hogy "De jó dolgod van, hogy kocsival jársz a munkahelyedre - merthogy azóta lett kocsim is...).
szerintem a szülő soha nem szűnik meg funkcióját tekintve...szülő..kötelessége van..gyermeket nevelt fel és a gyermekről nem lehet letudni..ha valaki le tud mondani a gyermekéről azután is,hogy az kirepült az számomra nem szülő!
viszont meg kell találni azt a pontot,amit még nem érzel ráakaszkodásnak,de mégis a kapcsolat meg van.
nem tudom..nekem apám ,anyám nem nyűg és nem is lesz az soha..
Többször is olvastam már a könyvét, nagyon jónak találom én is :) Hogy őszinte legyek, amikor veszekedésbe torkollt a dolog, idéztem is a könyv címét és a benne foglaltakat, de csak falra hányt borsó az egész. Mondtam, szívesen kölcsön adom, olvassák el, de nem hajlandók. Persze, találkoznának ömagukkal, elég sok helyen aláhuzigáltam is... ami ránk jellemző részeket.
Viszont jók ezek a mondatok, amiket leírtál. Végülis már semmit nem vesztek azzal, ha ezeket is megpróbálom.
Mi az az EFT?