Félek vezetni... (beszélgetős fórum)
Sajnos muszaj eroltetnem..200at fizetett ki anyos locsira h kenyelmesebb legyen az eletem es ne keljen mástól függnöm..nincs kedvem hozzá,nem érdekel de megérzeni nem fogjàk ezt
Az elején én is remegtem,még volt hogy a hasam is ment,annyira stresszeltem,de a kényszer rávitt,hogy vezessek.Már 8 hónapja aktívan vezetek,és el sem tudom képzelni már az életem autó meg vezetés nélkül.
Van aki nagyon fél vezetés közben, mert ismeretlen és új terep. Rutin nélkül én is rettegtem, remegett a lábam, begörcsölt a lábam, a kezeim pedig úgy szorították a kormányt, hogy nem tudtam levenni, hogy váltsak...
Szóval nyugi, nem vagy ezzel egyedül!
De! Akinek erőltetés az egész, és nincs valódi kedv és akarat, hogy megcsináljon valamit, az nem túl jó helyzetet szül...
Szóval, én azt mondom, ha nem akarod, ha nincs kedved, ha nem érdekel a vezetés, nem kötelező, hagyd akkor.
De ha van kedved és érdekel, akkor nyugodtan gyakorolgass, próbálkozz rövid és ismerős utcákon, területeken a vezetéssel. Vagy egyedül vagy olyannal aki tapasztalt és nem veszi el a kedved útközben a tanácsosztogatásával.
Ha picit is érdekel a vezetés, akkor a gyakorlással, a fokozatos rutin szerzéssel, biztonságos terepeken nagyon jó kedv csinálónak.
Amint lesznek siker élményeid, úgy jön meg a tapasztalat és a jó érzés, hogy vezetsz és jól megy. :)
Alkalmatlanok vannak a vezetésre, de ha nem érzed jól magad vezetni, nem tetszik, vagy nem is akarod igazán, akkor értsd meg a rokonaiddal, nem akarod és kész.
Ne kényszerítsenek rá egy olyan feladatra, ami veszélyes és fokozott figyelmet kíván és kellő gyakorlatot, mert akinek nincs rá kedve azzal csak kiszúrnak, rossz tapasztalattá válik a kényszeres próbálkozás, és lehet sosem lesz kedved rá.
Hagyd amíg önmagadtól nem jön meg a kedved. Nem lehet semmivel se jobban megutáltatni valamit az emberrel, csak az erőszakoskodással és a kényszerrel.
Egyébként vezetni jó dolog, és élvezetes, ha önmagadnak tűzöd ki célnak, kényszer mentesen, jó kedvből.
Jó érzés, és amikor már meg van a kellő tapasztalat, nem esik nehezére az embernek, jön magától csípőből. :)
De vizsgáztam természetesen, de külön alkalmassági vizygát nem tettem, ahogy a vezetők többsége sem. Mindenki más és más, nekem se volt bajom sosem a pesti vezetéssel, se a csúcsforgalommal, de a nővérem ma se szeret Pesten vezetni pl. Más a habitusunk. De az tuti, hogy egy kisvárosban/faluban kisebb stressz ér egy kezdő vezetőt...
Mindenből elsőre átmentem mondjuk 40+ órával,nem biztam a veletlenre
Nem is vizsgáztál? Mert erre van a vizsga. Ha valaki nem képes egy adott útvonalon hiba nélkül végigmenni azt megvágják. Ha ötször bukik valaki pályaalkalmassági vizsgálatra küldik. Nyilván amikor vizsgázott, a vizsgabiztos csak a kezdeti bizonytalanságot látta benne, ezért engedte át. Pest félelmetes a kezdő jogsival? Én itt tanultam vezetni is, és mióta megvan a jogsim mindennap vezetek, ahogy megjött és átvettem, azonnal pattantam is be az autóba és mentem egyedül. Sosem találtam félelmetesnek. Igaz, hogy egy kis zsákfaluban könnyebb közlekedni, de rutint csak a városban nagy forgalomban lehet szerezni. Ha megvan a rutin, nem fog félni.
Tudom :) De olyanokra gondoltam, mint óbégató és mutogató sofőrök, elégedetlenkedő járókelők stb :)
Zavar h mindig az ártatlanok hallnak meg mert a kreszt senki nem tartja be,ezert nem akartam jogsit viszont ez egy ilyen lehetetlen kornyek
Vezetésnél elég veszélyes nem figyelni a külvilágra szvsz...
Szia!
Én is eddig húztam, halasztottam a jogsi kérdést, de januárban el kell kezdenem a munkám miatt.
Nálam ez úgy kezdődött, hogy 3 éves voltam mikor anyukám tanult vezetni (kis polskin :)) és friss jogsival beült az akkori wartburgunkba és az első útja az árokba vezetett. Én lecsúsztam és beszorultam az első és hátsó ülés közé. Utána évekig szorongás volt és pánik ha kocsiban kellett ülni akkor hiszti volt, a kocsi uatat meg végig hánytam. Kb középiskolára sikerült legyűrnöm ezt a pánikot, manapság nagyon ritkán jön elő, leginkább hosszú utaknál.
Azonban most nekem is eljött az a pillanat, hogy kell a jogsi, konrétan a munkám függ tőle. És a gondolatra is ezek a régi érzések jönnek elő...
Szóval nálam oka van, lehet nálad is, próbáld meg kideríteni, hogy milyen benyomás érhetett, ami miatt ez a helyzet áll elő nálad vezetéskor és legyűrni, mert le lehet :)
Vagy, tűzz ki magad elé egy célt! Hogy egyik nap egyedül elautózol A pontból B-be, és ha megcsinálod, f***a gyerek vagy. Mire megjárod az utat, mosolyogva szállhatsz ki a kocsiból, hogy "Megcsináltad". :)
engem nyugtat ha ott ül a párom mellettem
Én is félek. Nekem anyukám erőltette hogy legyen jogsim. Akkor élveztem egyedül a vezetést, amikor egyedül ültem az autóban és senki nem próbált segíteni a jótanácsaival. Szóval én megértem a problémát. Amikor lejárt a jogsim nem is újítottam meg, mert most már Pesten élek és itt más a közlekedési morál, nem tetszik. De azt hiszem ha túl tudnék lendülni ezen a zsigeri ellenérzésen akkor inkább a rutinon múlna a dolog. Talán neked is hasonlóan oldódhatna meg a gondod
Na ez meg nem jutott eszembe,az az erdekes h nem erzem magam idegesnek es egyszercsak elkezd remegni a kuplungon a lábam
Én is sokáig féltem, bár azért nem remegtem tőle. El fog múlni, nem kell hozzá olyan sok idő... és ebben szerintem az segítene inkább, ha egyedül gyakorolnál.
Amúgy ha zavar hogy dudálnak, vagy mit szólnak a "pór" népek a vezetési stílusodhoz, rakj be egy CD-t hangosan, ami a kedvenced, és próbálj meg ne figyelni a külvilágra. Vagy ajánlom figyelmedbe az agykontrollt ;)
30as övezetbe lakunk eleg nyugis a kornyek
Nem tudom, tőled függ.:)
de lényeg, hogy gyakorold. Esetleg menjetek el a pároddal (vagy nélküle csak te) valahova a város szélére, ahol nincsenek sokan, és próbálgasd egyedül.:)
És mit csinaljak a lábremegéssel?nemtudom a pedált benyomni tőle
Persze, hogy van aki alkalmatlan.
Ha félsz és ilyen bizonytalan vagy, ne vezess.
szerintem természetes, hogy félsz, minél többet gyakoroltok és vezetsz úgy, hogy ott ül melletted valaki, annál magabiztosabb, gyakorlottabb és ügyesebb leszel, ezzel együtt pedig nyugodtabb is :)
Gyakorolj és majd elmúlik a félelem.Eleinte én is majd beszartam,ha vezetnem kellett.Ma már simán elvezetek bármilyen kocsit.
Pesten..ő is ezt mondja mindig h csak gyakorolnom kellene
Ez mind olyan dolog, ami gyakorlással elmúlik! Nem egyik napról a másikra, de idővel.
Magamtól félek,félek nehogy balesetet okozzak vagy rámdudáljanak ilyesmitől..párommal nincs gond,egyedul csak a kovetkezo utcaba merek menni az oviba
Ki szűri ki? Én nem mentem pszichológiai vizsgálatra a jogsim előtt.
Szerintem egyébként a rutinnal majd szépen elmúlik a félelmed. Minél gyakrabban ülsz volán mögé, annál jobban fogod élvezni. Először úgyis csak a bejáratott útvonalakon fogsz járni gondolom. Pesten laksz egyébként? Mert kezdő jogsival a Pest tényleg félelmetes lehet.
Mindenesetre csak bátran! ;) A nagynéném 20 évesen szerzett jogsit, 35!!! évig egyáltalán nem vezetett, mert félt. Pár éve újra elkezdte, és azóta az országban mindenfelé jár autóval. Megérett rá.
Mitől félsz? Attól, hogy aki melletted ül mit mond,? vagy csupán magától a forgalomtól? Én nem szerettem, ha figyelnek (ha nem is figyeltek, úgy éreztem) egyedül viszont remekül vezettem.
Csakis úgy mentem ha mellettem ült,igazából ideges leszek ha rám dudálnak vagy félek nem jól veszem be a kanyart..remeg a lábam ez a baj..es ettol nemtudok vezetni..az órakat még élveztem is..a gáz hogy anyósom fizette a jogsit..ajándék volt és azert kellet letennem mert olyan kornyeken lakunk h itt nemtudok semmit kocsi nelkul elerni még a boltba is 45 perc eljutni busszal az uvoltő 5 hónapossal
További ajánlott fórumok: