Ez még belefér a "kamasz csíny" kategóriába? (beszélgetős fórum)

Köszönöm, hogy érted, miről írok!

Nincs köztünk fal, sosem volt. Emiatt és másmiatt sem szerencsere. Nagyon jó a kapcsolatunk. És látom érted, miért tettem. Tényleg, köszönöm!

16 évesen két évre voltál a felnőtt kortól. Értem, hogy miért tetted, de édesanyádnak annyira fontos volt, hogy még ebben a helyzetben sem akart tőle megválni. Ráadásul még el is kótyavetyélted, a töredékét kaptad az értékének.

Akár van pofád hozzá, akár nincs, szerintem oda kéne állnod elé, és bocsánatot kérni. És megkérdezni, hogyan tehetnéd jóvá. Érzed is hogy ezt kéne tenned, mert nem indítanál róla fórumot, ha nem nyomasztana.

Mit ítélkeztek? Fogalmatok sincs, milyen az, amikor a kamaszok egymást cikizik, és porig alázzák azt, akinek nem megy olyan jól. Iszonyatos lelki teher tud lenni. Nemrég öngyilkos lett hasonlókért egy kamaszfiú. Én nem tettem volna ilyet, mint a fórumindító, de a lelkiállapotába bele tudom élni magam. Más egy kamasz és más egy felnőtt. Szerintem a fórumindító most már pontosan látja a tettének a súlyát, és azt, hogy mit követett el igazából - nagyon világosan megfogalmazta a lényeget. De mivel ezt belátja és rettentően bánja, ezért ilyen szempontból ez "rendben van". Nem értem, miért kell görényezni meg átkozódni. És az átok tényleg visszaszáll arra, aki átkozódik, szóval jó, ha vigyáztok.

Kedves fórumindító, nem tudom, milyen kapcsolatban vagy az édesanyáddal, de ha úgy érzed, jó és bizalmas a kapcsolatotok, mondd el neki azt, amit itt nekünk is leírtál. Akkor meg fogja érteni és meg fogja bocsátani - sőt, úgy tűnik, már régen megbocsátott. De az, hogy nem mondod el neki, valószínűleg közétek áll. Hacsak nem látod nagyon másképp a helyzetet, valld be neki, és bontsd le a falat kettőtök között.

Nem, de mond el neki!

Egy életen át bánni fogod, ha nem mondod a szemébe hogy mit tettél!

Én is szeretném ezt gondolni, biztos fájt neki, haragudott is, rád is, a helyzetre is.

Sztem nem kell ezt már piszkálni, a gesztust és az értéket viszonoznám neki, hogy legalább az a családban maradjon, és akkor az egészből lehetne 1 más jellegű, de szép emlék, amit együtt még megélhettek.

Nekem is nehéz volt.

Egy nadrágom volt és az unokanővérem elnyűtt pulcsijában jártam.

A tízórai zsíros kenyér volt, de soha nem emeltem el még 10 fillért sem, nem hogy ilyen fontos dolgot!

Sőt!

Ha anyu boltba ment, sem kértem semmit.

Ez lopá, nem csíny.

Hát nem volt szép dolog, de szerintem ezt tudod.

Hogy miért csináltad azt megértem, elfogadás/beilleszkedés miatt én egy kollégiumbaól rúgattam ki magam.

Hát a lelked megkönnyebbülne, ha bevallanád és megbocsátás kérnél, de ez a viszonyotoktól függ.

Lehet, hogy az sokkal jobban fáj neki, hogy nem bízol benne, hogy elmondhatod... nem tudom, nem ismerem.

Akkor, hogy reagált Édesanyád?

Én nem tudom elképzelni, hogy 1 ilyen miatt 1 anya évekig nehezteljen a gyermekére.

Oltári görény vagy, ez a véleményem.

Légy büszke magadra!

...csakhogy én nem loptam és főleg nem emléktárgyakat az oseimtol.

A nagy nulla majd visszaszall.